Íme a kölcsönző, ahol középkorú férfiakat bérelhet

Íme a kölcsönző, ahol középkorú férfiakat bérelhet

„Jól csak mások szemével láthatsz igazán” – nem, nem egy Oravecz Nóra idézetet vettünk elő. Ez a kellemesen hangzó közhely egy 48 éves japán férfitól, Ken Sasakitól származik, aki munkanapokon kibérelhető Tokióban, és sok ehhez hasonló, megnyugtató mondat van még a tarsolyában. És, hogy mennyi Sasaki óradíja? 1000 jen, vagyis nagyjából 2500 forint. De milyen szolgáltatásokat nyújthat Japánban ennyiért egy bérbe vehető „ossan” vagyis középkorú férfi ?

1000 jennyi megértés

A japán nagyvárosokban élőknek, csakúgy mint bárki másnak, szükségük van néha tanácsra, ha nehéz helyzetbe kerülnek. De nagy részük nem akarja megosztani bizonytalanságait és gondjait sem a munkatársaival, sem pedig a családjával – főként a rokonok bíráló pillantásait szeretnék elkerülni. A barátoktól és az ismerősöktől pedig azért ódzkodnak, mert félnek, hogy pletyka tárgyává válnak majd. A problémára az 50 éves Takanobu Nishimoto talált megoldást, aki 2012-ben megalapította az Ossan Kölcsönzőt.

Ezen a portálon olyan középkorú férfiakat lehet bérelni, akik mosolyogva meghallgatják ügyfeleiket, sőt, tanácsokat vagy a Sassanéhoz hasonló bölcsességeket mondanak nekik, a fent említett szerény összegért cserébe. Nishimoto cége naponta átlagban 45 találkozót bonyolít le. A kliensek hetven százaléka érzelmi krízishelyzetekben bérel ossanokat és csak harminc százalékuk hívja őket, ha valamilyen fizikai segítségre van szükségük – például nehéz csomagok pakolásakor. De olyan is akad, aki valamilyen informatikai kérdésben fordul a bérelhető barátokhoz és persze mint mindenhol, akadnak bizarr kérések is: egy férfinak egy koreai popsztárt ábrázoló maszkban kellett részt vennie egy születésnapi bulin. Egyetlen szabály van:

az ossanokhoz érni tilos.

Forrás: Ossan Rental

A II. Világháború után Japánban jelentősen átalakultak a társadalmi struktúrák, ezzel együtt pedig a férfiasság képe is. Az „ideális férfi” azóta már nem a hős katona, hanem egy fehérgalléros munkát végző, középosztálybeli üzletember, akinek stabil jövedelme van, házas és vannak gyerekei. Ám az 1989-es gazdasági mélypont után egyre kevesebben aggathatták magukra ezeket a címkéket, hiszen számtalan ember elvesztette a munkáját. A helyzeten a 2008-as pénzügyi válság sem segített és egyre többen arra kényszerültek, hogy ideiglenes munkákat vállaljanak, például éttermekben. A helyzet leginkább a középkorú férfiakat érintette, akik egyre inkább elvesztették a becsületüket így ma már gyakran érdektelen, szánalomra méltó figuraként ábrázolják őket a japán médiában is.

„A cég ötlete akkor ötlött fel bennem, amikor a metrón láttam, hogy néhány tinilány kinevet egy ötvenes urat. Ekkor jöttem rá, mennyire nem tisztelik a középkorú férfiakat és úgy érzem, a szolgáltatásom visszaadhatja a becsületüket” – magyarázta a CNN riporterének Nishimoto.

Bérelt lelki társ, őszes halántékkal

A startup mára annyira kinőtte magát, hogy már 80 ossan dolgozik 36 városban – például Tokióban, Kiotóban és Oszakában. Az alapító Nishimoto pedig nemcsak igazgatja a céget, őt is ki lehet bérelni, pályafutása alatt nagyjából 5000 klienssel találkozott már. Azt mondja, legnépszerűbb kollégái azok, akik jók a hallgatásban, kellemes külsővel rendelkeznek és azok, akik esetleg már átestek valamilyen nehézségen, például egy váláson. Így jobban megértik klienseik mélypontjait, amelyeket családjaik előtt igyekeznek titokban tartani.

„A japán családokban létezik az „elidegenedett apa” jelensége. Ennek az a kulturális oka, hogy Japán hagyományosan patriarchális társadalom (az apa dolgozik, az anya a gyerekekért él) – mesélte a Zoom.hu-nak Buzna Viktor, Kelet-Ázsiával foglalkozó szakújságíró.

„Ráadásul a családfői szerep ott párosul egy rideg, érzékeit elfedő sztereotípiával. Ezt az is erősíti, hogy az apa nincs sokat otthon, aminek kulturális és gazdasági okai is vannak. A gyerekek megszülése után a házassági kapcsolat deklaráltan funkcionálissá válik, mindenki hozzáteszi, ami a család fenntartásához szükséges, minden más másodlagos”– mondta.

Buzna szerint azt is érdemes megfigyelni, hogy az ossanok és klienseik találkozói egy adott lakókörnyezetben történnek-e, vagy véletlenszerűen. A japán emberek ugyanis hagyományosan egy kollektivista társadalom tagjai, a helyi közösségeik jólétére sokkal érzékenyebbek. Ez elsősorban a családot, a munkahelyet jelenti, de a földrajzi értelemben vett helyi közösség is értéket képviselhet: ez a japán nagyvárosok, például Tokió struktúrájában is tetten érhető, hiszen a főváros is kisebb falvakból lett a világ egyik legsűrűbben lakott városa. Vagyis, ha az ossanokkal a találkozók helyben történnek, arra következtethetnénk, hogy szinte a „szomszédok” ápolják egymás lelkét egy kicsit pénzért cserébe.

„A személyes tapasztalatom az, hogy a japán emberek szeretnek szocializálódni: nemcsak Tokióban, de a kisebb városokban is késő délután-este nagy élet van, az éttermek, bárok tele vannak. A kelet-ázsiai népek alapvetően nyitottak és érdeklődőek (elsősorban inkább saját közösségükkel, a nyugati emberrel szemben kevésbé) így az ossanok bérlése nem egy kirívó dolog. Sokan úgy vannak vele, hogy kipróbálják, legfeljebb beszélgetnek egy kellemeset és mennek tovább” – mondta az újságíró.

Borítókép forrása: Carl Court/Getty Images