Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Oroszország nem globális nagyhatalom, ezért fontos a katonai jelenlétük Szíriában

Oroszország nem globális nagyhatalom, ezért fontos a katonai jelenlétük Szíriában

63 ezer orosz katona vett részt a szíriai hadműveletekben 2015 szeptembere óta – közölte első ízben hivatalos adatokat az orosz védelmi minisztérium. Szíria komoly stratégiai és politikai jelentőséggel bír Oroszországnak, az viszont jó kérdés, hogy számukra nézve kedvező végkifejlete lesz-e a közel-keleti kiruccanásnak.

A védelmi minisztérium által nyilvánosságra hozott videó szerint:

  • Összesen 63012 orosz katona „szerzett tapasztalatot” Szíriában 2015 szeptembere óta;
  • 39000 bevetést hajtott végre az orosz légierő;
  • 86 ezer „harcost” öltek meg a légitámadások során;
  • valamint 121466 terrorista célpontot semmisítettek meg.

De mit jelentenek ezek a számok pontosan? Oroszország sokáig nem közölt hivatalos adatokat arról, hogy mennyi katonája állomásozik Szíriában, és most is véleményes, hogy mennyire megbízhatóak ezek az adatok. Bár első ránézésre a 60 ezer feletti szám magasnak tűnik, jó kérdés, hogy egyszerre néhány ezer orosz katona tartózkodhat(ott) Szíriában.

„Ez a szám alapvetően magasnak számít, ugyanakkor nem tudjuk, hogy a 63 ezer katona milyen cserélődéssel volt jelen az országban. Korábban a szakértők úgy próbálták megbecsülni az orosz katonai kontingens létszámát Szíriában, hogy amikor választásokat tartottak Oroszországban, megnézték a választási jegyzékben, hogy a szíriai településeken hány orosz állampolgár szavazott. Ezekből 4000 feletti szám volt kiolvasható, igaz ebbe nem csak a fronton harcoló katonák, hanem a kiszolgáló személyzet is beletartozik” – mondta el megkeresésünkre Dr. Tálas Péter, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont vezetője.

Orosz Szu-24-es bombázó felszáll a szíriai Latakia melletti Hmejmim légi támaszponton. MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium honlapja/Vagyim Grisankin

Tovább árnyalja a képet, hogy vajon mi alapján számolta el a minisztérium a Szíriában állomásozó egységeket. Tálas szerint ez azért fontos kérdés, mert

a szíriai konfliktusban orosz katonai magánvállalatok zsoldosai is részt vettek, ezt pedig nem szokták a hivatalos adatokban feltüntetni.

Mindenesetre az adatok nyilvánosságra hozatalának időzítéséről Tálas úgy gondolja, hogy ez egyfajta reakció lehet azok számára, akik megkérdőjelezik a szíriai beavatkozás sikerességét. De miért fontos Oroszországnak Szíria?

Nagyhatalmi célok és belpolitika

Tálas szerint Oroszországot három területen is stratégiai érdekek fűzik Szíriához.

  • Egyrészt Oroszország szeretné fenntartani a katonai bázisait Tartuszban és Hmejimben. Ez azért fontos, mert a hidegháború után Oroszország kiszorult a térségből. Bár 1989 előtt voltak szövetségesei a Közel-Keleten, Szíria az utolsó hely, ahol Oroszországnak a volt szovjet érdekövezeten kívül katonai bázisai vannak. Így ez egy olyan nagyhatalmi jelkép, amihez az oroszok ragaszkodnak.
  • Geopolitikailag is fontos a szíriai jelenlét. Ugyanis, ha Oroszország nincs jelen Szíriában, akkor az országon keresztül gyakorlatilag Közép-Ázsia, Közel-Kelet, és a Földközi-tenger térsége az oroszok kihagyásával összeköthető lenne különféle tranzit utakkal, és energiainfrastruktúrával. Amennyiben Szíria orosz szövetséges, akkor ez a tranzit útvonal nem jöhet létre, így ez egy fontos stratégiai törekvése Oroszországnak.
  • Harmadrészt, Oroszország igyekszik újjáépíteni a nagyhatalmi befolyását, ezt a pozícióját jelenleg a Közel-Keleten Szíriában tudja a leginkább előmozdítani.

„Természetesen más taktikai okai is vannak az orosz jelenlétnek, elsősorban az, hogy

Putyin Oroszországot nemzetközi nagyhatalomnak mutassa be a saját közönségének.

Ám a legtöbb szakértő szerint függetlenül a szíriai konfliktustól, az ENSZ BT-tagságtól, és a nukleáris arzenáltól Oroszország nem globális nagyhatalom. Nem hasonlítható össze az Egyesült Államokkal, sőt szerintem még Kínával sem, mivel utóbbi legalább a kereskedelemben globális nagyhatalom” – mondta Tálas.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Dimitrij Medvegyev kormányfő. (MTI/EPA pool/Makszim Sipenkov)

A szakértő szerint a „szíriai kaland” mellett szól egy olyan érv is, hogy a közel-keleti katonai részvétel elvonja a figyelmet Ukrajnáról, valamint más olyan konfliktusokról, amelyeket Oroszország nem tud megoldani, és nem akarja, hogy a nemzetközi érdeklődés túlságosan ráirányuljon.

Siker vagy bukás az orosz beavatkozás Szíriában?

Tálas szerint a szíriai polgárháború során látványos, ahogyan az Iszlám Állam térhódítása ellen beavatkozó országok megpróbáltak egymásnak is keresztbe tenni.

„Oroszország, más külföldi országokhoz hasonlóan, a terrorizmus elleni fellépéssel magyarázta hivatalosan a beavatkozásukat. Azonban az Iszlám Állam elleni hadműveletek során mindenki igyekezett a saját ellenségeit is meggyengíteni. Izrael, Oroszország, az USA, és a Szaúd-Arábia is bombázta az ISIS-t, ugyanakkor Izrael közben igyekezett gyengíteni a Hezbollah-ot, és az iráni csapatokat; az oroszok megpróbálták gyengíteni az amerikai szövetségeseket, a törökök pedig a kurdokat – összességében tehát ebben a konfliktusban a beavatkozást minden fél úgy próbálta meg végrehajtani, hogy a saját szövetségesek támogatása mellett az ellenségeket is gyengítsék” – magyarázta Tálas.

2017 decemberében Putyin egy Szíriában tett villámlátogatáson bejelentette, hogy kivonja az orosz katonákat az országból – ennek ellenére a stabilitás fenntartása érdekében továbbra is az vannak az országban orosz egységek. Olyannyira, hogy az orosz hadiflotta a 2015-ös beavatkozás kezdete óta az eddigi legnagyobb erővel vonult fel ezen a héten a Földközi-tengeren, Szíria partjainál.

Utolsó rohamra készülhet az oroszok támogatását élvező Aszad.

Jelenleg 13 hadihajó és 2 tengeralattjáró áll készenlétben a szír partoknál, és további hajók vannak úton Oroszországból. Moszkva azzal indokolja a készültséget, hogy szerintük a Washington vezette koalíció támadásra készül a szíriai kormányerők ellen, amely azt követően veszi majd kezdetét, hogy brit szakértők útmutatásával egy megrendezett vegyifegyver-támadást hajtanak végre civilek ellen Idlíb tartományban.

Azonban a jelek inkább arra utalnak, hogy az orosz flotta a szír elnök utolsó nagy hadjáratát fogja támogatni Idlib tartományban. Ez az utolsó szír terület, ami még a szunnita felkelők kezén van, amennyiben Aszad ezt is elfoglalja, akkor már csak a kurdok által irányított északkeleti részen marad nagyobb egybefüggő vidék, ahová nem terjed ki a diktátor hatalma.

Közel három év katonai jelenlét után jogos felvetés, hogy vajon mennyire volt sikeres a szíriai beavatkozás.

„Ebben megoszlik a szakértők véleménye, Oroszország katonailag 2015 szeptemberétől van jelen a térségben. Igazság szerint az oroszoknak, valamint a szövetségeseinek – gondolok itt Iránra, és részben Törökországra –, sikerült elérnie, hogy az Aszad-rendszer fennmaradjon, tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy sikeres volt a beavatkozás – magyarázta Tálas, aki szerint a jelenlegi helyzet tartóssága már egy egészen más kérdés. –

Az biztos, hogy jelenleg Oroszország és szövetségesei határozzák meg, hogy milyen folyamatok zajlanak Szíriában.”

Ennek a helyzetnek kedvezett, hogy az Egyesült Államok az Obama-adminisztráció utolsó évétől kezdve nem mutatott különösebb aktivitást Szíriában. Amennyiben az Egyesült Államokat továbbra is sikerül kiszorítani a szíriai konfliktusból, és az nem lesz meghatározó szereplő a szíriai folyamatokban, akkor azt hatalmas sikerként könyvelhetné el Oroszország.

Azonban Tálas ezt nem tartja túl valószínű forgatókönyvnek; egyrészt azért, mert szerinte a Trump-időszakban az USA már nem személyesen vesz részt az ilyen konfliktusokban, hanem regionális szövetségesei (Izrael, Szaúd-Arábia) helyettesítik. Másrészt az Oroszország gazdaságilag nem annyira erős, hogy hosszútávon fenntartsa a befolyását, hiszen a folyamatos katonai jelenlét komoly terhet jelent a hiánnyal küszködő orosz államkasszára.

Utóbbit azért elég jól alátámasztja, hogy az orosz kormány épp közelmúltban kényszerült megemelni a nyugdíjkorhatárt az országban, aminek hatására meredeken zuhanni kezdett Putyin népszerűsége.

Borítókép: MTI/EPA/Juszef Badaui