Hadházy Ákos: „a Fidesznek minden eszköze megvan, hogy egy ellenzéki pártot felemeljen, vagy leüssön”

Hadházy Ákos: „a Fidesznek minden eszköze megvan, hogy egy ellenzéki pártot felemeljen, vagy leüssön”

Nem biztos benne az LMP volt társelnöke, hogy a mai ellenzéki pártok fogják megdönteni Orbán rendszerét, ami nem más, mint egy „dezinformációs diktatúra”. Hadházy Ákos a Zoom.hu-nak arról is beszélt, hogy az ellenzéki összefogás nem ér semmit, amíg a rendszer kereteit nem bontják le: százezres tüntetésekkel, a fél országot megbénító sztrájkokkal és aláírásgyűjtésekkel. Interjú.

  • Most nem pártalapításon töri a fejét, de ha tényleg ennyire fél ettől a Fidesz, talán érdemes elgondolkodni rajta
  • Nem is számolja, hányadik Korrupcióinfót tartja az ellopott, elmutyizott milliárdokról – nem igaz, hogy ez érdektelen
  • Dezinformációs diktatúrát épített a Fidesz, és bedarálja a nem kormánypárti sajtót – ez igazi, goebbelsi propaganda
  • A rendszer kereteit kell lebontani – enélkül semmilyen taktika, szövetségi vagy kommunikációs stratégia nem ér semmit
  • Tüntetések, aláírásgyűjtések, sztrájkok kellenek: sok erős, százezreket megmozgató akcióval lehet csak hatni a kormányra
  • Nem biztos benne, hogy 2022-ben lesz még LMP, és abban sem, hogy a mai ellenzéki pártok fogják megdönteni a rendszert
Ez a tíz négyzetméteres képviselői iroda lesz az új párt központja? Itt építi a pártját, amiről hónapok óta hallani?
Jelen pillanatban nem foglalkozom pártépítéssel, pártból van elég. De mintha a megoldás kulcsa valóban nem a most létező ellenzéki pártoknál lenne.
Vagyis igény volna egy újra?
Hogy pártra volna-e igény, nem tudom. Azt igen, hogy rengeteg olyan ember van az országban, aki hajlandó lenne akár a legkisebb, helyi szinten is politizálni, őket fontos lenne egy mozgalomba szervezve látni. Néha az az érzésem, hogy ezeket az embereket egyes pártok mintha szándékosan tartanák távol maguktól, míg másokat leginkább csak az arcuk, ismertségük miatt szeretnének magukhoz vonzani. Mindenesetre most vasárnap – a Fidesz sajtó nyafogása ellenére – nem alakítottunk például semmilyen pártot Hódmezővásárhelyen, ahol Márki-Zay Péter meghívására vettem részt egy rendezvényen, amelynek az EU jövője és az európai integráció volt a témája, nem pedig a pártalapítás. Azért, mivel a jelek szerint ettől nagyon fél a Fidesz, talán lehet, hogy mégis el kellene rajta gondolkodni. Engem most más köt le: szervezem az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunkat kikényszerítő akciót: a terv egymillió aláírás összegyűjtése.
Mennyi gyűlt össze eddig?
A gyűjtést valószínűleg csak ősszel kezdhetjük, egyelőre aktivistákat toborzunk, hiszen egymillió aláírás összegyűjtése hatalmas logisztikai feladat is. Nem kommunikációs térnyerést, hanem valódi munkát, nyomásgyakorlást szeretnék. Sokan pesszimisták, mondván: mi értelme az egész népszavazási kezdeményezésnek a Fidesz-kétharmaddal, a kormánnyal szemben. Én vitatkozom: egy jól megszervezett, valódi aláírásgyűjtés komoly politikai nyomásgyakorlás tud lenni. Arra, hogy a társadalom, a nép változtatásra, meghőkölésre kényszeríti a hatalmat, ha nem is sok, de van pár példa az elmúlt évekből, és nem csak az internetadó. A tanár- és diáktüntetések után is visszahőkölt a kormány, a CEU-t sem tudták úgy elintézni, ahogy szerették volna. Az Európai Ügyészség témájában érezhető külső nyomás is a kormányon, de ezt ki kell egészíteni egy belső presszióval. Az ellenzéknek most emellett még egy fontos dologra, a kormánypropaganda megállításának kikényszerítésére kellene koncentrálnia.

Fotó: Veres Viktor


Utóbbi témában annyi közben történt, hogy a Nemzeti Választási Bizottság több, vonatkozó népszavazási kérdését is elutasította: a tájékoztatásnak álcázott kormánypropaganda tilalmára vonatkozót és a kormány, illetve az állami szervek reklámköltéseit szabályozót is. Fellebbez?
Elöljáróban annyit, hogy ha egy embert kellene megnevezni a hatalmat kiszolgáló prostituálódott értelmiség szobrának, akkor az NVB időközben – nem ezért – lemondott elnökét, Patyi urat választanám. Ami a fellebbezést illeti, minden jogi lehetőséget kihasználok, de ez az az ügy – a néphülyítés , az adófizetők által fizetett kormánypropaganda tilalma -, ahol szintén nem szabad megelégedni a jogi megoldás keresésével, ha Patyiék ezeket elkaszálják. Semmi alapja nincs annak, hogy ezeket elutasították. Nevetséges, hogy a költségvetési vonzatuk miatt kellett elutasítani őket. Csak annyi költségvetési vonzata van a kérdéseknek, hogy több maradna a költségvetésben – nem pedig kevesebb. Ezek a kérdések azért fontosak, mert jelenleg dezinformációs diktatúrában élünk. A goebbelsi propaganda ellen persze az egyik fegyver az, ha legalább annyiszor elmondjuk az igazságot, ahányszor ők a hazugságot. Ezért tartom a Korrupcióinfókat – már nem is számolom hányadikat, a sokadik ellopott, elmutyizott milliárdról. Azt viszont mindenki látja, hogy egyre kevesebb hely van, ahol ezek a tények megjelenhetnek és egyre kevesebb emberhez jutnak el ezek a hírek. Az egész rendszernek a lényege a dezinformáció és a sajtó bedarálása. Persze lehet erre az interjúra is mutogatni, hogy sajtószabadság van, hiszen lám, szabadon beszélhetek a sajtó bedarálásáról. Csakhogy sajtószabadság nem akkor van, amikor lehet bírálni a kormányt, hanem akkor, ha nem a kormány mondja meg, hogy hány helyen, és milyen formában. Én főleg ezekkel a dolgokkal szeretnék most foglalkozni, persze nem egyedül, magányos harcosként – látok is esélyt rá, hogy segítségem lesz.
Mégis visszakanyarodtunk a pártalapításhoz?
Nem beszéltem még semmilyen pártnévről, sem pártalakításról senkivel.
De segíthetik olyanok, akik már kiléptek valamelyik ellenzéki pártból, vagy még csak ezután fognak kilépni?
Nem vagyok jós. Azt sem gondoltam, hogy én kilépek az LMP-frakcióból. De egyik ellenzéki párt sem gondolhatja komolyan, hogy a másik majd megszűnik, elfogy, és így végül ő győzheti le egyedül a Fideszt. A helyzet az, hogy a Fidesznek minden pénze, infrastruktúrája, eszköze megvan arra, hogy ellenzéki pártokat felemeljen, vagy éppen leüssön. Ezért is fontos felismerni, hogy bármennyire is összefogunk, nem lehet eredményt elérni anélkül, hogy az Orbán-rendszer keretét adó sajátosságokkal ne kezdenénk valamit: ilyen a rendszer kiszolgálóinak korlátlan finanszírozása az EU pénzekből, a korrupció, a kormánypropaganda, a sajtó torz helyzete, de a választási rendszer is. A hétvégén az utódom gyakorlatilag bejelentette az LMP és a Jobbik egybeolvadását. Egyfelől kívánatos az ellenzék bizonyos együttműködése, másfelől viszont ha a fenti problémákról nem veszünk tudomást, akkor semmilyen taktika, szövetségi vagy kommunikációs stratégia nem ér semmit.

Fotó: Veres Viktor


A sajtószabadsággal kampányolni viszont kevéssé mozgósító erejű, hiszen tavasszal a kampányban megkapta az ellenzék az emberektől, hogy: jó, legyen sajtószabadság, de azt meg lehet enni?
A pártok szeretik azt mondani, hogy az emberek jólétéért és boldogulásáért küzdenek. Csakhogy előbb a szabadságukért is meg kell küzdeni, ezt ma már nem lehet megspórolni. Persze, én is beszéltem ellenzéki politikusokkal, akik szerint ezek a szabadságos dumák nem érdeklik az embereket, mert csak a hasuk meg a pénztárcájuk érdekli őket. Erre azt mondom, hogy akkor meg kell értetni velük, hogy egyik nincs a másik nélkül: az olyan rendszerek, ahol nincs szabadság, soha nem tudják elhozni a felemelkedést. A minap hallottam egy érdekes elméletet, miszerint 2022-ben Orbán nem is akar nyerni, hanem engedi, hogy a vele leginkább kollaboráló ellenzéki párt – itt nem az LMP-re gondolok – nyerjen. Azok elviszik majd az akkor valószínűleg bekövetkező válság miatti balhét, a Fidesz pedig rövidesen visszatér a hatalmas sajtóhatalma és rengeteg pénze segítségével. Nem tudom, igaz-e ez, de ha nem vesszük ki a kezükből a korlátlanul lopható EU-pénzeket és a korlátlanul irányított sajtót, akkor erre is simán lesz lehetősége a Fidesznek.
Visszatérve a választási rendszerre: ennek fontosságát felismerték az ellenzéki pártok. Közösen írtak egy új, arányos választási törvényt, be is nyújtották a Parlamentnek. Igaz, még a szavazásig se jutott el, pedig akkor még nem is volt kétharmada a Fidesz-KDNP-nek.
Az ötlet jó volt, csak fél évvel a választás előtt már túl késő volt, ráadásul a nyomásgyakorlás is hiányzott mellőle. Az arányosítás mellett különösen fontos lett volna annak előtérbe helyezése, hogy a külföldön szavazók voksolását megkönnyítsék – csak annyira, mint a határon túli kettős állampolgárokét, akik levélben szavazhattak. Ezt sokkal jobban értették volna az emberek. Ha legalább ezt sikerült volna elérni, akkor a 400 ezer külföldön élő, dolgozó szavazó közül nem csak minden tizedik tudott volna voksolni, és akkor most nem is lenne kétharmada a Fidesznek. Látjuk, hogy a választási modell kulcsfontosságú a Fidesz hatalomban maradása szempontjából. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi vezetett oda, hogy az emberek 1956-ra belátták: forradalom nélkül, rendes választáson nem tudják megdönteni a rezsimet. Szerintem ez már évekkel korábban, 1948 környékén eldőlt, a B-listázások csúcspontján, hiszen a listán szereplőket kizárták a választásokból.

Fotó: Veres Viktor

Most is itt tartunk?
Ott tartunk, hogy nagyon kétséges: választáson megdönthető-e ez a rendszer. Én is azt mondtam korábban, hogy ha ez a választás elmegy, nem ülök be a parlamentbe. Aztán hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy mégis – kaptam is ezért hideget-meleget -, ellenérzéseimet pedig azzal jeleztem, hogy nem mentem el az alakuló ülésre. Azért döntöttem a folytatás mellett, mert egyrészt nehezebb feladni, mint gondoltam, másrészt a magam eszközeivel tennem kell azért, hogy ne forradalom legyen, hanem a rendszer már említett kereteit megváltoztatva mégis választáson győzzünk. Ehhez nyomásgyakorlásra van szükség. Ez az, amit eddig az ellenzék nem csinált meg. Vagy mert nem akarta, vagy nem volt rá képes, vagy nem volt hozzá hitele. Tüntetések, aláírásgyűjtések, sztrájkok kellenek. Sok ilyen erős, százezreket megmozgató akcióval lehet csak hatni a kormányra. Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy egy gazdasági válság térdre kényszerítse az Orbán-kormányt, az ellenzéknek pedig az ölébe hulljon a hatalom. Ez nem volt törvényszerű sem Venezuelában, sem Oroszországban és Törökországban sem az. Ha viszont mégis előállna ez a helyzet, akkor az ellenzéknek fel kell tudni mutatnia, hogy a korrupt politikusokat van ereje és szándéka megbüntetni, börtönbe csukni. Mert bármennyire is úgy tűnhet, hogy az embereket nem zavarja már a lopás, mert beletörődtek, ez nincs így.
Az elszámoltatás ígéretével az MSZP-s Keller László és a fideszes Papcsák-Budai duó kudarcai után még lehet szavazatot szerezni?

Ma már egyre kevésbé, mert az emberek nem hiszik el, hogy az ezt ígérő politikusok meg is akarják csinálni. Csakhogy a válságban átvett hatalom birtokában a mai ellenzéknek a politika megtisztítása lehet az egyetlen esélye arra, hogy időt nyerjen, amíg csökkenteni tudja a válság hatásait. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy az ellenzéki oldalon mindenki komolyan is gondolja, aki ilyet ígér.

Fotó: Veres Viktor

Az LMP eléggé komolyan veszi az elszámoltatást, a felelősségre vonást – bár egyelőre csak saját sorait ritkítja vele. Követi még a volt pártja fegyelmi ügyeit: kit zártak ki, kit tiltottak el?
Nem igazán. Egyébként a véleményemmel egyáltalán nem voltam olyan kisebbségben a pártban, amennyire tűnt. Nem akartam eljönni, csak miután a politikai vitákat fegyelmi eszközökkel kezdték rendezni, vállalhatatlanná vált a helyzet számomra. Ez ugyanis egy párt végének a kezdete.
Lesz még 2022-ben LMP?
Nem vagyok róla meggyőződve. De ha lesz, akkor együtt kell vele működni, ahogy alapvetően a többi ellenzéki párttal is. Még akkor is, ha nem ezek a pártok fogják megdönteni a jelenlegi rendszert.
Elég széles ellenzéki együttműködés volt az elmúlt hónapok több időközi önkormányzati választáson, mégis sorra nyerte azokat a Fidesz. Miért?
Ha egy orvos azt mondja, hogy sok oka is lehet, akkor általában fogalma sincs. Ám itt azért tudható, mi minden vezetett idáig. De van pozitív példa is: Balmazújvárosban sok munkával és egy hiteles személlyel lehetett nyerni. Ez a recept. Ugyanezzel tavasszal is meg lehetett volna verni a Fideszt, csak sok esetben a munka maradt el, máskor a hiteles jelölt hiányzott, és előfordult az is, hogy mind a kettő. Én amúgy még a pásztói időközi választást és Dömsödi Gábort is a pozitív példák közé sorolom, mert bár hajszállal alulmaradt, munkája is volt és hitelessége is. Másnak meg sajtója van és pénze.

Fotó: Veres Viktor

Lehet a brexit mintájára huxit?
Az uniós tagságunk már most veszélyben van. Brüsszelben kezdik ugyanis megunni, hogy a kormány kontroll nélkül lopja el a pénzt. Tudni kell, hogy halomban állnak arra náluk a bizonyítékok, hogy sehol nincs olyan államilag szervezett lopás, mint nálunk. Patyi egyetemét is intenzíven vizsgálják amúgy. Ám ha nem jön a pénz, akkor Orbánnak nem lesz érdeke, hogy bent maradjunk. Ha viszont kilépünk, évtizedekre rossz oldalra kerülünk. A 2019-es EP-választásnak és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást sürgető aláírásgyűjtés célja ugyanaz: meg tudjuk mutatni, hogy a magyarok nem a korrupció oldalán állnak, és az EU-ban akarnak maradni.

Mondok pár jelzőt: szélkakas, luxushobbista, zöldbáró, Simicska táskás embere. Magára ismer?

Magamra nem, de a kormánypárti propagandasajtó által rám aggatott jelzőkre ráismerek. Ezek szerint én zavarom legjobban a köreiket. Attól tartok, aki nem kapott semmilyen rágalmat, annak el is kell kicsit gondolkodnia, hogy jól csinált-e mindent. Aki veszélyt jelent rájuk, azt lejáratják – ráadásul minden alap nélkül, felhasználva a dezinformációs diktatúra minden eszközét. Abban, hogy mégis képviselő maradtam erre a ciklusra, nagy szerepe volt annak, hogy ennyire csípem a hatalom szemét. Ígérhetem: ezt fogom folytatni.

Fotó: Veres Viktor

Borítókép: Hadházy Ákos / Fotó: Veres Viktor