Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A Barátom, Róbert Gida az a film, amire minden megkeseredett felnőttnek szüksége van

A Barátom, Róbert Gida az a film, amire minden megkeseredett felnőttnek szüksége van

Sokan gondolhatták, hogy a folyamatosan ömlő, minimum zsenge minőségű remake-ek, rebootok és folytatások árnyékában egy élőszereplősített Micimackó maga lehet a gyermekkor teljes meggyalázása, de szerencsére messze nem ez történt. A Barátom, Róbert Gida a Disney egyik legkedvesebb, legszerethetőbb idei filmje lett. Egy lélekemelő mese, ami a lehető legszebben adja tovább a csekélyértelmű medvebocs végtelen bölcsességét. 

A tavalyi, Milnéről készült közepes, életrajzi ihletésű dráma (Viszlát, Christopher Robin) után kellett nekünk egy film, ami nem, vagy inkább nem csak a szerzőt ünnepli, hanem a hagyatékát, a gyermekeket és felnőtteket majd’ 100 éve szórakoztató csacsi öreg medvét, Micimackót és barátait. Ha azt gondoljuk, hogy a Barátom, Róbert Gida csupán csak egy infantilis bohózat, ami CGI-jal meg élőszereplőkkel újrázza a legendás gyermekmesét, akkor nagyon kellemeset fogunk csalódni, ugyanis a film egy igazi, tanulságos fabula, ami megnevetteti a gyerekeket, de legfőképpen felhívja a felnőttek figyelmét arra, hogy mennyire káros, ha saját magunk Apacukájává, vagy Vuclijáva, esetleg Muclijává válunk.

A szinopszisa szerint Róbert Gida (Ewan McGregor) csodálatos éveket töltött el a Százholdas pagonyban Mackóékkal (Malacka, Tigris, Nyuszi, Bagoly, Füles, Kanga és Zsebibaba), egészen addig, míg el nem szólították kötelességei. Bentlakásos iskolába költözött, tanulnia kellett, katonává lett, túlélt egy világháborút, majd munkába állt és onnantól az egész életét a hivatásának szenteli: egy csőd szélén álló, bőröndgyártó vállalatnál hatékonysági felügyelő. Jóérzésű, becsületes, őszinte, lelkiismeretes középkorú férfi, akinek a legnagyobb hibája, hogy a családja jólétének érdekében pont a családját: feleségét Evelynt (Hayley Atwell), és kislányát, Madelinet (Bronte Carmichael) hanyagolja el a legjobban.

Házasságuk láthatólag rendkívül instabil lábakon áll, munkahelyéről kirúghatják, élete összeomlani készül, a kislány pedig gyakorlatilag nem is ismeri, milyen gyermeknek lenni, hiszen az apja esti mese helyett gazdasági szakirodalmat olvas fel neki. Ezekben a kritikus időkben ébred fel Micimackó, hogy elinduljon némi mézért, és hogy természetesen meglátogassa régi barátját, Róbert Gidát, aki történetesen Londonban él.

Nem lehetünk túl felnőttek hozzá

A film rendezői székében ülő Marc Forster már az Oscar-díjas Én, Pán Péterrel bebizonyította, hogy kiválóan tud fantasybe oltott családi drámát rendezni. Az ő rendezői kvalitásához csatlakozott Allison Schroeder is, aki a szintén Oscar-díjas A számolás joga életrajzi dráma társírója volt. Ezek a biztosnak mondható kezek csökkentették kételyeinket a Barátom, Róbert Gidával kapcsolatban, amik aztán a film első ötpercével teljesen el is oszlottak.

Forrás: mozipremierek.hu

A Barátom, Róbert Gida annyira megragadta a micimedve-esszenciát, hogy a film gyakorlatilag azonnal magával ragad bennünket és a záró képsorokig nem is ereszt. Minden pillanatában emlékeztet, hogy milyen sokat is veszíthetünk, ha kényszeresen ragaszkodunk a felnőttségünkhöz, kíméletlenül eltiporva az összes gyermeki vágyat és örömöt magunkban.

Marc Forster zseniálisan használja az ismert elemeket, közismert jeleneteket emel át a könyvekből és rajzfilmekből, konkrét mondatokat is. Az egész megtámogatása a CGI segítségével nem hogy egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, esetleg illúziórombolónak, de kifejezetten közelebb hozza a már így is közkedvelt, szeretett mesepofákat hozzánk. A film eléri, hogy mi is azt érezzük, amivel Róbert Gida is szembesül: Mackóék mindig is velünk voltak, továbbra is a legjobb barátaink, tanítóink,

csak túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy foglalkozzunk velük, na meg túl felnőttnek érezzük magunkat, hogy meghallgassuk őket. Így előbb-utóbb feledésbe merülnek.

Persze a meglett Gidánknak ehhez először látnia kell a Százholdas pagony, ködös, nyomasztó, lelakott világát, aminek a képi világa hatásosan mesél az egykor gyermeki kreativitástól majd kicsattanó fantáziavilág elhagyatottságáról és saját magunk megsavanyodásáról.

A “semmi csinálásából még lehet valami” üzenete

Pedig aztán akad bölcsesség dögivel. Micimackó triviálisnak hangzó egysorosai a Barátom, Róbert Gida kontextusában jobban mellkason kapnak, mintha megdobálnának minket a Coelho-Oravecz összessel, több mondanivalójuk van, mint ezeknek a szerzőknek bármikor. Pedig nem okoskodnak, nem oktatnak a magas lóról, csupán csak emlékeztetnek minket pár hasznos dologra.

Meg amúgy is, ki tud, vagy ki akar vitatkozni azzal az (igazából klasszikus) okfejtéssel, hogy:

“Én mindig úgy jutok el oda, ahová tartok, hogy távolodom onnan, ahol voltam”?

Minden elcsattanó viccben, minden butaságnak hangzó geg-szerű, gyermeteg ízű mondatban, amit a kis, reanimált plüssök kimondanak, ott van az egyszerű, ám egy egyre jobban elfelejtett, mellőzött igazság, amin először egy jóízűt nevetünk, aztán rájövünk, hogy végülis igaz és nagy probléma, hogy ezt elfelejtettük, vagy már nem figyelünk rá.

Forrás: mozipremierek.hu

Mert néha semmit kell csinálnunk, hogy legyen később valami, és néha meg kell várnunk, míg hozzánk jön a valahová, nem pedig mi megyünk hozzá. Kiválóan mutat a film arra, hogy dolgok bár nem kellenek nekünk, nincs szükségünk rájuk, attól még lehetünk tőlük nagyon boldogak, és végülis csak ez számít.

A film azonban nem tökéletes. A Róbert és felesége közötti kapcsolat sajnos felszínes, és ami legfőképpen hiányzott, hogy nem akart ebben a témában mondani semmit, egyszerűen ez a része a filmnek belesüpped a sablonos alibi konfliktusba, ami teret ad a mackó-zseninek, pedig a belső gyermek ébrentartása mellett megfért volna egy kis elmélkedés erről a témáról is. Már csak azért is, mert a piros pólós medvebocs a lehető legkiválóbb csatorna ahhoz, ha üzenni akarunk emberek széles tömegének, mert a mackópofának

Instant elhiszünk bármit!

De mindemellett Ewan McGregor kitűnően működik együtt a nemlétező állatkákkal, nagyszerűen küzdi le a saját maga által eljátszott apacukát, vagy éppen próbálja megnevelni Micimackót anélkül, hogy annak bármilyen negédes, maníros utóíze lenne.

A film végtelenül humoros és szeretnivaló és magával ragadó. A plüsstulajdonosok garantáltan úgy állnak fel majd a székből, hogy az otthoni állatkáik eszmei értéke az egekbe szökik a szemükben. Ritkán kapunk a mai tömeggyártástól olyan filmeket, amikre másnap is emlékszünk, sőt szívesen próbálunk idézni belőle, ez ilyen.

A Barátom, Róbert Gida egy hatalmas mézzel teli pocakkal és szívvel készült film, ami a 103 perces játékidő alatt átölel, szórakoztat és megvigasztal minket. A rajongók kifejezetten örülhetnek (mindamellett, hogy Micimackó magyarhangját Mikó István adja), a James Bondot is rendező Marc Fosternek egy igazi boldogság-tablettát sikerült letennie az asztalra. Gyönyörű főhajtás ez az egyik leghíresebb, legismertebb mesemedve előtt, amit az érzékenyebbek párás szemmel néznek majd végig.

Foster teljesítménye a Róbert Gidával azért is meglepő, mert jó filmet rendezni igazából a Tigrisek tudnak a legjobban.

Barátom, Róbert Gida (eredeti cím: Christopher Robin), amerikai fantasy, családi film, 103 perc. Értékelés: 8/10