Nem igaz, hogy elpusztult a hazai méhállomány fele, de azért annyira ne örüljünk

Nem igaz, hogy elpusztult a hazai méhállomány fele, de azért annyira ne örüljünk

Évente több százezer méhcsalád pusztul el, a méhészek azonban őszre mindig visszaállítják az állományt. A szakembereknek több energiájuk, és nem utolsósorban pénzük maradna, ha a méhek nem pusztulnának ilyen mértékben, de ahhoz, hogy a csökkenést meg lehessen állítani, tudni kellene a pontos okokat. Ezek azonban azonban idén nehezen határozhatóak meg.

A múlt héten a fél magyar sajtót bejárta a hír, hogy a magyar méhállomány fele elpusztult idén tavasszal. Bár a populáció több százezer családot elveszít, azért nem feleződött meg, az azonban igaz, hogy minden második magyar méhész szenvedett valamilyen veszteséget az utóbbi hónapokban.

Bross Péter az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke a Zoom.hu-nak elmondta: a hazai méhállomány valóban sokféle veszélynek van kitéve, és csökken is az állomány. Ma körülbelül 1 200 000 méhcsaláddal számolhatunk, de ebből télen-tavasszal és nyáron is több százezer család elpusztul. A méhészek azonban őszre visszaállítják az állományt, ezért nem látható csökkenés.

„A méhészek sok munkával és nem kevés anyagi ráfordítással kompenzálják a veszteségeket, így elmondható, hogy a magyar méhállomány öt éve nem csökken.

Ősszel ismét körülbelül 1 200 000 méhcsaláddal számolhatunk. Az már más kérdés, hogy hiába van ősszel ennyi méhcsalád, soha sem termelünk ennyivel mézet, az országos méztermést nem ennyi méhcsalád eredményének kell tekinteni. Idén például az akácvirágzást az őszi méhállomány mindössze 50 százaléka használta ki – a téli veszteségek, és a gyenge családok összerakása okozta a létszámcsökkenést.”

Ez majdhogynem megszokottnak mondható, ahogy lassan az is, hogy a különböző növényvédő/rovarirtószerekenek köszönhetően tovább apad az állomány. A tömeges méhpusztulással kapcsolatban elsősorban a rendkívül káros neonikotionidokat kell számba vennünk, a hatóanyagot tartalmazó csávázószerekkel szokták kezelni a kukoricát és a napraforgót is..

Fotó: Frank Bienewald/LightRocket via Getty Images

A méhállomány idei pusztulását nem lehet egy az egyben ráfogni az egyébként az Európai Unió által már betiltott szerre, a probléma sokkal összetettebb, a helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy az OMME munkatársai az idén több napraforgót is megvizsgáltak, de nem találtak bennük neonikotinoidot.

Bross Péter lapunknak elmondta, a „neo” csak egy a pusztító szerek közül, még legalább 8-9 veszélyes védőszert is számba kell venni, illetve ezek kombinációját.

„Idén is volt sok száz méhész, akik neonikotioniddal kezelt növénykultúráról tudtak pergetni mézet és nem volt pusztulásuk. Rendkívül összetett, komplex, soktényezős a probléma.

Egyértelmű, hogy a növényvédelem egy olyan szintre jutott, hogy lehetetlen követni a szerkombinációk hatását.

Kijuttatnak teljesen legálisan egy pár készítményt egyszerre, amelyek külön-külön nem veszélyesek a környezetre, de, ha összeadódnak hatóanyagaik, akkor viszont igen.”

Bár az OMME a vizsgált napraforgókban nem talált neonikotinoditot, a szerrel az állat a kukorica- és a repceföldeken is találkozhat. A „neo” közvetve is veszélyes lehet, legyengítheti a méhek immunrendszerét, az állatok pedig ezután akár már egy gyengébb permetezőszertől is elpusztulhatnak. Az OMME egyelőre gyűjti az információkat, éppen ezért még nem tudja egyértelműen kijelenteni, hogy milyen szer vagy szerek okozhatják a méhállomány pusztulását.

Pár hete a Qubitnak megszólalt a somogysárdi Dömötörfi József, aki elmondta a falu környéki napraforgóra kijáró méheinek közel 80 százaléka elpusztulta kaptárak bejáratánál. A méhész mikroszkóppal megvizsgálta a hullákat és a még élő méheket is, és a piretroid hatóanyagú rovarirtószert sejtette a méhpusztulás hátterében.

Fotó: Andia/UIG via Getty Images

Egy évvel ezelőtt Gál Péter (NAK) növényvédelmi szakértő az Európa Parlamentben rendezett konferencián szintén elismerte, hogy a piretroid típusú anyagok is fokozott kockázatot jelent mind az emberi egészségre, mind a környezetre, kiemelten a méhekre, az akkor a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselő szakember foszforsavésztert is megemlítette. (Igaz, azt is elmondta, hogy hátrányos a neonikotinoid hatóanyagú csávázószerek korlátozása, ezzel a felvetéssel alig van olyan méhész, aki egyetértene.)

Az biztos, hogy a növényvédőszerek mellett a nappali szúnyogirtás is veszélyezteti az állatokat, és valamilyen szinte a méhészek atkapusztítása is.

„Mi méhészek tisztában vagyunk azzal, hogy mézünk csak egészséges szántóföldi kultúrából származhat, azaz nekünk is érdekünk, hogy károkozó-, kórokozómentes növények legyenek. De ezt a természet megóvásával együtt kell megoldani. Számunkra a legidillibb állapot az lenne, ha rendkívül gyorsan lebomló szerekkel és azok csak éjjeli kijuttatásával védekezhetnének a növénytermesztő gazdák.”

A fogyasztók szempontjából jó hír, hogy a napraforgókban nem találtak vegyszert. Az idei méhpusztulás pontos okát inkább lejjebb, a talajban kell kutatni.

„Egyesületünk éppen a napokban kapta meg több szántóföldi talajminta eredményét, amelyekből neonikotinoidok, sőt még a DDT bomlástermékei is voltak. A DDT-től 6500 -szor mérgezőbbek a neonikotinoidok, azaz nagyon kis mennyiségben hatnak. A neok esetében a magra tett készítmény 90 százalékát nem hasznosítja a növény. Az a 90 % a természetbe kerül, évekig a talajban marad, hiszen kutatások igazolték, hogy nem feleződik a hatóanyag a törvényben előírt idő alatt, egyes talajtípusokban akár évekig is a talajban marad. A neóval az is a baj, hogy teljesen szabályozhatatlan, hogy a növény mennyit szív fel. Az évek óta monokulturában használt szántóföldi kultúráknál többet szív fel a növény, mint amit a gyártó rátesz a magra, mert a talajban már eleve ott van.”

Bross Péter szerint az idei tél rámehet arra, hogy a méhészek meghatározzák, egyes helyeken mitől pusztulhatnak az állatok, az biztos, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság által használt szerek mindegyik megtalálható a talajban a mai napig.

„A konkrét okok megnevezésével még adósak vagyunk a méhésztársadalomnak.

Nagyon sok szakember bevonása szükséges az okok feltárása érdekében, össze kell ülniük a növényvédőszer-importálóknak, -gyártóknak, növénynemesítőknek, biológusoknak, agrármérnököknek, állatorvosoknak, és ki kell értékelniük a laboreredményeket, figyelembe véve a méhészek szakmai gyakorlatát, tapasztalatát”