Az év leghosszabb órareklámját hozta össze Jason Statham és egy panelház méretű cápa

Az év leghosszabb órareklámját hozta össze Jason Statham és egy panelház méretű cápa

A Meg – Az őscápa című filmmel Kína és Hollywood újabb nagyszabású szerelemgyerekkel áldotta meg a világot a 2016-os, A Nagy Fal után, ráadásul meglepően hasonló receptből dolgozva. A Nagy Fal is arra épített, hogy minden létező, az adott műfajba (fantasy) tartozó kasszasiker filmből ellopjon néhány elemet, hogy aztán egy közepesen eredeti, erősen felejthető, viszont meglepően látványos nyári limonádévá gyúrja ezeket az elemeket.

A Meg – Az őscápa esetében a kínai koppintáshoz az alapot a nyári cápás filmek adták Spielberg klasszikusától kezdve a Háborgó mélységig, amiből talán a legtöbbet csen el a film, fűszerezésnek meg kapott egy kis Halálos iramban stílusú pátoszt, meg egy kis Armageddont, vagy szabadon választható katasztrófafilmet.

A végeredmény pedig pontosan olyan, mint A Nagy Fal: értelmet ne keressünk benne, viszont kellően látványos ahhoz, hogy ne is zavarjon miközben a klímás moziteremben élvezzük a hűvöset a kánikulában.

Nem szeretném lelőni a sztorit, mert az igazából nincs is, ahogy nincs színészi játék, értelmezhető párbeszéd, bármilyen módon végiggondolt dramaturgia, akinek az ilyesmi fontos, az ne nézze meg Jason Statham legújabb filmjét. A lényeg az, hogy egy tengeri kutatóállomáson addig bénázik egy csapat kutató, hogy magukra szabadítanak egy kb. 10 emeletes panelház méretű cápát 11 ezer méter mélyről, aztán hiába van náluk a XXI. század minden vívmánya, csak nem bírják megölni az állatot, amelyik viszont ahelyett, hogy kicsit is csodálkozna rajta, hogy hogy kerül 11 ezer méter mélyről egy kínai strandra, megpróbálja inkább módszeresen levadászni Jason Stathamet és a baráti körét.

Óra

Ha a moziterembe beülve kikapcsoljuk az agyunkat, és hajlandóak vagyunk tényleg a sarokba dobni a formális logika minden szabályát, akkor végülis akár még jól is szórakozhatunk a filmen. Fontos, hogy ez nem egy ZS-kategóriás alkotás akar lenni, ami annyira rossz, hogy már jó, hanem ez a film csak simán rossz. A kétharmadánál megvan a lehetősége, hogy tényleg jó legyen, amikor kezd átcsapni önmaga paródiájába. Viszont szerencsére a készítők fontosabbnak tartották, hogy teljesen indokolatlan érzelmi töltetű jelenetekben magyarázzanak az emberi kapcsolatok fontosságáról, mint azt, hogy elvigyék az egészet egy meglehetősen abszurd irányba, ami azt eredményezte volna, hogy készül egy igazán egyedi alkotás.

Ha túllépünk minden bosszantó apróságon onnan kezdve, hogy mik is pontosan Jason Statham, a sztárbúvár motivációi, meg hogy

EZT AZ EGÉSZET MÉGIS HOGY????,

akkor is marad pár zavaró dolog.

Egyrészt ott van az, hogy megpróbáltak az egész filmbe belevinni valami romantikus háttérsztorit, ami viszont csak annyira van kifejtve, mint amikor a tökrészeg utas megpróbálja elmagyarázni a taxisnak, hogy merre akar menni.

Óra

Másrészt ott van az állandó óra- és egyéb reklám. Ebben a filmben a búvárok mindenféle ólomsúlyok helyett gyerekfej méretű karórákat használnak arra, hogy alámerüljenek. De nem ám csak ilyen menő sportórákat, hanem szép nagy, fuksznak beillő gengsztervekkereket is.

Annyira sok ember villog az órájával, hogy valószínűleg a világ legmenőbb tengeri kutatóállomásán úgy kezdődik a felvételi beszélgetés, hogy mérlegre teszik a jelentkező karóráját, és ha nincs legalább 6-8 kiló, akkor csókolom, lehet visszamenni a szárazföldre.

Így viszont, hogy a filmben mindenki olyan gazdag, hogy államháztartási hiányok betömésére alkalmas karórákban flangál, felmerül a kérdés, hogy mégis honnan futja rá.

Óra

A kutatók gazdagságára nincs igazából más magyarázat, mint az, hogy valószínűleg csúnyán átverik az egész projektet finanszírozó hülye milliárdost, és ahelyett, hogy menő tengeri kutatóállomást fejlesztenének, az erre kapott pénzeket a saját gyarapodásukra költik, mégpedig méregdrága karórák formájában. Ez így már arra is magyarázatul szolgálhat, hogy a film elején nagyszabásúan bemutatott világ legmenőbb tengeri kutatóállomása miért tűnik el a játékidő felénél gyakorlatilag teljesen. Mintha csak egy kilyukadt gumicsónakról lenne szó, úgy hagyják hátra a készítők az egész történetnek hátteret adó létesítményt, amiből eggyel ügyesebben tudnák felvenni a harcot a panelház méretű cápa ellen, mint mindenféle lélekvesztőkből.

Ugyanis valószínűleg az elsíbolt közbeszerzések miatt az állomás igazából egyáltalán nincs is kész, csak éppen annyira, hogy amikor jön a főnök megvizsgálni, akkor úgy tűnjön, hogy minden rendben. Pont olyan, mint az egész film. Olyan, mintha egy kész alkotás lenne, de igazából csak egymás után dobált látványos és kevésbé látványos jelenetek váltakozásáról van szó.

Néhány szépen fényképezett jelenet, meg pár jobban sikerült poén teszi elviselhetővé, és menti meg attól, hogy a nézhetetlen kategóriából a nyári limonádéba kerüljön át, ennél pedig valószínűleg úgysem akartak többet a készítők. Maximum egy folytatást, amire minden esélyük megvan, ha elegen nézik meg az első részt.