Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Unalomból is lehet gyereket csórni, de minek

Unalomból is lehet gyereket csórni, de minek

Csuja László filmjének premierje az A-kategóriás Karlovy Vary Filmfesztiválon volt, ahol a régióban gyártott első és második filmeket felvonultató East of the West versenyprogramban el is nyerte a zsűri díját, ami nem kis teljesítmény. Sikere annak is köszönhető, hogy a Virágvölgy tipikus fesztiválfilm, olyan meghökkentő sztorival, kellőképpen izgalmas főszereplőkkel, és úgy en bloc karakteres amatőrökkel, amiket szeretni szokott a zsűri. Az azóta eltelt időszakban már számos egyéb díjat is bezsebelt a Virágvölgy és valószínűleg párat még el is hoz onnan, ahol elindul, de egy olyan film, amely szemlátomást Tarr Béla köpenyéből bújt elő, és amolyan new school magyar alkotás, mire számíthat a hazai mozikban?

Merthogy ez egy „költői és realista, punkosan karcos első játékfilm” – ahogy a hivatalos szinopszis fogalmaz, ezért története némiképp elemelt, de kellően kis téttel bír, és leginkább az benne a legkardinálisabb, hogy főszereplője, Bianka mennyire furcsa lány.

A rövid válasz, hogy leginkább olyan, mint a valóságban. Persze a megszemélyesítő Berényi Bianka még valószínűleg sosem lopott csecsemőt, ahogy karaktere a Virágvölgyben, de ugyanúgy öntörvényű és furcsa, ehhez pedig bőven elég megnézni az Instagramját vagy belehallgatni abba, amit az EU Cannibal frontembereként művel.

Egy 83 percesre hizlalt expozíciónak tűnhet a Virágvölgy, ami sokszor belefeledkezik abba, hogy kicsit összemossa a határokat a film Biankája és a valóság Berényi Biankája között.

A sztori szerint Bianka egy külvárosi lakótelepen unatkozik látványosan, ahol egyszercsak hirtelen felindulásból elvisz egy csecsemőt a parkból, amit édesanyja magára hagy pár pillanatra, miközben másik gyerekét próbálja rendszabályozni. A lány aztán megpróbál fedélt keresni maguknak, emiatt megkeresi korábbi exeit (akikből van néhány), és azt hazudja nekik, a gyerek tőlük van. Persze senki sem hisz neki, és miközben próbálja befűzni egyik korábbi barátját, megismerkedik a kicsit fogyi Lacival (aki pont annyira korlátolt, hogy gyámság alatt van), a munkásszállón élő jószívű melóssal és innen egy furcsa road movie veszi kezdetét.

Virágvölgy. Forrás: Mafab

Laci ugyanis fejébe veszi, hogy segít a lánynak, ezért mindennel szembemegy, stabil lábakon álló életét kifordítja sarkaiból, sőt, többször azt hazudja másoknak, Bianka gyermeke tőle van. Innentől válik a film igazi főszereplőjévé Laci (akit egyébként Réti László, többszörös Speciális Olimpiai bajnok alakít), hisz ő igazi karakterfejlődésen megy át, miközben Bianka életében a gyereklopás, és annak következményei csak egy intermezzót jelentenek.

Ilyen értelemben coming of age film is a Virágvölgy, amely a felnövésről és a felelősségvállalásról szól, ráadásul Laci esetében ezek kettőzött értékkel bírnak,

hiszen huszonévesként is gyámság alatt él, így folyamatosan mások döntenek helyette. Főleg nagybátyja, akinek bizniszéhez amúgy is jól jön, hogy egy fogyatékkal élőt foglalkoztat.

Ha a néző tud Lacival menni, akkor élvezni fogja a Virágvölgyet, ha nem, akkor utálni fogja a női főszereplő öncélúságait, amit ráadásul még jobban elidegenít a valóságtól maga Berényi Bianka játéka, amely nélkülözi ugyan a mesterkéltséget, de mégis tartalmaz valami affektáltságot (ráadásul az sem könnyíti meg a karakter szerethetőségét, hogy ellop egy gyereket). Ezt lehet szeretni vagy utálni, mégis ez teremti meg a szereplő „valamilyenségét”, azt a szükséges pluszt, amit egy hivatalos színész nem mindig tud beletenni; nem véletlen, hogy mostanában több rendező is nyúlt már amatőr színészekhez: Röhrig Géza a Saul fiában, Vecsei Kinga a Szerdai gyerekben vagy éppen Morcsányi Géza a Testről és lélekrőlben játszott megbízhatóan.

Virágvölgy. Forrás: Mafab

A Virágvölgy egyébként némi rokonságot ápol utóbbi filmmel, hiszen Enyedi Ildikó alkotásához hasonlatosan a szó jó értelmében igen kisstílű történetet mesél el, amiben nincsenek különösebben nagy amplitúdók. A legvalószerűtlenebb helyeken kialakuló emberi kapcsolatokat vizsgálja mindkettő, meglepő fordulatok nélkül, mégis eszközgazdagon.

Enyedi filmjével ellentétben viszont biztosan nehezebb dolga lesz itthon a Virágvölgynek, ugyanis nehezen bekategorizálható műfaja miatt a nézők is elkerülhetik. Pedig érdemes jegyet váltani rá.

Úgy beszél a társadalom peremén élőkről, hogy egy pillanatig sem fordul nyomorpornóba, nem nem analizál, hogy mutassa, milyen társadalmi aktorok húzódnak bizonyos tettek mögött, hanem csupán két furcsa ember és egy csecsemő történetét meséli el.

Virágvölgy. Magyar road movie, 83 perc, 2018. Értékelés: 7/10.