Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A szülők elterelt figyelme a gyerekek fejlődését is gátolja

A szülők elterelt figyelme a gyerekek fejlődését is gátolja

„Apa! Apa!” – mondta és rátette a kezét a telefonom kijelzőjére. Mérgesen pillantottam fel, aztán megláttam, örül annak, hogy végre rá figyelek. Elmosolyodtam, majd eszembe jutott, amikor hasonló hangszínnel, egyre erélyesebben mondogattam neki múltkor, hogy „Molly! Molly!”, miközben ő rajzfilmet nézett. A figyelem elterelése és koncentráció megakasztása a modern kor egyik rákfenéje. A megakasztott pillanatok korszaka ez, amelyben a gyerek-szülő kapcsolatot is alá tudja ásni, ha a két fél közül az egyik (jobb esetben a szülő) nem képes kontrollálni a felek mindenféle képernyők előtt töltött idejét.

Beszélhetnénk nagyon sokat arról a lerágott csontról, hogy jesszus, a gyerekek mennyi időt töltenek a képernyők előtt, meg arról, hogy míg korábban négyéves kor alatt nem engedték a kicsiket tévézni, most már nagyjából négyhónapos kortól majdnem mindegyikük okostelefonozik, tabletezik, vagy arról, hogy bezzeg az én időmben mi még az udvaron futkostunk egy fakarddal hadonászva és az is elég volt a boldogsághoz. Ám ezek nagy része komplett hülyeség. Egyrészt a mostani gyerekek is nagyokat tudnak játszani az udvaron futkosva egy fakarddal hadonászva, másrészt amíg „mi időnkben” olyan kognitív rémekkel büntettek minket, mint a Szomszédok vagy a Dallas, most a Kindertojás-kicsomagolós és egyéb videós agyzsibbasztások között sok fejlesztő okosjáték is megbújik.

A technológia kisgyerekekre gyakorolt hatásait vizsgálva sokszor teljesen megfeledkezünk a szülő-gyerek kapcsolat másik felének vizsgálatáról: a szülőéről.

Az Apple nemrég bejelentette, hogy legújabb, ősszel érkező operációs rendszerébe, az iOS 12-be egy olyan funkció is belekerül, amellyel a szülők befolyásolni tudják gyerekük képernyőidejét. Tehát anyaként vagy apaként meg tudod majd mondani a gyerek telefonjának, hogy mennyi ideig engedje a snapchatezést, facebookozást, instázást stb, illetve mikortól álljon teljesen offline üzemmódba. Sőt, az Apple azt is megcsinálta, hogy te magad beállíthasd ugyanezeket saját magadnak. Tehát az okostelefonod, tableted finoman figyelmeztet majd, ha túlléped azt az időkeretet, ami magadnak szabtál például a közösségi média használatára. Aztán az már rajtad múlik, hogy bemocskolod-e magad a valódi világgal vagy tovább merülsz a túlstimulált szórakoztatás virtualitásába.

És hogy miért kell ahhoz egy gép, hogy arra figyelmeztessen, ne használjam annyit a gépet? Jó kérdés, mindenesetre kell.

A modern élet velejárója, hogy az ember mindenhol multitaskol (egyszerre több feladatot ellát), a modern felnőttlét elvárása pedig, hogy ezeket a feladatokat minél folyamatosabban, jobban kell elvégezni, mindig bekapcsolva kell lenni. Nem elég tehát, hogy mindig dolgozol, konstans szülő vagy, férj, feleség, de nem árt, ha családtagjaid, munkatársaid bármikor elérhetnek, ha mindig képben vagy a hírekkel, trendekkel, évszámokkal, ünnepekkel, sosem felejted el, hogy kell-e otthonra kenyér vagy mikor kell befizetni a gyerek különóráját, és az is jó, ha mindeközben néha hírt adsz magadról a közösségi médiában, posztolsz egy családi fotót, befrissíted a LinkedIn-profilodat, olvasol egy könyvet, hallgatsz egy podcastot vagy megosztasz egy vicces mémet a Facebookon. Ebbe az őrülten sűrű ciklikusságba pedig nehezen fér az egydologra figyelés. A dekoncentráció és a multitasking azonban a gyereknevelésben is sok kárt tud okozni.

Illusztráció: Pawel Kuczynski

Linda Stone technológiai szakértő a felnőttek e modernkori betegségét állandó részleges figyelemnek nevezi. Sokan szenvedünk ebben. Én is. A gond az, hogy az állandó részleges figyelem nemcsak a felnőttekre van rossz hatással, hanem a gyerekeikre is. Ez a mindenhova, de igazán sehovase figyelés ugyanis megakaszthatja azt az ősi tanulási folyamatot, aminek az alapja a reszponzív kommunikáció, ez pedig nagyon szükséges lenne a gyerekek egészséges fejlődéséhez.

Az Atlanticben lehetett olvasni nemrég egy érdekes cikket arról, hogy bár manapság a fejlett országokban a szülők valószínűleg minden korábbinál több időt tudnak tölteni a gyerekeikkel, ez a gyerekekkel töltött idő jóval gyengébb minőségű, mint a korábbi volt. Más oldalról nézve, annak ellenére, hogy a felnőttek fizikailag sokkal többet vannak gyerekeikkel, érzelmileg jóval kevesebbet. Ennek pedig egyik oka a folyamatos figyelemelterelés.

A korai gyerekfejlődés egyik kulcsa a beszélgetés:

egy kisgyerek, akivel a szülei sokszor beszélnek magasabb hangon, túltolt lelkesedéssel és nyelvtanilag egyszerű mondatokban, jobban fejlődik, mint társai. Egy kutatás szerint azok a csecsemők, akikkel sokszor „szómágiáztak” szüleik, kétéves korukra dupla annyi szót tanultak meg, mint a többiek. Az a szülő azonban, akinek a figyelme folyamatosan elterelődik egy ilyen beszélgetés közben, például egy chatüzenet, gyors instasztorizás, emailezés miatt, kevésbé hatékonyan tud kialakítani igazi párbeszédet közte és a gyereke között. Ez a gyerek-szülő párbeszéd – amit több szakértő többféleképpen hív, Jack P. Shonkoff a Harvard korai fejlesztéssel foglalkozó intézetének vezetője például „szerválásnak és visszaadásnak”, míg Kathy Hirsh-Pasek és Roberta Michnick Golinkoff pszichológusok „társalgási duettnek” – a gyerekek agyi és szociális fejlődésében is komoly szerepet játszik. A fejlett verbális készségek ugyanis nagyon sokat segítenek a gyereknek tanulmányai során, a verbális készségeket pedig úgy a legjobb fejleszteni, ha a felnőttek sokszor beszélgetnek érdemben a gyerekekkel.

A valódi gond tehát nem az, hogy a kelleténél többször hagyjuk a gyerekeket az okostelefon, a tévé vagy a tablet mellett, hiszen a szülők korábban is hagyták gyerekeiket kvázi egyedül, a járókában vagy a földön, az udvaron mászva, hogy addig is elvégezhessék házkörüli teendőiket. De még az sem óriási probléma, ha azt mondjuk egy gyereknek, „ne haragudj, de most Apának el kell vonulnia egy félórára megírni egy emailt”, és ez valóban félóra és utána visszatérünk hozzá. A gond az, hogy amikor látszólag a gyerekeinkkel törődünk, akkor is valójában csak részlegesen figyelünk rájuk.

Pedig lehetne ezen változtatni, csak rohadt nehéz.

Nehéz félretenni, lenémitani, neadjisten kikapcsolni a telefont napi 1-2 órára. És mi van, ha keresnek? Ha halaszthatatlan? Ha a főnök az? Ezt mindenki döntse el maga, hogy mennyi fér bele az elvonulásba, de meg kell tenni.

A Valós halál (eredeti címe: Altered Carbon) világhírű írója, az 52 éves Richard Morgan egy kerekasztalbeszélgetés során nemrég azt mondta, az ő generációjának akkora újdonság a modern technológia, például a számítógépes játékok, hogy alig tud leszakadni róla. Hát az van, Richard, hogy nem csak a te generációdnak :)

A nyitókép Balassa László fotóriporter Csend című felvétele. A kép első díjat nyert társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia kategóriában a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton.