Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Rajongtuk és gyűlöltük Stephen King új sorozatát, a Castle Rockot

Rajongtuk és gyűlöltük Stephen King új sorozatát, a Castle Rockot

A Castle Rock első három része igen megosztóra sikeredett. Spoilermentes pilotkritika.

Az amerikai Hulu A szolgálólány meséje után újabb nagy dobása a Castle Rock című sorozat kíván lenni, amely olyan antológiaszéria, amit nem egy konkrét, hanem Stephen King számos műve inspirált, és az eseményeket az köti össze, hogy mindegyiknek Castle Rock fiktív városához van köze. Az első évadot J.J. Abrams (Lost, Star Trek, Star Wars VII: Az ébredő Erő) és maga a horrorpápa, Stephen King producerálja. A tízrészes széria első három epizódja július 25-én került fel a streaming-szolgáltatóra.

Ezekben megismerhetjük Henry Matthew Deavert, aki kisgyerekként 11 napra tűnt el a maine-i vadonban a mínusz 40 fokban, felnőttként pedig visszatér szülővárosába, Castle Rockba, mint halálra ítélt bűnelkövetők védőügyvédje. Az ok: a helyi börtönben találnak egy rejtélyes férfit, akiről senki sem tudja, kicsoda, és az egyetlen dolog, amit kiejt a száján, az a törvényszolga neve.

Pozitívumok

Nem véletlen, hogy a Hulu rögtön három epizóddal indít, ugyanis a sorozat cselekménye rendkívül lassan halad előre. Aki a pilottól várja azt az impulzust, amitől kedvet kap a sorozat követéséhez, hamar kukázni fogja a szériát. Az első epizód egy kicsit érthetetlen, kissé unalmasra miszticizált epizód, amiből megtudjuk, hogy Castle Rock városában egyáltalán nincsenek rendben a dolgok, valamint megismerjük az első évad főszereplőit. Kicsit értelmetlenné válik, kissé követhetetlenné, de mindenképpen adjunk neki esélyt. Mert a következő két epizód a nem lineáris történetmeséléssel (motivációkat, a város dolgait visszatekintésekkel magyaráz) teljesen beránthat minket, mert minden egyes epizóddal egyre nagyobb lesz a központi probléma a vártnál, a sejthetőnél. Hirtelen érdekessé, izgalmassá válik az érdektelen pszichózis, amit az első részben, a prológusban bemutatnak.

Bár tény, hogy a maga műfajában nem mutat újat, nem innovatív és eddig még csak nem is kreatív, viszont így is koherensebb, mint például az American Horror Story újabb évadai.

Ne várjunk tőle rémisztgetést, túl nagy feszültséget, sokkal inkább elbeszél, mint nyomaszt, viszont azt a kellő rendezői és forgatókönyvírói profizmussal. Egyenletes, és ami fontosabb: látható, hogy van mögötte koncepció. Érződik rajta King keze, úgy építkezik, mint a regényei. Óvatosan adagolja a szereplőit, viszont nem húzza feleslegesen az időt, nem gyötri az agyunkat azzal, hogy sokáig találgatssunk. Felkelti az érdeklődésünket, majd kielégíti a kíváncsiságunkat, mindezt úgy, hogy nem lő le egyetlen fontos poént sem.

Fotó: Patrick Harbron/Hulu

Az utóbbi idők rémísztően rossz adaptációi után (A köd sorozat, A setét torony), az első három epizóddal egy érdemi, jól működő sorozatnak készül a Castle Rock. Azok, akik egyébként kicsit is szeretik (mondjuk megnézik a filmeket) King munkásságát, kifejezetten élvezni fogják, ahogy Castle Rock bepozicionálja magát az apró részletekkel a King-univerzumban. Azok, akik behatóbban ismerik a mester dolgait, ők ennek kifejezetten örülni is fognak, mert végre egy nagyon fontos, vissza-vissza térő King-motívumot ismerünk meg közelről. Mert Castle Rock nem a mai stúdiós univerzum-építősdi trendhullámát lovagolja meg, hanem végre rámutat, hogy King a Maine állambebli fiktív városban megtörténő dolgok egy és ugyanazon világban fordulnak elő. Castle Rockot említik a Végítéletben, a Hasznos holmikban, sőt, ott van a Búra alattban is. Ezért örülünk neki, amikor kiderül, hogy a sorozat központi helye a Shawshank fegyintézet (A remény rabjai avagy The Shawshank Redemption), leszakított újságcikkben beszélnek Cujoról, vagy a narrátor megemlíti a hullát, amint az Állj mellémben találtak a srácok. Olyan, mint valami forrás, ahonnan – legalább is a sorozat tézise szerint – a gonosz ered.

A Castle Rock nem egy horror-sztori. Egy pszichothriller, amiben epizódról epizódra derül ki egyre több információ a városról és a benne élőkről. A három epizód alatt beszélnek a településen uraló, láthatatlan sötétségről, majd bizonyítják azt, de nem szájbarágva. Ami miatt mindenképpen ott ragadunk előtte az az, hogy minden résszel egyre többet és többet ad, érezzük, hogy halad valamerre egy olyan ösvényen, amiről tudni akarjuk, hová vezet. (Szaniszló Róbert)

Negatívumok

Reneszánszát élik a Stephen King-adaptációk, hiszen az igazán termékeny író műveiből mostanában elég sok kerül majd a vászonra vagy a tévé képernyőjére (csak ebben a novemberi gyűjtésben 14 könyv vagy novella szerepel, amit megfilmesítenek 2018-ban). Ahhoz, hogy mindent apró utalást észrevegyünk a King-életművet szintetizáló sorozatban, nagyon kell ismerni az író munkásságát. Az első három részben több rá jellemző motívum is előkerül, de ezek nem építik különösebben a dramaturgiát, bár el sem vesznek belőle. Vagyis ha valaki nem szúr ki egyetlen egy Ragyogás vagy A remény rabjai-hintet, úgy is élvezheti a sorozatot. Már ha lehetne.

A leginkább misztikus sorozatként definiálható széria ugyanis túlságosan rejtélyes kíván lenni, nem véletlen, hiszen J.J. Abrams, a mystery boxok királya is a produceri székben ül. Viszont valószínűleg nem töltött benne sok időt a Star Wars IX. részének előkészületei miatt, mert jóindulattal sem lehet pályafutása csúcsának nevezni a Castle Rockot, még akkor sem, ha valószínűleg csak pár ötletet tett csak hozzá a sorozathoz. Az egész tényleg úgy néz ki, mint egy kivonat, egy kötelező olvasmányok röviden, egy hommage és egy tutorial keveréke. És főleg utóbbi kettő igazán zavaró, ugyanis a Stephen Kinges ijesztgetés nehezen fér meg az abramsi rejtélyhalmozással, három rész után pedig egyelőre nem is más a sorozat, mint egy Twin Peaks-lite (nem véletlen az összehasonítás, hiszen mindkét sorozat esetében fontos a város jelenléte), ami próbál furcsa, meg talányos, helyenként pedig ijesztő lenni, de inkább tűnik vontatottnak és dagályosnak, mintsem feszültségkeltőnek.

Fotó: Patrick Harbron/Hulu

Ráadásul az egészet sikerült teljesen hangulattalan képekkel megtölteni, ami annak fényében hatalmas bravúr, hogy Maine-t, a forgatási helyszínt a Jóisten is arra teremtette, hogy horrorsztorikat forgassanak ott. A színészek is idegenül mozognak a szerepükben, pedig nekik aztán tudniuk kéne, merre halad a sztori. A leglehangolóbb játéka ráadásul pont annak a Bill Skarsgårdnak van, aki a tavaly remake-elt Az-ban játszotta Pennywise-t zseniálisan.

A magáról mit sem tudó (vagy másoknak magáról semmit sem közlő) elítéltként elképesztően elveszett, csak sajnos ez inkább tűnik színészvezetési hiányosságoknak, mintsem tudatos rendezői döntésnek. Az első pár rész alapján kihagyott ziccernek tűnik a Castle Rock, és igazából az égvilágon semmi nem indokolja, hogy az ember tovább nézze. (Muchichka László)

A Castle Rock hazánkban is követhető, augusztus 2-től nézhető a HBO Go-n, a sorozat tévés premierje pedig augusztus 26-án lesz az HBO3-on.