Nem látod, hogy Down-szindrómás van a színpadon

Nem látod, hogy Down-szindrómás van a színpadon

Állva spárgázik, miközben a kezében rudat forgat a Down-szindrómás artisa lány, Bőczy Tímea. A lány nem mindennapi tehetség, 14 éve edz egy integrált artista csoportban. Szegény családból származik, anyukája még tandíjat se tudja fizetni, az orvosok és gyógypedagógusok sosem hittek benne, de az edzője felfigyelt a tehetségére, azóta pedig sorra nyeri a versenyeket ép artisták ellen. Az Abcúg írása.

A 19 éves Bőczy Tímeával és edzőjével, Kovács Beatrixszal Pécsen a próbateremben találkozunk. Hangosan szól a zene, Tímea pedig szorgalmasan gyakorol a tükör előtt. Tímea középsúlyos Down-szindrómás, de amikor 5 éves korában először besétált a terembe, az első órákon kiderült, hogy hatalmas tehetség lehet belőle.

A fiatal lányon mi is csak ámulunk, játszi könnyedséggel emeli a lábát a feje fölé, miközben egy szerkezeten forog körbe, amin nem könnyű az egyensúlyozás. Ha Beatrix kéri, hogy magasabbra emelje a lábát vagy legyen egyenesebb a háta, Tímea azonnal megcsinálja, hatalmas akaratereje van. A lány nehezen beszél, nem értjük minden szavát, de sugárzik az öröm az arcáról, amikor edzője megdicséri egy-egy jól kivitelezett feladat miatt. A koreográfiákat zenére csinálják, Tímeának a Coldplay a kedvence, ottjártunkkor is éppen az szól.

Tímea szinte véletlenül került a BioRitmus Európai Tehetségpontra, ahol újcirkuszi módszerrel, vagyis a tánc, a dráma és artista elemek keveredésével tanít Kovács Beatrix, a Bonis Bóna-díjas koreográfus. Tímea és anyukája az óvodában egy Down-szindrómás lány édesanyjától hallottak a csatlakozási lehetőségről. Együtt kezdtek el járni, a lány azóta betegségei miatt abbahagyta, de Tímea 14 éve heti több órában tanul.

,,Timivel egyáltalán nem volt kivételezés, ugyanazt csinálta, mint a többi húsz gyerek. Már akkor látszott rajta, hogy nagyon formás az izomzata, egy igazi tehetségcsíra”

– mondja Beatrix, miközben Tímea épp az egyik gyakorlatát mutatja be mellettünk.

VL20180801_3761
Fotó : Végh László

Az akkor még csak 5 éves Tímea mindent megcsinált, amit a többiek, sokszor még jobban is, mint ők. Éppen ezért a lány kezdetektől fogva integráltan tanult, ami eleinte sok fegyelmezéssel járt együtt, ugyanis nagyon szeleburdi gyerek volt, de a társaival mindig jól tudott együtt dolgozni.

Miközben Tímea nekünk is próbálja megtanítani, hogy hogyan kell egyszerre két hullahopp karikát pörgetni, Beatrix mutat olyan fényképeket, amiken a lány még csak 5 éves volt, de a fotóról is jól látszik, hogy szebb hidat csinál, mint a többi kezdő gyerek.

Tímea ugyanúgy jár versenyekre, mint a többiek, sosem volt pusztán azért kiemelve, mert Down-szindrómás, csak a tudása számított. Az első fellépése hét évvel ezelőtt volt a Pécsi Nemzeti Színházban, de a versenyeken is sorra aratja a sikereket: 2014-ben és idén is első helyezett lett az Országos Berczik Sára versenyen, Göllesz Viktor és MATEHETSZ ösztöndíjas lett, A Richter Flórián Cirkusz Ki-Mit-Tud? tehetségkutatóban megkapta a Fővárosi Nagycirkusz Külön-díját, Zamárdiban pedig lehetőséget kapott a bemutatkozásra a Cirkuszok Éjszakáján.

VL20180801_3753.jpg
Fotó : Végh László

 

A lány már annyira profi, hogy asszisztensként néha ő tartja meg az órát, megmutatja a többieknek a gyakorlatokat, amiket ő hibátlanul hajt végre. Nagyon hajlékony, olyan szépek és erősek a mozdulatai, hogy ránézésre senki nem mondaná meg róla, hogy Down-szindrómás. Beatrix szerint éppen ez a cél.

,,Azt szerettem volna elérni Timinél, hogy ne lásd, hogy egy fogyatékkal élő van a színpadon”

– mondja edzője.

Ez pedig sikerül is, más edzők és a közönség is elcsodálkozik a versenyeken, fellépéseken, hogy mikre képes a lány. Ebből kifolyólag Tímea nem is megy kifejezetten fogyatékossággal élőknek szervezett versenyekre. Tímea művészeti karrierje azonban egyáltalán nem zökkenőmentes. Hátrányos helyzetű családból származik, az édesapja meghalt, anyjával és két fiútestvérével élnek Velényben. A családnak nem lenne arra pénze, hogy kifizessék az edzéseket és a versenydíjakat, ezért ezeket Beatrix és az egyesülete állja.

Az anyagi nehézségeken túl, a gyógypedagógusokkal és korai fejlesztőkkel is meg kellett küzdeniük, akik egyáltalán nem javasolták, hogy a Down-szindrómásokra jellemző izomlazaságra ráerősítsenek ezzel a mozgásformával. Holott 14 év elteltével már világosan látszik Tímea izomzatán, hogy nagyon is jót tesz neki a heti háromszori kemény edzés. Az orvostól rendszeresen távozott Tímea olyan papírral, hogy nem elég megfelelő az állóképessége vagy nem tud fél lábon állni, miközben sorra nyerte a versenyeket és az egész napos utazásokat is jól viselte.

Tímea az orvosi papírokon megállapított értelmi színvonalára is rácáfol, mert bonyolult, hosszú koreográfiákat képes megjegyezni, miközben figyel a zenei váltásokra is, de a lány arra is képes, hogy improvizáljon, ha kell. Mostanra már a gyógypedagógus szakma is csak ámul, hogy mit lehetett Tímeával elérni. Beatrix szerint a Down-szindrómásokra és más fogyatékkal élőkre csak úgy tekintenek, mint akiknek az az egyetlen értékük, hogy kedvesek másokkal, holott ennél ők sokkal többek.

VL20180801_3853
Fotó : Végh László

A család Pécstől húsz kilométerre Velényben lakik, ahonnan csak távolsági busz jár. Tímea nem tudott egyedül buszra szállni, ezért az édesanyjának kellett úgy alakítani a napot, hogy beleférjen a heti háromszori edzés. Mivel ez sokszor járt rohanással, pár hónapja a lány megtanult egyedül buszozni. Ilyenkor az édesanyja felrakja a buszra a lányát, és megkéri a sofőrt, hogy ne engedje Pécsnél hamarabb leszállni, ahol már várják. Ezért mindannyian nagyon büszkék a lányra, mert kevés Down-szindrómás tud egyedül közlekedni, főleg ekkora távolságon.

Hatalmas karrier állhat még Timi előtt, aminek edzője szerint az lehet a felső határa, ha papírt kap arról, hogy hivatásos mozgásművész artista.

Az Abcúg cikkét változtatás nélkül közöltük.