Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Az ilyen produkciók miatt tartják a Szigetet az egyik legjobb fesztiválnak

Az ilyen produkciók miatt tartják a Szigetet az egyik legjobb fesztiválnak

A Szigetről rendszeresen, nagyon sok helyen leírják, hogy mennyire különleges fesztivál, a szervezők sokszor elmondják, hogy az a tapasztalatuk, hogy az idelátogató külföldiek csak ámulnak az infrastruktúrán és a programkínálaton. Nehéz viszont ezekre a dolgokra jó példákat hozni, amikor a legtöbbször úgyis arról beszélünk, hogy Kendrick Lamar haknizott-e, vagy tényleg komoly technikai zűrjei voltak, vagy hogy Lana Del Rey tulajdonképpen minek cipel magával a koncertjére egy Flying V-t, ha úgy tud rajta gitározni, mint egy krumpli.

Fotó: Csóti Rebeka

Az A38 színpad szomszédságában található Nagy Utcaszínház idei produkciója, a Wired Aerial Theatre előadása viszont pont egy olyan élmény, amit megnézve az ember nagyon könnyen megérti, hogy miért rajonganak ezért a fesztiválért évről évre százezrek. A Szigeten a jó dolgok a VIP-en, a valóban jó dolgok pedig a nagyszínpadon kívül történnek. Ilyen a Wired Aerial Theatre előadása is, ami minden este 23.15-kor háromnegyed órára a földhöz ragaszt több száz nézőt, ami igazából elég szép teljesítmény tekintve, hogy arról van szó, hogy egy színházi előadásnak legalább 6-8 órányi alkoholfogyasztással, valamint a szeletelős diszkószínpadok csábításával kell felvennie a versenyt.

Az angol Wired Aerial Theatre elképesztően látványos produkcióval száll be a figyelemfelkeltésért folytatott harcba, a meglehetősen didaktikus előadásuk arról szól, hogy mi történik majd, amikor az emberiség véglegesen szétcseszi a Föld klímáját, és mindenki elpusztul. Ki megég, ki megfagy, ki megfullad, lehet választani. Nagyon egyszerű üzenetet kapunk, de őszintén szólva ebben az idősávban valószínűleg a fesztivál egyik más pontján sem fogalmaz meg semmilyen fellépő bonyolultabb üzenetet annál, mint hogy “Hagyd abba a bolygó szétbarmolását. Most!”.

Ahogy ezt az üzenetet viszont átadják, az egészen elképesztő. Az előadás alatt többször azon kaptam magam, hogy csak nézek a kivetítőként funkcionáló hatalmas, függőleges falra, amiről színészek lógnak, és arra emlékeztetem magam, hogy nem ügyesen megkomponált filmtrükköket látok, hanem ezek az emberek ezt itt élőben, az orrom előtt csinálják.

Eleve a függőleges színház, mint jelenség nagyon szép. A zsinórokon le-fel mozgatott színészek ugyanis takarásban lévő, ellensúlyként funkcionáló emberekkel vannak összekötve csigákon keresztül, akik állandó le-fel mozgásukkal mozgatják a hozzájuk kötött színésztársaikat, tökéletes összhangban, minden apró rezdülésre figyelve háromnegyed órán keresztül. A vetített háttérnek köszönhetően pedig iszonyú látványos dolgokat tudnak összehozni.

Fotó: Csóti Rebeka

Hogy mennyire hatásos és mennyire elképesztően látványos egy ilyen előadás jól példázza, hogy egyrészt a végére egészen sűrű lett a nézőtömeg, másrészt többen állva tapsoltak az előadás végén, ami alatt egyébként a legtöbb szigetes eseménytől szokatlan módon meglepő csöndben ült végig a közönség.

Amikor két szabadon választott koncert között, minden komolyabb beharangozás nélkül csak úgy egy mezőn el lehet csípni egy ilyen programot, akkor máris könnyebb megérteni, hogy miért imádják ezt a fesztivált annyian.