Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Tényleges életfogytiglan: van, aki inkább a halálbüntetést választaná

Tényleges életfogytiglan: van, aki inkább a halálbüntetést választaná

Egyre több, jelenleg már 56 olyan elítélt van a magyarországi börtönökben, aki tényleges életfogytiglani büntetését tölti. Ők azok, akiknek már nincs esélyük arra, hogy – bizonyos idő elteltével – feltételesen szabadlábra kerüljenek. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának adatai szerint az elmúlt hat év alatt több mint duplájára nőtt a kiszabható legsúlyosabb büntetésre ítéltek száma. Az életfogytiglani büntetés bevezetésének első évében,

  • 1999-ben még csak 1 ilyen elítélt volt hazánkban
  • 2005-ben 10
  • 2012-ben 25
  • 2014-ben pedig már 49

tényleges „életfogytost” tartottak nyilván, ebből 55 férfi és 1 pedig nő.

108 késszúrás

Az egyetlen nő, aki – 55 férfi mellett – jelenleg tényleges életfogytig tartó szabadságvesztését tölti, két éve, ittas állapotban, 108 késszúrással végzett nyolcéves kislányával. A tatai asszonyt – első fokon – tényleges életfogytiglanra ítélték. A nő fellebbezett, de a másodfok előtt a zárkájában széttépte a fellebbezését, majd írásban kérte a bírót, hogy tekintse semmisnek. Akadt egy másik nő, aki korábban tényleges életfogytiglant kapott Magyarországon: ő Polcz Erika volt, akit a 11 éves Szita Bence megöléséért ítéltek el, de ő tavaly januárban rákban meghalt a kalocsai börtönben.

Mit követtek el, akik sosem szabadulnak?

A tényleges életfogytiglanra (TÉSZ) ítéltek jellemzően

többszörösen minősített emberölésért ülnek.

Minősítő körülménynek számít a több ember sérelmére, az aljas indokból, különös kegyetlenséggel, a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére, a nyereségvágyból vagy a védekezésre képtelen személy ellen elkövetett támadás.

Ha az esetet – közfelháborodás nyomán – a média is felkapja és napirenden tartja, még nagyobb az esélye a szigorúbb büntetésnek.

A bírói ítélkezési gyakorlatban pedig az látszik: a minősített emberölések eseteinél szinte kizárólag egyéni mérlegelés kérdése, hogy az elkövető tényleges életfogytig tartó vagy „sima” életfogytig tartó (25-40 év) büntetést kap.

Tényleges életfogytiglanra azokat ítéli a bíróság, akiknél az egyedüli büntetési cél a társadalom védelme maradt, az egyénről pedig – integrálhatatlansága okán – teljesen lemondanak. Másként: az illetékes hatóságok – a cselekmények nyomán – semmilyen okot nem látnak arra, hogy az adott személy megváltozik, s „hasznos tagja lesz a társadalomnak”.

Milyen ember képes ilyen szörnyűségre?

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy aki embert öl, az korábban elkövetett már valamilyen bűncselekményt, és ült már börtönben. A tényleges életfogytiglant töltők között azonban többen is vannak olyan elítéltek, akik először vétettek a törvény ellen.

Magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek,

jobb anyagi körülmények közül jönnek, mint sok más elítélt és nem feltétlenül jellemző rájuk, hogy bekerülésüket megelőzően „bűnöző életmódot” folytattak.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy egészséges lelkű ember el tud-e ilyen súlyos dolgot követni.

„Az elítéltek belátási képességük birtokában vannak, nem elmebetegek, de valamilyen személyiségzavar vagy egyéb pszichés probléma legtöbb esetben jelen van – mondta dr. Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa a Zoom.hu-nak. – Van, aki el is mondja, hogy valami hiányzik belőle: az a bizonyos gát, ami megálljt parancsol az embernek, és hát az empátia.”

Olyanok is vannak, akik olyan embert öltek meg, akihez egy időszakban érzelmileg közel álltak (például családtag); ők jellemzően megbánják tettüket és meggyőződésük, hogy többé nem tennének ilyet.

Az ítélet után

Dr. Solt Ágnes, aki régóta van személyes kapcsolatban a TÉSZ-esek jelentős részével, lapunknak elmondta, hogy a jogerős ítélet megszületését és a tényleges életfogytiglan kihirdetését követő pár nap, hét mindenképpen kritikus az elítéltek szempontjából. Általános, hogy miután valaki megtudja, az egész további életét egy sötét zárkában kell töltenie,

a szabadulás reményének teljes hiánya nyomán már nem mint bűnelkövetőre, azaz gyilkosként tekint magára, ahogyan a büntetőeljárás alatt, hanem áldozatként, akit élve eltemetnek.

Gyakran túlzónak tartják az ítéletet és azt mondják, hogy inkább a halálbüntetést választanák (öngyilkosok lennének), mert az is jobb. Sokaknál a bűnbánat valójában

inkább a tettük következménye, az ítélet miatti megbánás.

Aki viszont valóban bűnbánóan tekint vissza a bűncselekményére, könnyen előfordul, hogy nem bírja a gyötrő bűntudatot, és önkezűleg vet véget az életének.

„Gyakran előfordul az is, hogy amikor jogerős lesz az ítélet, megszakítják a kapcsolatot minden rokonukkal és ismerősükkel, hogy ne legyenek szeretteik terhére – magyarázta dr. Solt. – Ők sokszor úgy tervezik, hogy addig maradnak csak életben, amíg egészségesek, és megkapják azt, ami a legalapvetőbb szükségletüket kielégíti vagy minimális örömforrást még biztosít; például a kávét, cigarettát.”

Természetesen olyanok is akadnak – említette Solt –, akik nem hajlandók tudomásul venni az ítéletet, és éjt nappallá téve a jogszabályokat tanulmányozzák; azon törik a fejüket, hogyan találhatnának még olyan adatot, információt, bármit, amely alapján a jogerős ítéletet megváltoztathatnák. Perújítással például.

De – a fiatalabbak között – többen bíznak abban is, hogy az Európai Unió „nyomására” (vagy egy kormányváltásnak köszönhetően) megszűnik a TÉSZ. Ezt az az információ is táplálja, hogy júniusban az Európa Tanács felszólította Magyarországot: az európai emberi jogi egyezményben foglaltaknak megfelelően vizsgálja felül az erre vonatkozó szabályozását.

Emellett olyanok is akadnak, akiknek változik a hangulatuk,

nem tudnak beletörődni a mindhalálig börtönlétbe,

emiatt sokszor kerülnek borús-letargikus hangulatban. Ők a legnehezebben kezelhető és legkevésbé kiszámítható fogvatartottak.

A börtön falai között

A TÉSZ-t töltők jellemzően egy hosszú idejű, úgynevezett speciális rezsimben, a HSR-körletben vannak elhelyezve (Budapesten, Szegeden, Tiszalökön, Sátoraljaújhelyen), s 1 vagy 2 személyes zárkákban töltik napjaikat. Akikkel nincs probléma, 4-8 fős zárkákba is kerülhetnek. Felvetődik az is, hogy mi tartja vissza ezeket az embereket attól, hogy a börtönben még több erőszakos cselekedetet kövessenek el, hiszen első hangzásra nekik „már nincs mit veszteniük”. De ez tévedés.

„Mindig van mit veszteni.

Olyan emberekről van szó, akiknek szinte egyáltalán nincsen autonómiájuk. Nekik is fontos, hogy milyen elhelyezést, milyen minőségű ételt kapnak, hogy mikor mehetnek ki a levegőre, milyen sétaudvarra mennek, hogyan beszél velük a felügyelet, milyen kedvezményeket biztosítanak nekik, van e lehetőségük sportolni” – mondta dr. Solt, hozzátéve: „Aki ugyanis bent problémás, azt ezek megvonásával tudják szankcionálni”.

Borítókép forrása: MTI/Koszticsák Szilárd