Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Gusztustalan vagy, te még az apádnak se kellesz”

„Gusztustalan vagy, te még az apádnak se kellesz”

„Taigetosz pozitív”, „undorító”, „leprás”– ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illetik egymást a fiatalok a közösségi média különböző felületein. Nem, nem csak a gimnazisták. A 10-14 évesek is.

A 14 éves Hannah 2013-ban akasztotta fel magát saját szobájában. A tragédia előtt a lány regisztrált az Ask.Fm nevű portálra, ahol bőrbetegségére keresett segítő tanácsokat – de a hasznos válaszok helyett sajnos gyalázkodó hozzászólásokat kapott. A trollok még a lány halála után sem hagyták abba a gyalázkodást: a Hannah emlékére létrehozott Facebook-oldalon gyávának és szánalmasnak nevezték a tinit amiért kioltotta saját életét. A zaklatás nem csak a határainkon túl, Magyarországon is szedi áldozatait, bár halálesetről egyelőre nem tudunk, mentális problémákat és szorongást gyakran okoz a virtuális bántalmazás.

Komolyan kell venni

„Nehéz lenne számokat mondani az online zaklatást illetően, ugyanis ez egy rejtett dolog, ami a gyermekbántalmazás egészére igaz – mondta a Zoom.hu-nak Kovács Anna Sára, az UNICEF Magyarország gyerekjogi munkatársa. – A gyerekek sokszor nem vonnak be senkit, mert, mint minden traumánál, amikor beszélnek róla, újraélik a történteket.”

A szociológus szerint egyre súlyosabb a helyzet az internetes bántalmazás terén, hiszen az online tér vált a kommunikáció fő csatornájává. A 2000-ben és az azután született gyerekek és szüleik között óriási generációs szakadék van, teljesen másképpen dolgozzák fel az információkat az alfa és Z generációsok, mint a digitális bevándorlók.

„A szülők gyakran elbagatellizálják a problémát, olyanokkal mint: »Kapcsold ki a telefonod! Töröld le a Messengert! Ne nézd meg, mit írogat! Hát csak kérd meg, hogy vegye le azt a képet rólad! Majd megunják« – magyarázta Kovács Anna Sára. – Komolytalan dolognak látják a netet és azt hiszik, azzal, ha ilyenkor mondjuk elveszik a gyerek telefonját, megoldódik a gond. De nem oldódik meg, ugyanis

bizonyos dolgokhoz muszáj használnia a közösségi hálót,

például azért is, mert sokszor a házi feladatokat is Facebook-csoportokban beszélik meg.”

A szakértő szerint a szülőknek fontos megérteniük, hogy a világháló ugyanolyan létező színtere a fiatal generációk életének, mint a valós térben történő beszélgetések.

Ideális esetben persze a szülő és a gyermek sokat beszélgetnek egymással. Az ilyen beszélgetésekkor időnként nem csak azt érdemes megkérdezni, hogy „mi volt ma a suliban”, hanem, hogy mi történt a neten, a Facebookon. A cél egy bizalmi kapcsolat kiépítése, hogy amennyiben a gyereket sérelem éri, tudja, van kihez fordulnia és érezze, hogy nem bagatellizálják el a gondjait.

Kik a célpontok?

Áldozat sok mindenkiből lehet, de jellemzően az alacsonyabb önértékelésű, visszahúzódó gyerekek lesznek a bántalmazók célpontjai, akik mögött gyakran nem áll stabil családi háttér. Az online zaklatás sok esetben összefonódik a valós térben zajló zaklatással és

az áldozatok gyakran ismerik bántalmazójukat.

Lehet ez egy osztály-vagy évfolyamtárs, vagy éppen egy felsőbb éves is. És van még valami közös az áldozatokban: mások mint a többiek. Ez a másság megnyilvánulhat külsőségekben (például öltözködés, túlsúly, vagy éppen soványság), de lehet egy furcsa hobbival rendelkező gyermek, vagy éppen olyan, akinek a a családja másként, esetleg éppen nehezebb anyagi körülmények között él.

„Egyszer egy olyan nyolcadikos osztály előtt beszéltem a témáról, ahol később kiderült, az egyik kislányt, akinek elváltak a szülei, az egész közösség bántalmazta – mesélte lapunknak Kalapos Éva, író, a Massza című könyv szerzője. – Egyszerűen azzal, hogy jó tanuló volt. De nem állt meg a dolog a »stréber vagy, nincs életed«-nél. Eldurvult a dolog, és olyan üzeneteket kapott napi szinten, mint: »ronda vagy,

gusztustalan vagy, sose érnék hozzád,

te még az apádnak sem kellesz«.”

Kalapos szerint bármiféle másság elég ahhoz, hogy a gyerek céltáblává válhasson – egy bőrkiütés, vagy a fiúk körében az, ha valakin később jelennek meg a férfiasság jelei. Akinek mélyül a hangja, azt már könnyen találják meg azzal, „te, kis buzi”.

Hogyan zajlik az online bántalmazás?

„Ha valakit egy közösségben (például az osztályban) kipécéznek, rendszeressé válhat az illetőről a bántó, negatív tartalom küldözgetése. A zaklató (vagy zaklatók) ezzel általában saját erőfölényét szeretné demonstrálni. Ennek pedig sajnos több módja is van.”

A szakértő szerint gyakori az online kiközösítés, ami annyit takar, hogy nem veszik be azt egy csoportbeszélgetésbe, akiről éppen pletykálnak. Az áldozat tudja, hogy a csoport létezik, és hogy ott róla van szó, mégsem láthatja az ott zajló beszélgetéseket. Gyakori az is, hogy ezekben a csoportokban az áldozatról előnytelen, megalázó fényképeket küldözgetnek egymásnak, ami egy idő után a szóban forgó személyhez is eljut. A fényképeket pedig akár naponta, vagy kétnaponta is újraküldik. Ez odáig tetőzhet, hogy álprofillal, anonim oldalakon nyilvánossá is teszik a nem kívánt fotókat.

„Olyan is gyakran előfordul, hogy Photoshop segítségével

pornósztárok fényképeire applikálják osztálytársaik fejét,

és az ilyen manipulált fotókkal próbálják őket lejáratni. Annak ellenére, hogy a képek nem valódiak, az áldozatot ilyenkor megszégyenítik” – magyarázta Kalapos Éva.

Az egyik oldal, amelyen gyakoriak a zaklatások az Ask FM. Ezen a portálon kérdéseket lehet feltenni egymásnak/egymásról. Amennyiben az illető nem válaszol, a kérdés nem jelenik meg, de amint érkezik rá reakció, a párbeszéd nyilvánossá válik. Ezen az oldalon gyakran előfordul, hogy különböző (időnként szexuális tartalmú) pletykákat terjesztenek egymásról a fiatalok. És sajnos – akaratuk ellenére – azok is rátesznek időnként egy lapáttal, akik kiállnak az áldozat mellett, hiszen az obszcén kérdések azonnal láthatóvá válnak, amint megérkezett rájuk a „fejezd már be, ne terjessz hülyeségeket”, vagy ehhez hasonló válasz.

Súlyos következmény

A gyerekek lelkét egyértelműen megviseli a zaklatás, így nem lehet elintézni azzal, hogy „majd megunják.” A fotók, a pletykák a durva megjegyzések ugyanis időről időre újra előkerülhetnek a beszélgetésekben, az áldozat sosem lehet biztos abban, hogy a megpróbáltatásai véget értek. Egy 2015-ös felmérés szerint, a gyerekek olyan súlyos problémaként definiálták az online zaklatást, amely még a fizikai bántalmazást is megelőzi, bizonyos szempontokból azzal indokolva, hogy míg a fizikai fájdalom egy idő után elmúlik,

míg a félem, hogy valaki újra zaklatni kezd, hosszú ideig megmarad.

Ráadásul attól is rettegnek, hogy a fotók, pletykák amik róluk terjednek eljuthatnak a tanárokig vagy a szülőkig.

Kiből lesz bántalmazó?

„A bántalmazó gyerekek, gyakran egy másik helyzetben, például otthon, egyben áldozatok is – mondta Kovács Anna Sára. –

Egy volt áldozatból később könnyen lehet bántalmazó, e kettő között emiatt igen vékony a határ.”

A szakértő szerint az ilyen eseteknek nem két szereplője van, még akkor sem, ha látszólag egy embert bánt egy társa. Az őket körülvevő „néma tömeggel” is fontos foglalkozni, akik adott esetben tudnak a kegyetlenkedésekről, mégsem tesznek semmit – az ilyen esetekbe beavatkozó pedagógusoknak és pszichológusoknak az egész közösségre kellene fókuszálniuk.

Ismeretlen zaklató: A felnőtt

Esetenként olyan is előfordul, hogy a zaklató álnévvel, hamis profillal ismeretleneket céloz meg – ezek során az elkövetők jellemzően idősebbek áldozataiknál, de egyidősnek hazudják magukat céljuk elérése érdekében. Ilyen esetekben sokszor valamilyen szexuális tevékenység kizsarolása a cél, a pedofil hajlamokkal rendelkező zaklató részéről.

A másik típusa az olyan online zaklatásnak, amikor az áldozatok nem ismerik bántalmazójukat, a tömeges megfélemlítés. Ilyen a napokban a WhatsAppon felbukkanó Momo is. A Momo nevű hátborzongató „lény” új kontaktként jelenik meg a felhasználók listáján világszerte, és aki kapcsolatba lép vele, ijesztő üzenetekre, képekre, valamint utasításokra számíthat tőle. A gyerekek fenyegető üzeneteket és erőszakos tartalmú videókat kapnak a virtuális szörnytől, aki azzal zsarolja őket, ha nem teljesítik a feladatokat, éjjel megjelenik majd az otthonukban.

 

Mit érdemel az a bűnös?

Kovács szerint a szülők sokszor meglepődnek, ha kiderül, az ő gyerekük vált bántalmazóvá és először tanácstalanul állnak, hogyan is kezeljék a problémát.

„Semmi esetre se szégyenítsék meg a többiek előtt,

és az sem segít, ha valamelyik fél elhagyja az iskolát – magyarázta a gyerekjogi szakértő. – Közös megoldás kell. A bántalmazónak meg kell értenie saját felelősségét a történtekben és lehetőséget kell számára adni, hogy jóvátehesse a hibákat.”

Kovács azt javasolja, ilyenkor vonjanak be külső szakembert, mediátort vagy iskolapszichológust az áldozatnak pedig hagyjanak időt az események feldolgozására.

Borítókép forrása: AFP/Europress