Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Elraboltak London utcáján, és szexrabszolgaként tartottak fogva”

„Elraboltak London utcáján, és szexrabszolgaként tartottak fogva”

Anna tanulni érkezett Londonba Romániából, de ehhez előtte pénzt kellett keresnie. Alkalmi munkákat vállalt az angol fővárosban, amikor egyik éjszaka berántották egy autóba, Írországba vitték, ahol kilenc hónap rémálom várt rá.

Csak pár ajtóra volt lakásától a munkából hazafelé, a kulcsokat kereste a táskájában, amikor valaki hátulról nyakon ragadta, és kezét a szája elé helyezve egy sötét furgon hátuljába dobták. A támadásban két férfi és egy nő vett részt, akik ütötték és anyanyelvén szidták a fiatal román lányt, elvették táskáját és szemüvegét

majd azzal fenyegették, hogy ha nem engedelmeskedik, megölik a családját.

A szervkereskedelemtől kezdve, a prostitúción át, a halálig minden megfordult Anna fejében, miközben az autóban ülő másik nő átkutatta táskáját, papírjait és telefonját. Nem látta értelmét, hogy menekülni próbáljon egészen addig amíg a reptérre nem értek, ahol csak az egyik férfi maradt vele. A félelemtől azonban nem mert sikítani, és hiába állt vörös, kisírt szemekkel a check-in pult előtt, a recepciós hölgy nem vett észre rajta semmi különöset.

Náluk voltak a papírjaim, tudták hol él az édesanyám, mindent tudtak rólam.

Párnak álcázva magukat szálltak repülőre, ahol örzője tudtára adta: ha bármivel próbálkozik, meghal. A pilóta bemondta az úticélt: Íroszág. Egy buszmegálló méretű reptéren szálltak le, ahol két újabb román férfi várt rájuk.

Ez legalább jobban néz ki.

Szólalt meg az egyik, amikor tudatosult Annában, hogy eladás céljából hozták. Egy alkoholtól és cigarettafüsttől bűzlő szobába vitték, ahol pucér lányok járkáltak ki-be, az asztalon telefonok csörögtek megállás nélkül. Letépték róla ruháit, egy vörös ruhát és papucsot adtak rá, majd fényképeket készítettek róla az internetes hirdetésekhez. Itt kezdődött számára kilenc hónap pokol.

Férfiak ezreivel kellett szexelnie, számos kelet-európai névvel ellátták az üzletek során, hónapokig nem jutott a szabad ég alá, éhezett, és közben akár napi húsz férfit kellett kielégítenie. A sorozatos megterhelés miatt rengeteget fogyott, és mentális állapota is fokozatosan romlani kezdett. A kuncsaftok 160-200 eurót fizettek egy óráért, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy Anna testét mindenhol zúzódások borítják. Egyikőjüknek sem jutott eszébe segíteni rajta.

Négy hónappal később rendőrségi razzia szakította meg az eseményeket, amely során minden lányt őrizetbe vettek. A fogvatartóik tudhattak az eseményekről, mert időben eltűntek a bizonyítékokkal együtt. Azonban hiába magyarázták a rendőröknek, hogy akaratukkal szemben tartják őket bezárva, úgy tűnt nem hatja meg őket,

és egy nappal később pénzbeli bírsággal szabadon lettek engedve. Az ajtó előtt pedig már nyitott kocsikkal várták őket a stricijeik.

Közben édesanyja meglátta lánya bűnözők által kezelt Facebook profilját, amely szerint Írországban új életet kezdett szexmunkásként, és jólétben tölti napjait. Megpróbált a helyi rendőrséghez fordulni, azonban mivel Anna nagykorú volt és az országon kívül tartózkodott, nem tudtak tenni semmit az érdekében. Egyébként meg nem tudta róla senki, hogy nem saját döntéséből prostituált.

A fiaskó után három társával sokat utaztatták őket az országban különböző hotelek között, de minden a régiben maradt. Amikor már azt hitte rosszabb nem lehet, fülébe jutott, hogy Közel-Keletre szeretnék vinni.

Most sem tudtam merre vagyok pontosan, de abban biztos voltam, hogy innen könnyebb megszöknöm mint valahonnan Közel-Keletről.

Néhány alkalommal a férfiak magukhoz rendelték őket, és nem a saját szállásukon látogatták meg a lányokat. Ilyenkor Anna megfigyelte a környéket, és a fejében térképet készített, hogy a szökésekor tájékozódni tudjon. Egyik este kiosont a házból és felkereste egyik kuncsafjtát, Andyt, aki sosem szexelt vele, csak beszélgetni akart az üzletről, mert egy barátja is bordélyházat akart üzemeltetni.

Nem bíztam benne, de felajánlott egy helyet ahol elbújhattam.

Első dolga volt, hogy felhívta édesanyját, a telefont azonban partnere vette fel, aki megtiltotta neki hogy később is keresse őt, mert a stricik és emberkereskedők megfenyegették őket. Ezután Anna úgy döntött a rendőrséghez fordul, akik végre hallgattak rá.

A filmekben látható módon egy idősebb rendőrrel kellett találkoznia egy kávézóban, ahol szalvétára írta le azokat a neveket, akik benne voltak az elrablásában. Amikor átadtam neki, teljesen ledöbbent: évek óta keresték ezeket az embereket. Két éves nyomozás után sikerült letartóztatni őket pénzmosás, prostitúció, és embercsempészet vádjával, miközben kiderült Svédországban is ültek már két évet ugyanilyen okokból. A büntetésük két év szabadságvesztés lett.

Örültem, hogy elkapták őket, de a büntetésükkel kevésbé voltam elégedett. Azt hiszem ebben az életben semmi sem fair.

(forrás: BBC, borítóképünk illusztráció, a cikkben szereplő nevek nem valódiak)