Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Populizmus helyett már a törzsies gondolkodás felé haladnak a magyarok

Populizmus helyett már a törzsies gondolkodás felé haladnak a magyarok

Tekintélyelvűség, feltétlen bizalom a vezérben, a másik törzs elutasítása. Amit eddig populizmusnak hittünk, az egy új tanulmány szerint valami sokkal kártékonyabbá válhat. Ez a tribalizmus, vagyis a törzsi gondolkodás.

A populizmust kezdte kutatni a Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs közös tanulmánya, de annak hátterében valami sokkal érdekesebbet és egyúttal kártékonyabbat találtak: a tribalizmust, vagyis a „törzsies gondolkodás” újjáéledését.

Hogy mit is jelent ez pontosan? A világ több országában, például Magyarországon, vagy Lengyelországban is kialakult politikai rendszer elsőre populistának tűnhet, hiszen vezetői, mint például Orbán Viktor, gyakran a népre, a nemzetre hivatkoznak, és az elittel szemben határozzák meg magukat. Ám a szavazótáboruk – a legfrissebb kutatások alapján – egészen másként gondolkodik.

Békemenet / Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

A rettegő törzs

„A tribalizmus már nem a nép hatalmáról és a népszuverenitásról szól, hanem a tekintélyelvű beállítódásról – magyarázta Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital ügyvezető igazgatója.

„Az ilyen tekintélyelvű rendszerekben a vezető személyébe helyezik a bizalmat. A törzsi gondolkodás lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset (pártot, politikai/ideológiai eszmét). Ellenük pedig a törzs szemében bármilyen eszköz bevethető, hiszen ők „nem jól látják a dolgokat”. A tribalisták körében

erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására

és a politikai pluralizmus elutasítására. ( Erőszakos retorika volt például Orbán 2017-es „sokaknak viszket a tenyere” kijelentése.) Az ilyen irányzatok vezéralakjai gyakran etnikai érveket hoznak fel és a nemzeti öndefiníciót erősítik híveikben – ez a jelenség megfigyelhető volt a menekültválság során, amikor a kormány szinte civilizációk közötti harcokként írta le a kialakult helyzetet. Ezekben a beszédekben már konkrétan megfigyelhetők voltak a jellegzetes törzsi mítoszok mint:

  • „nagy hordában érkező idegen népek”
  • „életerős férfiak, akiktől félni kell”
  • „területünk elfoglalása”
  • „asszonyaink megerőszakolása”.

Az ilyen, politikusok által gerjesztett félelem, a morális pánik nemcsak egy szűk rétegre, hanem minden társadalmi csoport tagjaira hat. Ez azzal is összefügg, hogy ezek a félelmek nem gazdasági jellegűek, hanem kulturálisak, civilizációs vagy nemzeti alapon megfogalmazottak így nem nem réteg- vagy osztályspecifikusak. Magyarországon, –a Political Capital felmérése szerint – a tribalisták többsége ( 59 százaléka ), a kormánypártra szavazna.

A törzsfőnök hosszú uralma

Az ilyen tribalista irányzatokra, mint amilyen hazánkban is megfigyelhető, két dolog biztosan igaz: a fekete-fehér álláspont, amely élet-halál harc szintűnek mutatja be a politikát; valamint a tekintélyelvűség.

Az előbbi világosan megfigyelhető például Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédében is, amely során a miniszterelnök a bevándorlást ellenző, a keresztény kultúrát előtérbe helyező erőkként definiálja saját táborát, míg az ellenzéket „bevándorláspártiként”. Azt a tényt a miniszterelnök ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy egyetlen ellenzéki párt sem kívánta lebontani a kerítést (egy kivétellel: az Együttnek valóban volt csak ilyen ígérete, de ez a párt mára már megszűnt), vagy mindenféle ellenőrzés nélkül beengedni a menekülteket és bevándorlókat. Így

a hívei számára minden fekete-fehérnek tűnhet, mintha a világ „jó és rossz” oldalra lenne felosztva.

Fotó: MTI/ Soós Lajos

A tribalista irányzatok vezetőire az elmúlt években sokan mondták már, hogy „úgyis megbuknak” ám a jóslat nem látszik beigazolódni. Az archaikus logikát erősítő vezetők egyre inkább a nemzeti /vallási identitást erősítik szavazóikban, amellyel folyamatosan táplálják bennük a büszkeséget, hogy ők a „jó csoporthoz tartoznak”. Emellett háborús retorikát folytatnak, amely segítségével a nagy erőkkel vívott küzdelmekkel (akár a menekültek, akár Brüsszel ellen) folyamatosan lehet „csatákat nyerni” így ez is azt erősíti, hogy aki velük van, a „győztes” oldalon áll. A felmérés szerint a magyarok 26 százaléka a választott politikusok helyett egy erős vezetőt támogatna.

Ez a jelenség a világ több országában is megfigyelhető, ám nálunk,

Közép-és Kelet-Európában különösen nagy pusztítást végezhet,

hiszen nálunk még a demokratikus intézményrendszerek fiatalok, törékenyek és a demokratikus normák is jóval gyengébbek, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban.

Borítókép forrása: MTI / Beliczay László