Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

“Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – ma van a magyar fotográfia napja

“Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – ma van a magyar fotográfia napja

Miután valamennyi fotótörténeti forrás szerint 1840. augusztus 29-én készült először fénykép Magyarországon, ez a nap a magyar fotográfia napja. Ez alkalomból összegyűjtöttük a legjelentősebb magyar fotósokat. Figyelem: szubjektív összeállítás!

Aki fényképezni sem tudott

Brassai, azaz Halász Gyula 1899. szeptember 9-én született Brassóban. Már akkor Párizsba, a világ művész közontjába költözött, mikor még nem is tudott fényképezni. A francia fővárosban neves fotográfusok – köztük André Kertész, akiről lesz még szó – vették őt szárnyuk alá.

Brassai – szülővárosa nevét 1931-ben vette fel, valódi családnevét festőként használta – néhány év alatt kiemelkedő művész lett, az éjszakai Párizsról készített képeivel a legnagyobbak közé írta be magát.

Egy kölcsönbe kapott amatőrgéppel rótta egymaga a francia főváros utcáit a harmincas években.

Pablo Picasso későbbi barátnőjével, Dora Maar-ral közösen használt egy labort, aki akárcsak Brassai, kezdő fényképész volt akkoriban. Volt, hogy közös kiállítást is rendeztek képeikből.

Barcelona, 2018. február 19.
Brassai (Halász Gyula) magyar származású francia fotóművész képeit nézi egy látogató a Mapfre alapítvány barcelonai kiállítótermében 2018. február 19-én. A május 13-ig látogatható Brassai-kiállításon több mint kétszáz fotót tekinthetnek meg az érdeklődők. (MTI/EPA/Andreu Dalmau)

Fotóival 1932-ben jelent meg az Éjszakai Párizs című képes könyv, majd megszületett egy másik is Titkos Párizs címmel. Egy évvel később Londonban rendezték meg első fotókiállítását a Batsford Gallery-ben, majd egészen 1947-ig a francia Rapho ügynökségnek dolgozott. Huszonöt évig jelentek meg művészekről készült képei, később utazásai során készített fotóit a ma is létező Harper’s Bazaar című női magazinban publikákálták. 1984-ben hunyt el Párizsban.

Madrid, 2018. május 29.
Brassai (Halász Gyula) magyar származású francia fotóművész képei a madridi Mapfre Alapítványnál rendezett Brassai című kiállításon 2018. május 29-én. (MTI/EPA/Víctor de los Reyes)

Egy beszélgetés során azt mondta Illyés Gyulának, hogy harmincéves koráig azt sem tudta, mi az a fényképezőgép. Mire Illyés Gyula megkérdezte tőle, hogy akkor miért a fotózás jutott eszébe, azt mondta:

„Mert nem fértek már el bennem a képek, annyit szedtem magamba, főleg az éjszakai csavargásaim alatt.”

Itthon sokan nem ismerték

A sajátos látásmódjáról híres André Kertész 1894-ben született Budapesten. Már gyerekkorában megmutatkoztak művészi ambíciói, bár ezeket anyja és nevelőapja – édesapját tizenöt éves korában vesztette el – nem támogatták. Később bevonult a Monarchia hadseregébe, az első világháborút végig fotózta.

1917-ben esztergomi lábadozása során, ahová háborús sérülései miatt volt kénytelen menni, rendszeresen járt uszodába. Ott fényképezte először a vízben való torzulást, itt mutatkozott meg először újító szelleme.

Budapest, 2011. szeptember 28.
André Kertész: Víz alatti úszó, Esztergom című fotója (1917) a fotóművész szeptember 29-én nyíló retrospektív kiállításán a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kép zselatinos ezüst nagyítással készült. Jogtulajdonosa: Bibliotheque nationale de France.
MTI Fotó: reprodukció

A háború után családja nyomására sokáig hivatalnokként kereste a kenyérre valót, tisztviselőként dolgozott a budapesti tőzsdén. Bár a fotózás volt a szenvedélye, ezt csak mellékesen űzte. Képeit a húszas évek elejétől több lap is közölte, s 1925-re összegyűlt annyi pénz, hogy Párizsba ment.

A francia művészvilág hamar befogadta őt köreibe, amiről később is hitetlenkedve nyilatkozott.

Másfél év alatt már kiállítása volt.

Barátai közé nemcsak a magyar művészek, de olyan külföldi festők is tartoztak, mint Picasso vagy Chagall. Klein Rózsival való házassága után Kertész régi magyarországi szerelmével, Saly Erzsébettel kötötte össze az életét, akivel egészen a nő 1977-ben bekövetkezett halálig együtt volt.

Kertész 1933-ban kezdett akt fotókat készíteni, majd 1936-ban New York-ba ment, a Garai Sándor tulajdonában lévő Keystone fotóügynökség csábította ki, de korántsem ért el akkora szakmai sikereket, mint Párizsban. Leginkább azért nem, mert sem riporter, sem művész nem volt. Kissé furcsa belegondolni, hogy

Magyarországon sokáig nem tudták, Kertész mekkora művész is valójában.

A hatvanas évektől kezdve kezdtek el újra felfigyelni rá, a Velencei Bienneláréa és a New York-i MOMA-ban John Szarkowski rendezte nagy életműtárlatára is meghívták. Később sokat utazott, de már csak főleg magának fotózott.

Budapest, 2012. február 29.
Egy André Kertész fotó egy muzeológus kezében a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti és Relikviatár raktárában. A közel harminczer tételt számláló fotógyűjtemény szinte nélkülözhetetlen a magyar irodalommal foglalkozó kiadványok és kiállítások számára. Könyvek, plakátok, képeslapok tették közismertté az egyik legrégebbi magyar ősfényképet – fotógyűjteményük büszkeségét – Petőfi Sándor dagerrotípiáját is.
MTI Fotó

Itthon is csak a hetvenes években kezdtek el rá világhírű fotóművészként tekinteni, 1971-ben rendeztek először önálló kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában. 1984-es magyarországi látogatása során született meg a szigetbecsei Kertész-emlékház terve – Szigetbecsén sokat volt a rokonainál gyermekkorában.

Brassai, akit Kertész még Párizsban ösztökélt a fotózásra, úgy nyilatkozott a vilgáhírű fotográfusról, hogy egy zseni volt, aki ugyan lehető legtudatosabban komponálta meg képet, a valóságot mégsem változtatta meg. Az 1985-ben New Yorkban elhunyt Kertész egész életében azt vallotta, a „természetes látvány esztétikumát semmi sem képes felülmúlni”.

Német gyógyszerészből lett magyar fotós

Az 1844-ben, Németországban született Johann Justus Georg Klöss eredeti végzettségét tekintve gyógyszerész volt, de miután Bécsben megtanult fényképezni, Budapesten nyitott műtermet 1866-ban. Ez később fotósokszorosítóként és nyomdaként is működött.

Vörösmarty (Gizella) tér a Deák Ferenc utca felől nézve. Szemben a Haas-palota és tőle jobbra a Szálloda a Magyar királyhoz. A felvétel 1894 körül készült Fotó: Klösz György/Fortepan

1873-ban kezdett budapesti látképeket készíteni és forgalmazni, továbbá

ugyanebben az évben volt tagja annak a hat művésznek, akik a bécsi világkiállításon fotózhattak.

1885-ben mutatta be az Országos Általános Kiállításon az egész Andrássy utat bemutató panoráma-sorozatát. A Siemens és Halske megbízásából az első pesti villamosokat kezdte fényképezni, ’94-ben operatőrcsapatával ő fotózta Kossuth Lajos temetési menetét.

Erzsébet híd a Gellérthegyről nézve. A felvétel 1913-ban készült Fotó: Klösz György/Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Sorra nyíltak meg önálló kiállításai, képeit a sajtó is előszeretettel használta. Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetségé alelnökének választotta meg őt. Klösz negyven éven át fotózta a magyar fővárost, a magyarországi kastélyokat és a hozzá érkező személyeket. 1913-ban halt meg Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Hivatása lett a végzete

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”

Ez volt az 1913-ban Budapesten született Friedman Endre, művésznevén Robert Capa jelmondata. A valaha élt legismertebb magyar fotográfus szüleinek jól menő divatszalonja volt Budapesten a huszas években. Capa fiatalon kapcsolatba került a magyar illegális baloldallal, de a pártba nem lépett be. Mindez viszont bőven elegendő volt, hogy elhagyja a Horthy-féle Magyarországot.

Ruth Orkin 1951-ben, Párizsban készült képe Robert Capa-ról a fotóriporter képeiből összeállított kiállítást bemutató sajtótájékoztató előtt a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.
MTI Fotó: Reprodukció

Útja a német fővárosba, Berlinbe vezetett, ahol Kepes György formatervező-festő-fotográfus segített neki elindulni a pályán, majd a Dephot fotóügynökségnél kezdett el dolgozni.

Capa mégis hazatért Magyarországra, de az egyre növekvő antiszemitizmus miatt 1933-ban Párizsba költözött.

A francia fővárosban megismerkedett a szakma kiválóságaival, köztük André Kertésszel és itt ismerkedett meg szerelmével, a lengyel származású Gerda Taróval. 1935-ben cserélte családi nevét művésznevére, majd haditudósítónak állt. Az 1963-1937 közötti spanyol polgárháborúban készített képei képes újságokban jelentek meg.

Robert Capa: A milicista halála

A modern fotótudósítás megteremtőjének tartják, melyet főleg A milicista halála című képének köszönhet. Szakmai sikereit beárnyékolta, hogy közben elvesztette szerelmét. (Taro a spanyol brunetei frontvonalról tartott haza, amikor a sérülteket szállító teherautó, amin ő is utazott, ütközött egy tankkal. Taro a baleset másnapján belehalt sérüléseibe.)

Capa ezután egykori szerelmével közös tervét megvalósítva 1938-ban Kínába ment, ahol a japán-kína konfliktust fotózta. A második világháborúban észak-afrikai és európai hadszínterein dolgozott.

A Life magazin fotóriportereként lencsevégre kapta a normandiai partraszállást.

Miután öccse, Kornél és anyja az Egyesült Államokban éltek, Capa 1945-ben megszerezte az amerikai állampolgárságot. Két évvel később John Steinbeckkel riportsorozatot készített a Szovjetunióban, ezután hazajött dolgozni. Háború híján a békeidőben hollywoodi stúdióknak készített képeket.

Robert Capa: A D-napon partra szálló amerikai csapatok első hulláma, Normandia, Colleville-sur-Mer közelében (Omaha Beach, 1944. június 6.) című képe a fotóriporter képeiből összeállított kiállítást bemutató sajtótájékoztató előtt a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.
MTI Fotó: Reprodukció

Megörökítette Jeruzsálem felszabadulását, s az első arab-izraeli háború harcait is. 1954-ben visszatért Indokínába, ahol május 25-én munka közben rálépett egy aknára és életét vesztette.

Emlékművét öccse, a szintén fotográfus Cornell Capa USA-ban alapította International Centre of Photography gondozza. Legnagyobb jelentősége, hogy a legdrámaibb pillanatokban is képes volt a kompozícióra figyelni.

Halhatatlanná tette a paraszti kultúrát

Korniss Péter 1937-ben született Kolozsváron, 1949-ben költözött a magyar fővárosba. Később jogásznak tanult az ELTE jogi karán, de mivel az 56-os forradalom idején a forradalmi bizottság tagja volt, kizárták az egyetemről. Ezt követően kezdett el dolgozni Budapesti Fényképész Szövetkezetben.

Budapest, 2017. szeptember 28.
Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész a Folyamatos emlékezet című fotókiállításán a Magyar Nemzeti Galériában 2017. szeptember 28-án.
MTI Fotó: Illyés Tibor

Későbbi hírnevét főleg azzal alapozta meg, hogy hatvanas, illetve hetvenes években készült fotóival gyakorlatilag

halhatatlanná tette a hagyományos erdélyi paraszti kultúrát.

Ilyen témájú képeivel első önálló kiállítása 1974-ben nyílt meg a Műcsarnokban. 1961 és 1991 között harminc éven át volt a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője, ezt követően szabadúszónak állt.

Fotó: Halász Nóra (Kattintson a többi képért!)

Már a rendszerváltáskor megváltozott munkájának fókusza, azt próbálta megörökíteni, milyen hatással van a globalizáció a vidéki élet mindennapjaira. Fontos változás volt a munkájában, amikor a spontán képek helyett beállított fotókat készített. Coca-Cola-s palackot fotozótt egy hagyományos bútoron és a többi.

A 2000-es években képeinek középpontjában a hagyományok és a globalizáció ütközése állt. Művein pedig jól nyomon követhető a paraszti kultúra eltűnése, s a régi világ átalakulása. Képeit tizenhat ország múzeumai és galériái állították ki.

Szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy 1977-től a World Press Photo zsűirje, 1983-ban pedig a W. Eugene Smith Memorial Fund nemzetközi tanácsadó testület tagja volt.

1983-ban fotográfusként az elsőként Kossuth-díjban részesült.

A nemzet művésze, Pulitzer-emlékdíjas, Prima Primissima-díjas művész. Magyar Művészeti Akadémia tagságáról tiltakozásképpen lemondott, mikor Fekete György lett a szervezet elnöke.

Szöveg forrása: A magyar nyelvterületről származó zsidóság emlékmúzeumának honlapja; Mai Manó Ház blog1,blog2; welovebudapest.com.