Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kérték Putyint, hogy a jemeni konfliktusba is avatkozzon bele

Kérték Putyint, hogy a jemeni konfliktusba is avatkozzon bele

Jemenben már lassan négy éve dühöng a polgárháború, amióta a húszi milíciák államcsínyt követtek el az elnök ellen 2014 szeptemberében. A háború mellett éhínség és kolerajárványok pusztítják a civil lakosságot. Most lehet, hogy Oroszország is beszáll.

2018-ra Jemenben általánossá vált a humanitárius krízis. Az ország egy jelentős részén állandó a vízhiány, a rossz minőségű ivóvíz miatt pedig már kitört egy kolerajárvány, de bármikor kitörhet megint. Légicsapások, megszámlálhatatlan számú törzsi- és vallási alapon szerveződött milícia, éhínség és terror kínozza a lakosságot. Aki teheti menekül, a környező országok, mint Szaúd-Arábia, de a közbiztonságáról korántsem hírhedt Szomália is lassan megtelik jemeni menekültekkel. A világ alapvetően nagyon keveset tud a jemeni konfliktusról, melynek könnyedén lehet egy újabb menekülthullám a vége, pláne, ha Oroszország is beszáll a harcokba, ahogyan a lázadók kérték. Ne rohanjunk azonban ennyire előre.

A kezdetek

Jemen sosem számított a béke szigetének. Ha volt is fénykora az országnak, azt Sába királynő idejére datálhatjuk, i. e. 1000 környékére. Ekkor Jemen már fejlett civilizáció volt, emeletes házakkal, működő közigazgatással. A helyzet azóta csak romlott, hadurak versengtek egymással a hatalomért. Ami az ország északi részét illeti, ott az 1962-es forradalom vetett véget a majd ezer évig tartó ún. imámátus (síita politikai rendszer) uralkodásának.

A XIX. század első felében pedig a britek szállták meg az országot, és 1967-es kivonulásukig vérrel és vassal ők irányítottak. Az ország modern kori történelme gyakorlatilag 1990-ben kezdődött el, ekkor sikerült egyesíteni az északi- és déli részét véres polgárháború árán 1994-ben.

A 2012-ben megbuktatott és azóta saját szövetségesei, a húszik által meggyilkolt korábbi elnök Ali Abdullah Száleh is ekkor erősítette meg hatalmát, amelyet az ország északi része felett gyakorolt 1978 óta. Száleh komoly konfliktusokat örökölt: egyrészt megmaradtak a déli szeparatista törekvések, másrészt a zajdita síita kisebbségből közül kivált egy szeparatista csoport, a húszik, akik átvették az iráni államvallás, az ún. imámita síita tanok és tradíciók egy részét, és elkezdtek mozgolódni a szanaái kormányzat ellen, hat háborút vívva Száleh kormánya ellen, kapcsolatokat keresve a legnagyobb síita milícia szponzorral, Iránnal.

Száleh elnök, akinek hatalmát törzsi kapcsolatai valamint az ország fegyveres erejének a teljes ellenőrzése (gyakorlatilag rokoni alapon nevezete ki a hadsereg és a rendőrség vezetőit) garantálta, nem is habozott fellépni a szerveződő szeparatista síiták ellen, és hadjáratot indított a hegyekben, főleg az északi határnál élő kisebbség ellen 2004-ben. A hadjáratban meghalt Huszein Al-Húszi, a síita csoport legfőbb vezetője. Emiatt követői, a húszik általános felkelést robbantottak ki. Nem emiatt dühöng azonban a polgárháború az országban.

Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab

Az arab tavasz és Jemen

A polgárháborúhoz közvetlenül az arab tavasz eseményei és Ali Abdullah Száleh elnök ragaszkodása a hatalomhoz vezetett. A tunéziai és egyiptomi tüntetéshullámokhoz hasonlóan Jemenben is tüntetni kezdett az ifjúság, a rendszer megváltoztatását követelő szlogeneket harsogva. 2011 telére a helyzet drasztikusan elfajult Jemenben. Az elnöki palotát bombatámadás érte, a megsérült elnököt pedig Rijádban kezelték. Ekkor – főleg az öböl-menti országok által kezdeményezett tárgyalások eredményeként – sikerült megakadályozni a polgárháború kitörését, miután Száleh a teljes immunitásért cserébe átadta a hatalmat alelnökének, Abd Rabbuh Manszúr Hádinak. 2012-re pedig választásokat írtak ki, melyen mind a kormányzat, mind az ellenzék közös jelöltjeként Hádi nyert (65 százalékos részvétellel), akinek a feladata egy átmeneti kormány létrehozása valamint a követelt reformok bevezetése lett volna. Már 2012-ben sem volt könnyű helyzetben: a szunnitának tekintett szélsőséges vallási csoportokat, a reformereket, a déli szeparatista mozgalmat és a síita húszikat kellett volna egy asztalhoz ültetnie, úgy, hogy a rendfenntartó erők vezető pozícióiban még mindig Száleh hívei ültek.

Az elkövetkező két évben azonban valami más is változott: Irán – felismerve, hogy az arab tavasz egyrészt veszélyeztetheti befolyását, másrészt a meggyengült szunnita kormányzású államokban pozícióba helyezheti – iszonyatos aktivitásba kezdett a térségben. Szíriába- és Irakba gyakorlatilag kendőzetlenül beavatkozott olyan proxyhadseregeivel, mint a Hasd as-Sha’bi (néphadsereg) amely önkéntesekből áll, illetve a szintén Irán által támogatott libanoni Hezbollah. A jemeni instabilitásban pedig meglátta annak az esélyét, hogy egy nyíltan iránbarát kormány jöjjön létre és ennek érdekében jelentős mértékben felfegyverezte a húszikat, egy Hezbollah szerű milíciát hozva létre északon.

Ugyanez a külpolitika határozta meg a Hezbollah felfegyverzését is Libanonban: ott Irán szerint az ellenséges állam Izrael, míg Jemen mellett a teokrácia másik ősellensége fekszik, az Iszlám legszentebb helyeit őrző Szaúd-Arábiai Királyság.

A húszik felfegyverzése azonban önmagában kevés lett volna egy ilyen grandiózus terv lebonyolításához a szaúdi királyság szomszédságában.

Ehhez belső, szunnita segítségre is szükségük volt. Ekkor bukkant fel újra a lemondatott Ali Abdullah Száleh, aki kezdetben egy titkos, majd később nyilvános szövetséget kötött a megerősödött húszikkal, azért cserébe, hogy elmozdítsák a hatalomból a legitim és választott elnököt, Hádit.

Az Irán által megtámogatott húszik, akiknek a Szálehhoz hű rendfenntartó erők is a kezükre játszottak 2014. szeptember 21-én elfoglalták a fővárost Szanaát, egy forradalmi puccskormányt hozva létre. 2015 januárjában a Hádi kormányzatot lemondásra kényszerítették, a kormányfő Ádenbe menekült.

Egy húszi-Száleh közös kormányzás jött létre északon, de az öböl-menti országoknak ez már sok volt. Koalíció jött létre a nemzetközileg legitimnek elismert elnök Hádi visszaállítása érdekében (élén a Szaúdi Királysággal, az Egyesült Arab Emirátusokkal és Egyiptommal), amely 2015 márciusában katonai akciót indított Jemenben, és bombázni kezdte a húszik pozícióit, és rövid időn belül segített a kormányerőknek felszabadítani az húszik által megszállt déli területeket. Az katonai akció szükségessé tette az ország szárazföldi átkelőhelyeinek, a tengeri és légi kikötőinek ellenőrzésének a koalíció hadereje alá vonását is, mivel a húszik azokat fegyvercsempészetre használták. (A katonai beavatkozás oka egyébként az volt, hogy a húszik elkezdtek katonai erőket felvonultatni és hadgyakorlatokat végezni a szaúdi határnál, miután elfoglalták a fővárost, Szanaát).

2015-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatában ítélte el a húszi milíciákat, követelte a visszavonulásukat minden ellenőrzésük alatt álló területről, valamint a biztonsági és katonai létesítményekből zsákmányolt fegyverek visszaszolgáltatását, továbbá a törvényes jemeni kormány hatáskörébe tartozó tevékenységek beszüntetését.

Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab

Humanitárius válság, éhínség, halál

Az Ádenbe menekült Hádi kormányzat, kevés megmaradt támogatójával polgárháborúba kezdett a húszik ellen. Ebben támogatást kaptak az arab katonai koalíció haderejétől és számos törzsi milíciáktól. A jemeni kormányerők dolgát nehezítette, hogy délen jelentős harci aktivitást mutattak a terrorista csoportok, mint például az al-Káida jemeni szárnya, amelyeket végül sikerült visszaszorítani.

A harcok, és az állandó légicsapások azonban olyan szintű pusztítást és szenvedést okoztak a lakosságnak, hogy az ENSZ küldöttsége a „legnagyobb humanitárius krízisének” nevezte a háborút.

Több mint egymillió ember fertőződött meg kolerával, százezrek szomjaznak és éheznek még e sorok írásakor is. A nemzetközi sajtó kevés kivétellel a legitim elnököt támogató koalíciót tette felelőssé a humanitárius helyzet katasztrófává alakulásáért, arról azonban nagyon kevés hír jelent meg, hogy mind az ultrakonzervatív Szaúdi-Arábiai Királyság, mind az Egyesült Arab Emirátusok is megnyitotta a kapuit a jemeni menekültek százezrei előtt, a szaúdi király pedig dollármilliós programot hozott létre (Erről lásd keretes írásunkat) a humanitárius krízis megfékezésére, úgy, hogy a szaúdi-jemeni határon a fegyveres konfliktusok továbbra is mindennaposak, és a húszi rakétatámadásokra is fel kellett készíteni a szaúdi lakosságot. (Eddig mintegy 165 föld-föld rakétát lőttek ki nagyobb szaúdi városokra mint például Rijádra és Mekkára.)

2017 végére nyilvánvalóvá vált, hogy a húszik offenzívája megfeneklett, és a legitim elnököt támogató erők visszaszorították őket a hegyekbe. Ekkor Ali Abdullah Száleh exelnök megpróbált kiugrani a szövetségéből a húszikkal, tárgyalásokba kezdett a Királysággal. A húszik erre válaszul összecsaptak a Szálehhoz hű erőkkel a fővárosban, Szanaában, a tűzharcok során pedig megölték Száleht és pártjának vezetőit. A húszik elvesztették legnagyobb törzsi szövetségüket – Száleh elnök holtestéről a fényképek pedig bejárták a világsajtót. A háború, és a lakosság szenvedése azonban nem ért véget.

Humanitárius segélyek

A Szaúdi Arábiai Királyság 2015 májusában létrehozott egy alapítványt, a Szalmán Király Humanitárius Segítségnyújtás és Segélyezés Központot. A központ által kiadott nyilatkozatok szerint a királyság három év alatt 11 milliárd dollárt költött a jemeni humanitárius krízis orvoslására, és minden nagyobb jemeni városban futnak projektjeik, a tiszta ivóvíz szolgáltatáson keresztül, a vészhelyzeti kommunikáció és a menekülttáborok kiépítéséig. Befogadtak az országba több mint 600 ezer jemeni menekültet, emellett elindult a jemeni átfogó humanitárius műveletek központja (YCHO) is, amelynek révén sikerült megkönnyíteni a humanitárius segélyszállítmanyok beáramlását Jemenbe.

Szíriai mintára jöjjön Putyin

2018-ra a koalíciós erők és az elnökhöz hű hadsereg visszafoglalta az ország 85 százalékát a húszi lázadóktól, a polgárháború pedig fordulóponthoz érkezett: körbezárták a húszik által ellenőrzött kikötővárost, Hodeidah-t. Hodeidah a legfontosabb stratégiai pontja a háborúnak, mert ezen a kikötőn keresztül érkezik gyakorlatilag minden az országba, az élelmiszertől kezdve, a húszi fegyverutánpótláson keresztül (amelyet Irán és a libanoni Hezbollah biztosít) minden. Ha a harcok során egy pillanatra is megakad az élelmiszer és gyógyszer beáramlása Jemenbe, az az eddigihez képest is óriási éhínséghez és járványokhoz vezet. Az ENSZ – annak érdekében, hogy megakadályozza az új humanitárius katasztrófát – újabb küldöttséget küldött Jemenbe, hogy tárgyaljon a helyzet diplomáciai megoldásáról. A koalíciós erők azt javasolták, hogy a kikötő kerüljön az ENSZ ellenőrzése alá. Ezt a húszik elutasították, nyilvánvalóan féltve a saját utánpótlásukat. A harcok megkezdődtek a kikötőért, mely a koalíciós erők kezére került.

Itt tartunk most. Dacára a koalíciós erők humanitárius erőfeszítéseinek a határokon, korántsem biztos, hogy elkerülhető egy újabb katasztrófa az országban. A húszik, bár nyilvánvalóan elveszítik a polgárháborút, nem ülnek tárgyalóasztalhoz. Ehelyett külföldi segítséget keresnek: Mehdi Al-Masat, a húszik legfőbb politikai tanácsának vezetője táviratban fordult Vlagyimir Putyinhoz, hogy avatkozzon be a harcokba, és Oroszország nemzetközi befolyását felhasználva számolja fel a koalíciós blokádot. A hír, mely a húszik által ellenőrzött jemeni SABA hírügynökségnél jelent meg, meglepte a politikai elemzőket. Senki sem tartja valószínűnek, hogy Putyin beavatkozzon Jemenben, mint Szíriában tette, de a felkérés kísértetiesen hasonlít a szíriai háború modelljére.

Ellentétben azonban Szíriával, Oroszországnak nincsenek katonai bázisai az országban, így nem igazán érdekelt a konfliktusba történő beavatkozásban, abból egyedül Irán profitálhatna. A kérdés persze az, hogy mennyire erős az orosz-iráni szövetség, és hogy milyen hatással lesz Oroszország kimaradása a konfliktusból a szíriai együttműködésre.

Rossz sajtó

Idén zajlott Dzseddában a második konferenciája a jemeni legitim elnököt támogató országok média- és kommunikációs minisztereinek. A konferencián, melyen a Zoom.hu tudósítója is részt vett Muamar Al Irjáni, jemeni információs miniszter szerint a polgárháború kitörése több száz újságírót raboltak el a húszik (13 a mai napig börtönben van), és ők ellenőrzik a SABA nevű jemeni állami hírügynökséget is. Több rádiócsatorna és regionális televíziót is a lázadók üzemeltetnek az országban, „akik hamisítanak, kitalálnak, pletykákat terjesztenek, rossz színben tüntetik fel a jemeni reguláris hadsereget és elhallgatják a koalíciós országok katonai sikereit valamint humanitárius segítségnyújtását” – tette hozzá a szaúdi információs miniszter Avvád Al-Avvád.

A konfliktus kirobbanása óta a húszi lázadók mindig is kiemelt harci célpontként kezelték a helyi független médiát és annak irányítását. Az országban jelenleg ők irányítják nemcsak az országos hírügynökséget, de a legnagyobb internetszolgáltatót, a yemennet-et is, így gyakorlatilag a jemeniek többsége semmilyen a lázadóktól független hírhez nem jut, mint ahogyan az arab blokk sem. A független újságírók meggyilkolása vagy bebörtönzése miatt a Reporters Without Borders újságírókat tömörítő szervezet már 2017-ben a sajtószabadságot leginkább szétzúzó szervezetként aposztrofálta a húszikat, közvetlenül az Iszlám Állam terrorszervezet után.

A legitim elnököt és kormányzatát támogató államokat tömörítő dzseddai konferencián arról született megállapodás, hogy a független arab- és nemzetközi média számára lehetővé fogják tenni, hogy a háború sújtotta ország területéről tudósítsanak, illetve sürgősen megkezdik a nem húszi kézen lévő médiumok anyagi és eszközbéli támogatását.

Kiemelt fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab