Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egy városrész története: Újpalota akkor és most

Egy városrész története: Újpalota akkor és most

A mai Újpalota városrész területe 1950-ben lett Budapest része, azt megelőzően Rákospalotához, és kis részben Pestújhelyhez tartozott. A területen elsősorban mezőgazdasági művelés folyt, kevés lakójának egy része az úgynevezett Erdődűlőn, más része a Honfoglalástelepen élt. A Rákosszentmihállyal összeköttetést teremtő Késmárk utca környéki ipari üzemek kialakulása az 1910-es évekre tehető, de tervezett ipartelepítés csak az 1950-es években kezdődött.

Az Újpalota lakótelepét tervező fiatal építész, Tenke Tibor arra törekedett, hogy ne legyen monoton hangulata az épületeknek, ahogyan a korábban épült lakótelepeknél ez jellemző volt.

Két, egymást metsző főutat álmodott meg, amely a lakótelepet négy szekcióra osztja. A két út metszéspontja lett a városrész főtere. A Dunakeszi házgyár elemeiből kilencféle háztípus volt építhető, ennek következtében változatos képet mutat a városrész. A négy szekcióba kisebb házakat, nagy parkokat tervezett, úgy hogy ezek közösségi teret képezzenek. Kizárva a tömegközlekedés veszélyeit a játszóterek környékén, és a lakosság szomszédsági érzését erősítsék.

A Centenáriumi emlékmű (Varga Miklós, 1973.), Miskolc város ajándéka Újpalotának Fotó: Fortepan/Gergely János, 1974,

Fotó: Halász Nóra

Miután gyakorlatilag egy puszta síkságra épült Újpalota a 136 hektáros óriási területen, így minden új volt: az utak, közművek, szolgáltatóházak, a parkok, minden úgy épülhetett, hogy nem kellett lerombolni semmit, a régi pestújhelyi temető kivételével a mai Hartyán köz területén.

A telep alapkövét 1969 márciusában tették le, így jövőre ünnepli a kerek ötvenedik évfordulót.

Fotó: Fortepan Rádió és Televízió Újság/Majorosi Attila, 1981

Fotó: Halász Nóra

1971-től költöztek be az első lakók, a 13500 helyett végül 15 400 lakás épült fel, közel hatvanezer lakónak. 1977-ig épültek fel a szolgáltató egységek. Először öt iskolát építettek fel, 700 bölcsődei, 1400 óvodai hely, 140 tanterem, 2520 m2 alapterületű orvosi rendelő, 18 340 m2 alapterületű kereskedelmi egység szerepelt a tervben, az első lakótelep volt, ahol rögtön Vásárcsarnok is épült.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás, 1974

Fotó: Halász Nóra

A későbbiekben még szükség volt fejlesztésekre, mert sokkal több gyermek költözött az új városnegyedbe, mint ahogyan számítottak rá. A parkerdő területén így épült meg a szánkódomb is. A tervezett kulturális egység nem valósult meg. A lakótelep építésének összköltsége (1971-es számítások szerint) 4,5 milliárd forint volt – ez mai áron 220 milliárd forint lenne.

Tenke kifejezetten nem alvó várost tervezett, azonban ez nem valósult meg, hiszen a metrót a tervekkel ellentétben nem hozták ki Újpalotára, és a kulturális lehetőségek hiányában a lakók a belvárost preferálták.

Fotó: Fortepan, 1978

Fotó: Halász Nóra

Művelődési ház helyett Szabadidő központ működött, könyvtár épült, egy-két eszpresszó, a Pajtás önkiszolgáló étterem, melynek alacsony árai, és igényes kínálata is vonzotta az eredetileg munkásrétegű lakosságot. Ez azóta átalakult, ötven százalék feletti az értelmiségi hátterű réteg. Azóta a lakosság száma csökkent, úgy 45 ezer fő körüli, öregedik is a lakosság, ahogyan az összes többi hasonló méretű lakótelepé.

Fotó: Fortepan Urbán Tamás 1976

Fotó: Halász Nóra

Egy kis személyes: Ezen a lakótelepen nőttem fel, a család 1972-ben költözött az Erdőkerülő utcába, itt található a legendás Ámor presszó, ahol kis gyerekkoromban, a héten összegyűjtött ötven filléresekből vettem a puncsfagylaltot. Hétvégén itt friss kiflit és zacskós tejet is árultak, hátha valaki lemaradt a Közértről.

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Fotó: Halász Nóra

A Pajtás étteremben isteni volt a madártej, a hideg rostos meggylé, 2 forint volt a sárgaborsó főzelék. A hétvégi ebédhez innen hordtuk a cukrászsüteményeket is. Viszont a Casco-s toronyház szürkeségétől mindig is féltem.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás, 1974

Fotó: Halász Nóra

Nehéz a fotós dolga ma, amikor a régi fotók párját kutatja a helyszíneken, hiszen a negyven-ötven év alatt benőtte az épületeket, utakat, házakat a természet, számtalan új épületet, parkokat építettek azóta.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás, 1976

Fotó: Halász Nóra