Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egygyerekes családok helyett most már inkább bébibummra hajtana Kína

Egygyerekes családok helyett most már inkább bébibummra hajtana Kína

Közel 40 év után véget érhet a gyermekszám-korlátozás Kínában. Az 1979-ben bevezetett modell családonként egy gyermek születését engedélyezte, a kínai hatalom a szegénység visszaszorításával indokolta a döntést. Az utóbbi évtizedben azonban már jól látszott, hogy a korlátozás teljes kudarc volt, és változás nélkül demográfiai katasztrófa elé néz az 1,38 milliárd lakosú ázsiai ország.

„Kínában egyelőre a dolgozóképes népesség kezdett el fogyatkozni, de másfél évtizeden belül elképzelhető, hogy a tényleges népességfogyás is megindul. Ez az oka annak, hogy a már egyébként is idejétmúlt »egy család, egy gyerek« modellt lazítsák, és megszüntessék” – mondta el megkeresésünkre Szunomár Ágnes, az MTA Világgazdasági Intézetének Kína-kutatója.

A kínai gyerekszám-korlátozáson 2016-ben lazítottak legutoljára, ekkor hivatalosan is áttértek a kétgyerekes modellre. Azonban az állami sajtóban megszellőztetett új családjogi tervezet már nem említ ilyen korlátozást. A kongresszus jelenleg is tárgyalja a korlátozás feloldását lehetővé tevő törvényjavaslatot, ami 2020-tól léphet életbe.

A gyermekszám-korlátozást egyébként változó szigorral tartották be a de jure kommunista országban, a gazdagabb és befolyásos családok esetében gyakran elnézték a második gyerek születését. A vidéki, szegényebb területeken

a hatóságok pénzbüntetésekkel, és esetenként a szülők beleegyezése nélkül kikényszerített abortuszokkal és sterilizációs műtétekkel tartatták be a korlátozást.

Kevés gyerek, kevés dolgos kéz

Csakhogy az elmúlt évtizedek alacsony születésszámának következtében a kínai gazdaság is elkezdte érezni a munkaerőhiány fojtogatását, így az állam lassan, fokozatosan, de a változás útjára lépett.

Egy kínai család fényképezkedik egy pekingi parkban 2015. október 30-án Fotó: MTI/EPA/Rolex Dela Pena

„A kínai vezetés időben észlelte ezt a folyamatot, végső soron Kína gazdasági sikere is abban rejlik, hogy mindenben előre tekint: a problémákat is igyekszik előre meglátni, valamint a megoldásokat is igyekszik előre megtalálni” – emelte ki Szunomár.

A kutató szerint a Kínán végigsöprő robotizációs hullám is erre a jelenségre vezethető vissza. Míg 20 évvel ezelőtt még bőven voltak tartalékok a kínai munkaerőpiacon, addig ma már komoly problémát jelent munkást találni a kínai gyárakba, így egyre sürgősebbé válik az emberi munkaerő csökkenésének ellensúlyozása – nem véletlen, hogy a kínai állam valósággal önti a pénzt az ilyen fejlesztésekbe.

A munkaerőhiányban egyébként az is belejátszik, hogy a kínai szülők az oktatás felé irányítják az egy szem gyereküket. Ez hosszútávon egyébként kedvező hatással lesz a kínai gazdaságnak, hiszen a magasabb képzettséggel, humán tőkével rendelkező munkaerő javít a gazdaság hatékonyságán, ugyanakkor az olcsó munkaerőt igénylő összeszerelő-üzemek dolgozók nélkül maradnak.

„Az is látszik, hogy a kínai állam igyekszik rávenni az anyákat, hogy vállaljanak több gyermeket. Ebben egy pici siker látszik egyébként: minimális mértékben, de növekedésnek indult a születésszám. Elképzelhető, hogy a korlátozás feloldása adni fog valamennyi lendületet a kínai népességnövekedésnek,

azonban gyökeresen megváltoztatni ezt a folyamatot nem fogja,

ez egy fejlett világbéli probléma, amit sajnos a dinamikusan fejlődő Kínának is éreznie kell” – utalt arra a trendre Szunomár, hogy a fejlett országok szinte mindegyikében ismerősen cseng az alacsony születésszám problémája.

Pedig a változásra nagy szükség van, mivel várhatóan 2050-re a kínai népesség egyharmada lesz nyugdíjas korú, ami hatalmas terhet jelent a társadalom többi részére. Főleg, hogy a kínai társadalomban elvárás, hogy a fiatalok gondoskodjanak idős rokonaikról – csakhogy az egyke-politika hatására egy embernek esetenként akár hat emberről, a szüleiről és a nagyszüleiről is gondoskodnia kell, ami segítő testvérek nélkül nyilván lehetetlen feladat.

Az mindenesetre látszik, hogy Kína eltökélt a gyermekvállalás ösztönzésében. Sokan ennek jelének tartják, hogy a kínai posta olyan bélyeget adott ki a következő évre, amin egy boldog, három gyermekes malaccsalád látható – 2019 a disznó éve lesz a kínai horoszkóp szerint, a kínai posta minden évben kiad egy sorozatot az éppen aktuális állatról, 2016-ban egy kétgyermekes majommal propagálták, az „egy család, két gyerek” politikát.

„Egy család, három gyerek”. Forrás: Weibo

Ugyanakkor a kínai vezetésnek nem lesz könnyű dolga, ha változtatni akar a társadalom hozzáállásán, egy 2008-as felmérés szerint a kínai társadalom 76 százaléka egyet ért az „egy család, egy gyermek” politikával; az egy főre jutó születésszám pedig a legalacsonyabbak között van a világon. Az alábbi ábrán Kína, Japán és Magyarország ezer főre kivetített születésszáma olvasható le.

Miért akart kevesebb gyereket Kína?

Ma már szürreálisnak tűnik, de Kína a 60-es években nagyon komoly éhezésen ment keresztül. Leginkább Mao Ce-tung „nagy ugrás” politikájának köszönhetően, melynek során népi kommunákat hoztak létre a gabonatermelés fellendítése érdekében, és óriási, de rosszul előkészített ipari beruházásokba kezdtek. A teljes kudarccal végződő program válságba sodorta a gazdaságot, káoszba a társadalmat, és a kínai történelem egyik legnagyobb, sokáig eltitkolt éhínségéhez vezetett, több mint húszmillió áldozattal. Ezen próbált meg változtatni a Teng Hsziao-ping által vezetett reformkommunista vezetés.

Mivel az 1960-ban 700 milliós lélekszámú Kína 1980-ra már egymilliárd lakossal rendelkezett, a kommunista párt a beavatkozás mellett döntött. Az agresszív lépést a mai napig azzal indokolják, hogy ezzel 400 millió gyermek születését előzték meg, és megtörték azt a hagyományosan sokgyermekes kínai családképet, ami az érvelés szerint „konzerválta” a szegénységet.

Zöldséget áruló nő gyermekével egy pekingi piacon 2018. április 11-én Fotó: MTI/EPA/Vu Hog

Ugyanakkor sok szakértő szerint a gyermekszám-korlátozás maximum felgyorsította a demográfiai átmenetet, és egészen biztosan nem ennek köszönhető, hogy kevés gyermek születik Kínában – ezt bizonyítja, hogy a régióban Japán és Korea is hasonló problémákkal küszködik, az európai országoknak pedig végképp nem kell bemutatni ezt a problémát.

A gyermekszám-korlátozásnak egy másik különös hozadéka is van: a világ legnépesebb országban elkeserítően rossz a nemek arányának eloszlása, 120 férfira nagyjából 100 nő jut. A témáról itt írtunk bővebben:

Az ország, ahol férfiak milliói fognak egyedül meghalni

Az ország, ahol férfiak milliói fognak egyedül meghalni Shengnan, vagyis „maradék férfiak”- így nevezik Kínában az agglegényeket, akiknek 30 éves korukig nem sikerült megházasodniuk. A világ legnépesebb országban elkeserítően rossz a nemek arányának eloszlása, így fordulhatott elő, hogy a jegygyűrű mellett 99 iPhone-nal próbálta valaki meggyőzni szíve hölgyét, mondjon igent a lánykérésre.