Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Dzsudzsák Balázs bukása és újabb bukása

Dzsudzsák Balázs bukása és újabb bukása

Már biztos, hogy Dzsudzsák Balázs nem igazol Székesfehérvárra, mivel a Videoton még a csökkentett fizetési igényét is irreálisnak tartotta. Bár már a Magyarországra igazolás is megmosolyogtató volt, az még inkább, hogy a természetesen az arab világból érkezett komoly ajánlat is közrejátszott abban, hogy látszólag végleg elfogyjanak Dzsudzsák lehetőségei. Bár még nem ismert, melyik klubnál köt ki, az már borítékolható, hogy se legenda, se példakép, se rendes focista nem lesz belőle annak ellenére, hogy 31 évesen azért még 4-5 évnek minimum benne kéne lennie.

Az a helyzet, hogy értelmes magyar ember már nehezen tudja magát felhúzni Nyírlugos büszkeségén, aki már hónapokkal ezelőtt bevallotta, hogy csak és kizárólag az irreálisan magas fizetési igényei kielégítését tartja fontosnak. Csak hogy éreztessük, milyenek ezek a fizetési igények: Gianluigi Buffon a Juventusban évente négymillió eurót keresett, Dzsudzsák fizetési igénye évente 3,5 millió euró, pedig ugye az egyiküket Gianluigi Buffonnak hívják, a másikat pedig Dzsudzsák Balázsnak. A 96-szoros válogatott játékos 2011 óta ötvözi úgy a rossz formát és a szakmailag értékelhetetlen döntéseket, hogy mostanra már se a szakemberek, se a szurkolók szimpátiáját nem tudja maga mögött, sírhat akármennyit egy-egy vesztes válogatott meccs után.

2010-ben a PSV mezében.
(MTI/EPA/Koen Suyk)

Dzsudzsák Balázs a holland PSV óta ugyanis egy kivétellel csakis lefelé tudott klubot váltani, miközben úgy tartjuk a legügyesebb magyar focistának, hogy igazán jó szezonja is utoljára Eindhovenben volt, azóta egy-egy meccsre ki tudott emelkedni megmutatva, miért láttak benne régen lehetőséget Európában is. Vegyük sorra Dzsudzsák döntéseit:

Anzsi Mahacskala (2011)

Aláírt az Anzsihoz.
MTI Fotó: Varga György

8 meccs, 0 gól. Bár még senki nem fizetett annyi pénzt magyar focistáért, mint a dagesztáni Anzsi, ráadásul ott vezetett le Roberto Carlos, és ott keresett őrületes pénzeket Samuel Eto’o is, a külvilágnak soha egy másodpercig sem tűnt úgy, hogy itt tényleg komoly klub épül. Az Anzsiban Dzsudzsák jóval több pénzt keresett, mint amennyire amúgy egy piaci alapokon működő klub megfizette volna. A fő probléma akkor érkezett, amikor az azóta már börtönben lévő Szulejman Kerimov oligarcha kiesett Vlagyimir Putyin kegyeiből, és hirtelen nem tudta finanszírozni az Anzsi iszonyatos költségeit, ami azóta amúgy az orosz másodosztályban szerepel.

Dinamo Moszkva (2012)

Egykori csapata ellen a Dinamo Moszkva mezében.
(MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

89 meccs, 12 gól. Bár Magyarországról szeretjük lenézni az orosz bajnokságot, 2012-ben még egy nagyon szépen javuló ligáról beszéltünk, négy évvel korábban a Zenit Szentpétervár simán nyerte az UEFA-kupát, a válogatott elődöntős lett az Eb-n, és nagyon úgy tűnt, hogy az iszonyatos mennyiségű belerakott pénzt jó szakemberekre is költik a foci körül megjelent oligarchák. A Dinamo ráadásul nem egy múlt nélküli dagesztáni pénztemető, hanem Oroszország egyik hagyományos csapata, szurkolókkal, tradícióval és elég messze a háborús övezetektől. A projekt két dolog miatt omlott össze: egyrészt az addig jól pörgő orosz gazdaság elkezdett köhögni, és hirtelen mégsem lett akkora buli rubelben kapni a fizetést, másrészt

a Dinamo hihetetlen érzékkel igazolt le egy csapatnyi tehetséges játékost, akik éveken keresztül képtelenek voltak elfogadhatóan focizni.

Élükön például Dzsudzsák Balázzsal, akit moszkvai tartózkodása során szurkolók is megfenyegettek. A klub szégyenszemre kiesett a Premijer Ligából, innen állt tovább Dzsudzsák.

Bursaspor (2015)

A Nagy Török Szerződés.
(MTI/Sergen Sezgin/Anadolu)

23 meccs, 3 gól. A bukással végződött orosz kör után a török piac még bőven vállalhatónak tűnt: 28 évesen egy jó szezonnal simán felhívhatja valaki magára a Galatasaray-Fenerbahce-Besiktas trió figyelmét magára, onnan pedig könnyen ki lehet jutni akár a BL-be is. De Dzsudzsák nem volt ilyen szorgalmas, a török középcsapattól fél szezon után zavarták el úgy, hogy érkezésekor még szurkolók várták a repülőtéren. Bár 2016-ban úgy tűnt, a magyar válogatott felejthetetlen Eb-szereplése és az ott nyújtott tényleg jó teljesítménye miatt még van visszaút, addigra egyértelművé vált, mennyire más szintet képvisel a válogatott és a klubfoci, Dzsudzsák pedig mehetett is az al-Vahdába. Dárdai Pál Herthája is leigazolta volna, de ő a Bundesliga helyett a pénzt választotta.

Ami innen jön

Az al-Vahda nemcsak azért volt új szint Dzsudzsák karrierjében, mert akár egy európai közpszinthez tartozó klubhoz is igazolhatott volna, hanem azért, mert már nemcsak az esetleges sikereket, példaképpé válást vagy nemzetközi kupaszereplést adta fel, hanem úgy általában a fociélményt is. Oroszországban és Törökországban 40-50 ezer ember előtt is játszhatott olyan hangulatban, amiről minden fiatal focista álmodik. Az Emírségekben természetesen a kutyát sem érdekli a foci,

nem hogy fanatikusok de még egyszerű nézők sem nagyon tűnnek fel a stadionok környékén.

Innen nézve, ha a terveknek megfelelően újra a térségbe igazol, újra sikerült a magyar bajnokság alá lőni, hiszen még egy Diósgyőr-Videoton is nagyobb élmény, mint bármi, ami ott történik, nem is beszélve róla, hogy a PAOK vagy a Chelsea ellen is pályára léphetett volna az Európa Ligában. De beszélhetünk a már említett Hamburgról is, ami Németország egyik legnagyobb múltú klubja, jövőre jó eséllyel újra a Bundesligában játszanak, szintén tízezrek előtt. Úgy tűnik, Dzsudzsák Balázst már ez se hozza lázba, mint ahogy az a tény se szomorítja el, hogy a PSV után a legtöbbször a magyar válogatott mezét vette fel, ugyanis egyetlen másik klubban sem tudta elérni még a 100 tétmeccset sem.

A legendássá vált összetört Lamborghinije.
MTI Fotó: Lakatos Péter

Az, hogy valamiért még mindig őt illik tekinteni a magyar foci legmesszebbre jutó játékosának szemben a Németországban megállás nélkül küzdő Szalai Ádámmal például kicsit a mi kritikánk is: egy olyan emberről beszélünk, aki innen-onnan ellopott pénzekből keres sokkal többet, mint amennyire a képességei alapján jogosult lenne, hogy aztán hazajöjjön a Strand fesztiválra Szijjártó Péterrel fényképezkedni kicsit akkor, amikor Marco Rossi már inkább be se hívja a válogatottba arra hivatkozva, hogy nincs csapata, nincs is kivel eddzen.

Amikor a nemzetközi szurkolói közösség kikel a modern foci ellen, akkor tulajdonképpen a Dzsudzsák Balázshoz hasonló játékosokra is gondol: amikor a fociról levesszük az olyan magasztos szavakat, mint a kitartás, hűség, becsület és hasonlók, ott sajnos tényleg csak egy szépreményű nyírlugosi srác marad, akinek fontosabb a bővíteni a luxusautó-gyűjteményét, mint büszkévé tenni a környezetét.