Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Dömsödi Gábor: Óriásit tévedtünk 1989-ben

Dömsödi Gábor: Óriásit tévedtünk 1989-ben

Az LMP hitelessége már nem az ő problémája, amúgy is eltűnik a párt 2022-re – mondta a Zoom.hu-nak Dömsödi Gábor, aki tavasszal még a zöldpárt jelöltje volt, most az időközin függetlenként maradna polgármester Pásztón. Szerinte azért veszélyes a Fideszre, mert hiteles és becsületes. Interjú.

A kilencezer lelkes nógrádi járási székhely, Pásztó éppen olyan, mint egy nagyon menő veterán sportautó – legalábbis a várost 2014 óta vezető egykori tévés, Dömsödi Gábor szerint. Küldetéstudata van, ezért méreti meg magát az augusztus 12-i időközi önkormányzati választáson is, amit azért kellett kiírni, mert a vele összevesző képviselőtestület lemondott. A Zoom.hu-nak adott interjúban beszélt a pásztói eredményeiről, tavaszi, LMP-s képviselőjelölti kalandjának tanulságairól és arról is, mit rontottak el a rendszerváltók 1989-ben. Dömsödi elárulta, mit nem szeret benne a Fidesz és miért nem hasonlít a BBC legendás műsorvezetőjére.

Nem unja még ezt az egészet?
Melyiket?
A kudarcos kalandot az LMP-vel, a polgármesterséget – a politikát úgy, ahogy van?
Az unom nem jó kifejezés. Viszont elért az életem egy olyan útelágazódáshoz – ha még emlékszik valaki ennek a nem könnyű szónak a misztikumára –, amikor vagy erre, vagy arra megyek majd, és nem lesz bennem semmi görcs. Az egész önkormányzatiságba úgy kerültem bele, mint egy lakos, aki érdeklődött a közügyek iránt. Aztán hirtelen a 125 fős nógrádi falu, Bokor polgármestere voltam. De rájöttem, hogy egy község ügyei nem helyben, hanem a járási székhelyen dőlnek el, ezért akartam ott, Pásztón polgármester lenni. Kétszer nem választottak meg, de volt egy vízióm, hogy milyen lenne ez a város – innentől éreztem egy megmagyarázhatatlan vonzalmat, és meg akartam szerezni a pozíciót. Meg akartam mutatni, hogy egy lecsúszott településből lehet egy sikeres, felzárkózó várost csinálni.
Ha már klasszikusokat idézünk: és sikerült?
Sok minden sikerült, de még nem feltétlenül látják az emberek. Először is rendbe kellett tenni a város gazdálkodását. Mondok egy számot, ami ugyan senkit nem érdekel, mégis fontos: ha megkérdez száz pásztóit, egyik se fogja tudni, mennyi a város adóerő-képessége, és mindegy is lenne, ha nem 50 százalékkal, 20 ezerről 30 ezerre nőtt volna az én polgármesterségem alatt. A helyi iparűzési adóbevételünk ez idő alatt szintén nőtt, méghozzá 70 százalékkal. Mindez lehetővé tett kis fejlesztéseket. Sőt: meg tudtunk tervezni és elő tudtunk készíteni nagyobbakat is, amelyekre uniós pályázaton Pásztó nyert 2,2 milliárd forint támogatást, ami már ott van a számlán. De a gazdálkodás új pályára állítása után saját forrásból emelni tudtuk a köztisztviselői illetményalapot, két egymást követő évben is, összesen több, mint 15 százalékkal. Ez egy kis önkormányzatnál nagy pénz, viszont ha nem emelem meg, akkor elmennek azok a képzett szakemberek, akik úgy kellenek, mint egy falat kenyér. Szép sikereket értünk el, viszont még ez az a pont, amikor a Dömsödit el lehet tüntetni, hiszen ha már ott áll majd az uszoda, a park, a játszótér, a futókör vagy az elkerülő út, ami mind meg tud épülni, akkor már nehezebb lenne.
Ez túl szép. Csak elrontott valamit, nem?
Az egyetlen nagy hibám, amit elkövettem polgármesterként, hogy nem foglalkoztam úgymond propagandával, nem kommunikáltam a sikereket. De nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert alapvetően egy ötéves ciklusban gondolkodtam. Ezt azonban megelőzték egy jó húzással, és most olyan helyzetben vagyunk, hogy például a városgondnok, aki civilben a helyi Fidesz elnöke, amellett, hogy nem végzi el a munkáját, amiért a fizetését kapja, még azt is híreszteli, hogy miattam nincs pénz kátyúzásra. Pedig van, csak a munkaerőhiány miatt szeptembernél nincs előbb brigád, amelyik megcsinálja. A művelődési ház vezetője civilben a Fidesz alelnöke, soroljam még? A képviselő-testületben én voltam egyedül független, nyolcan – kimondva vagy kimondatlanul – egyazon párt képviseletében ültek ott, ezekkel az anomáliákkal pedig együtt kell élni. Ez három és fél évig sikerült.

Fotó: Halász Nóra


Nehéz elengedni, hagyni, hogy más arassa le a babérokat?
Augusztus 12-én lezárul egy korszak: eldől, hogy propaganda nélkül, pusztán a tetteim alapján megválasztanak-e újra. Nem azért akarok polgármester maradni, hogy fényezzem magam, hogy hatalmam legyen vagy ebből irdatlan pénzt keressek. Ennél ugyanis voltam sokkal fényesebb, hatalmam és pénzem is volt több. Nekem küldetéstudatom van: ha a munkámat visszaigazolják és megválasztanak újra, nagyon boldog leszek, mert dolgozhatok tovább. Ha meg nem, akkor továbbmegyek, és ezt a kalandot befejeztem, miközben jó érzés lesz, ha visszamegyek, és látom az elért eredményeket. Mondok egy hasonlatot, hogy érthetőbb legyen. Már gyerekkoromban is nagy autóbolond voltam, volt akkoriban egy nagyon menő sportautó, olyat akartam. Aztán lett is egy ilyen veterán autóm, amit sok év munkájával és sok pénzből rendbe tudtam hozni. Végül ezt az autót el kellett adnom, ennek az árát raktam bele a pásztói választási kampányomba 2014-ben. Az autót el tudtam engedni, mert megcsináltam, örömömet leltem benne. Pásztóval ugyanez a helyzet: megszereztem, rendbe tettem, és bárki, bármit mond, tudom, hogy ha én nem vagyok, akkor mindez nem lett volna ennyire jó Pásztón.
Nem is a sikereket hiányolta a képviselő-testület, hanem állításuk szerint azért mondtak le, mert teljesen megváltozott, és nem bírtak magával dolgozni.
Persze, a Dömsödi nagyon megváltozott, de előnyére: egy higgadt, nyugodt pali lett. Ha nekem életembe ennyi kompromisszumot kellett volna kötnöm, nem itt tartanánk. Sokat próbáltam alkalmazkodni, amit az is bizonyít, hogy három és fél évig együtt tudtunk működni. Itt inkább az történt, hogy én nagyon veszélyes vagyok. Addig vagyok veszélyes, amíg el tudom mondani a véleményemet, és van olyan fórum, ahol elmondhatom. Azért vagyok veszélyes, mert hiteles vagyok: nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam. És nem gazdagodtam meg a polgármesterségből, hanem ellenkezőleg: feléltem a megtakarításaimat. Viszont belekerültem a nagypolitikába, csakhogy ebből nem lehetett kimaradni. Akkor sem, ha végül is az LMP nem az volt, amit gondoltam róla. Nem volt jó döntés, de ma is ugyanezt csinálnám. Ugyanis az se lett volna jó döntés, ha nem indulok el tavasszal, mert akkor szemrehányást kellene tennem magamnak, hogy a Fidesznek megint kétharmada van és nem tettem semmit ellene. Ostoroztam már magam annak idején, mert nem sokszorosítottam szamizdatot, mert egy gyáva, fiatal gyerek voltam. De 60 évesen ebből már nem lehet kimaradni. Ha nem indulok el a parlamenti választáson, akkor a magyar demokráciáért nem tettem annyit se, amennyit tehettem volna.

Fotó: Halász Nóra


A kétharmad ellen, a demokráciáért ennyit bármelyik másik ellenzéki pártnál is tehetett volna.
Jó, de mégse csinálhatok saját pártot, ha nincs más.
Vagyis nemcsak az LMP-ben, hanem az egész ellenzékben csalódott?
Valamiben nagyon csalódtam, de nem tudom, miben. Talán leginkább saját magunkban. Azokban a saját magunkban, akik azt hittük, hogy 1989-ben végigjátszottuk már ezt a rendszerváltást, azt hittük, hogy a melót befejeztük, hátradőlhetünk, és innentől kezdve nem kell ezzel a mocskos, szemét politikával foglalkoznunk. Ez óriási tévedés volt. Most viszont már borzasztó nehéz olyan hiteles embereket belevonni, akik kellenének. Nem fogok se pártot alapítani…
Se belépni abba, amit úgy hallani, Hadházy Ákos akar csinálni?
Ha valóban így lesz, nagyon fogok neki drukkolni, de nem hiszem, hogy erre a kis időre, ami nekem még hátravan, bármilyen pártba belépnék. Annak idején majdnem beléptem az LMP-be, mert nagyon hittem benne. Mondjuk így utólag kicsit bánom, hogy nem léptem vissza tavasszal valakinek a javára, mert akkor most engem is kizárhatnának úgy a pártból, hogy bent sem voltam. Az majdnem olyan, mint amikor Ungár Pétert úgy választották meg valaminek, hogy nem is vállalhatna párttisztséget, mert el van tiltva. Az amúgy az első LMP-s rendezvényen kiderült, hogy én nem leszek ott párttag: volt ott valaki, aki nagyon ágált ellenem. Egy hónappal a választások előtt voltunk, én meg megkérdeztem, hogy mégis mi a párt üzenete. Erre mindenki mondta a se füle, se farka kincstári szövegeket, tudományos blablákat. Mondtam, hogy gyerekek, én ebből éltem 30 évig, PR- és marketing-tanácsadásból, és ugyan meg lehet etetni valakit ezzel, aki nem ért hozzá, de ez nem üzenet. Az egész egy vicc volt.
Találkozott a pártban beépített fideszes ügynökökkel?
Ha voltak egyáltalán, akkor talán. Olyannal viszont tudom, hogy találkoztam, aki nem azon az oldalon állt az LMP-ben, ahol azok, akiket én ott szerettem. De ez már nem az én problémám, hanem az övék.
Hol lesz az LMP 2022-ben?
Nagyon sajnálom, hogy sehol, mert marha jó név. Marketinggel, reklámmal sokat foglalkoztam, úgyhogy tudom: az LMP jó brand volt. Jó embléma, jó szín, jó név. Nem kell más, minthogy legyen más.
Függetlenként indul ismét Pásztón, de felmerült, hogy valamelyik párt támogassa?
Engem sok párt akart már támogatni. Még a Fidesz is: már, amikor 2000-ben lekerültem Nógrádba, aztán a 2006-os választáson is. Akkor olyan kérőim voltak, mint Bíró Márk és Eduardo Rózsa-Flores a Fidelitasból. Nem az én személyemmel van a Fidesznek baja, hanem azzal, hogy becsületes vagyok. Azzal, hogy nem vagyok hajlandó elviselni, amit csinálnak. Érdekes, hogy Pásztón már 2014-ben azzal riogattak, hogy nem lesz pénz, ha nem az ő jelöltjük győz. Aztán mégis van pénz. Most az lesz a kérdés, hogy ki tud rá vigyázni: ki nem hagyja, hogy ellopják, elherdálják.

Fotó: Halász Nóra


Négy éve 50 szavazattal nyerte a polgármester-választást. Most mire számít?
Igen, előtte meg hatvannal kaptam ki. Hogy most mi lesz, nem tudom: vagy nagyon megnyerem, vagy nagyon kikapok, esetleg döntetlen lesz. Abban bízom – nem magam, hanem a magyar demokrácia és Pásztó miatt –, hogy nem lehet meg nem történtté tenni az elmúlt majdnem négy évet. Persze elképzelhető, hogy mégis, de akkor meg tényleg nem érdemes erőlködni. Akkor el kell ismerni, hogy elrontottuk 1989-ben, mert nem teremtettük meg a médiaegyensúlyt, nem őrködtünk a demokratikus vívmányok mellett és még sorolhatnám.
Ez már helyrehozhatatlan?
Évtizedek alatt hozható csak helyre, és csak akkor, ha lesz egyáltalán valaki, aki hajlandó rendbe hozni.
Mi lesz, ha veszít?
Nincs B-tervem. De ha nem választanak meg polgármesternek, az is lehet, hogy továbbra is önkormányzatokkal fogok foglalkozni, csak vállalkozóként, tanácsadóként.
Könyvírás?
Van egy könyv, aminek már megírtam a kétharmadát.
Ez is olyan „kulturált botránykönyv” lesz, mint amiért egykori műsorvezető-társa, Hajdú Péter tízmilliókra perelte?
Botrány az lesz belőle, de ez fikció. Eltanultam a Freitől, hogy lehet úgy könyvet írni, hogy ne pereljenek be. Ez egy krimi lesz, olyan szereplőkkel, akikre rá lehet ugyan ismerni, de Mikszáth hőseire is rá lehet ismerni.
Hajdú Péterrel tartja amúgy a kapcsolatot?
Nem nagyon, bár miután megnyertem a pereket, amiket indított, valahol összefutottunk, és nagyon örültünk egymásnak. Hallottam, hogy szegénynek nemrég felgyújtották az éttermét. Nem én voltam.
A tévézéshez nem térne vissza? Nem vonzza?
Van tévém, de nem is nézem. Aztán meg hogy nézek ki? Nézzen rám: nem ilyen embereknek találták ki a tévét.
Pedig kicsit hasonlít a Top Gear-ből Jeremy Clarksonra.

Persze, azzal a különbséggel, hogy én 178 centi vagyok, ő meg 198, továbbá ő egy világsztár, én meg egy senki.

Borítókép: Dömsödi Gábor / Fotó: Halász Nóra