Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Az Utóhatás lett a Mission: Impossible-franchise legjobb darabja

Az Utóhatás lett a Mission: Impossible-franchise legjobb darabja

Ami elsősorban Tom Cruise agilitásának köszönhető. Mission: Impossible – Utóhatás spoilermentes kritika.

A Mission: Impossible-franchise eddigi öt része 2,8 milliárd dollárt fialt a Paramount számára, nem véletlen, hogy a stúdió addig hajszolja ezt, amíg lehet, vagy ameddig Tom Cruise lát fantáziát benne. Egyelőre úgy tűnik, nagyon is, sőt, epizódról epizódra több szerepet kap a kreatív feladatokban.

A szcientológiai egyház fejének feladata eddig sem annyi volt, hogy „csak” eljátssza Ethan Huntot, hanem excutive producerként az is a feladata lett, hogy meghatározza, kik legyenek a szereplőtársai és ki rendezzen. Az utóbbi három film esetében viszont már az akciójelenetek konstruálásba is beleszól, hiszen a színész híres arról, hogy Jackie Chanhez vagy Jean-Paul Belmondóhoz hasonlatosan szinte sosem használ kaszkadőrt vagy dublőrt, hanem mindent igyekszik maga megoldani.

Túlhasznált jelző, de a Mission: Impossible – Utóhatásnak pont ezért van lelke, ugyanis látszik, hogy rengeteg akarat, erőfeszítés és ötlet van az akciókban, a kamera pedig azáltal, hogy nem fordul el szemérmesen a necces jeleneteknél, hanem épp ellenkezőleg, a készítők ügyelnek arra, hogy Cruise arca jól kivehető legyen, ezzel pedig máris személyesebbé válik minden, még közelebb hozza a karaktert.

Az alant látható videóból például kiderül, hogy tényleg mindent bevállalt, forgalommal szemben vezetett bukósisak nélkül a párizsi diadalív körül, megtanult helikoptert vezetni és 360 fokos dugóhúzót csinált, HALO-ugrást hajtott végre (nagy magasságból való ugrás alacsony ernyőnyitással), sőt, épületek között ugrabugrált. Utóbbi különösen rosszul sült el, ugyanis az egyik ilyennél olyan erővel találkozott a szemközti fallal, hogy eltörte a lábát. Alázatára viszont jó példa, hogy így is felhúzta magát és kibicegett a képből, így ez a jelenet került bele végül a filmbe (hisz amúgy sem tudták többször felvenni):

A Mission: Impossible a menő kémkütyüi ellenére pont ezért tud egy fokkal komolyan vehetőbb akció-franchise lenni, mint például a Halálos Iramban-széria, mert minden sokkal reálisabb. Kevés a zöld háttér előtt felvett jelenet, a kivitelezés pedig valóságközelinek látszik. A second unit tényleg nagyon odafigyel arra, hogy ne lépjen a franchise a szuperhősös filmek irreális mezejére. Pedig megalomániás ötletek vannak bőven, elég arra gondolni, hogy milyen volt, amikor a Fantom protokollban a világ legmagasabb felhőkarcolója, a dubaji Burdzs Kalifa oldalán függeszkedett, vagy a Titkos Nemzetben egy Airbus A400M Atlas katonai szállítógép ajtajába kapaszkodott felszállás közben.

Ennek a filmnek is van emlékezetes jelenetsora, az Utóhatás utolsó 25 perce eléggé ki van találva a helikopteres üldözéssel.

Az hogy a végeredmény szórakoztató, köszönhető annak is, hogy Christopher McQuarrie is visszatért, aki nagyon érzi Cruise-zal együtt, mire van szükség a mozi működőképességéhez. Ráadásul a direktor és a főszereplő között kifejezetten jó viszony alakult ki, együtt készítették az M:I – Titkos Nemzetet, majd a Jack Reachert is.

A sztori kellőképpen csavaros, és ahogy egy kémfilmhez illik, végig mindenki más, mint, aminek látszik, a főhős Ethan Hunt (Tom Cruise), az örök bútordarab Luther (Ving Rhames), a comic relief-karakter Benji (Simon Pegg) és a jócsaj Ilsa (Rebecca Ferguson) mellett feltűnő új karakter, August Walker ügynök (Henry Cavill) között jó a kémia, a történet pedig egy elbaltázott küldetés következményei körül forognak, amiben fontos szerepet játszik három plutóniumfej.

Nem véletlen a Fallout utónév, hisz a cím az atomrobbanás utóhatására utal, de egyben Ethan Hunt jó szándékának következményeire is. A főhős ugyanis olyan helyzetbe keverte magát, ahol már nem ő irányít, és végig kell mennie azon az úton, miközben tudja, hogy manipulálják. Ez pedig azért fontos, mert blockbuster moziban rég volt ennyire szépen, szájbarágás mentesen elbábozva, hogy az egyén fontosabb, mint a többség. Ez a kis naivság pedig nemcsak jól áll, de ezzel az Utóhatás egy másik ponton is a Halálos iramban-franchise felé helyeződik, hisz amott szinte kötőszóként hangzik el család jelentősége, instantcoelhói picsogássá silányítva.

A filmnek egyébként remek ütemet biztosít a Lorne Balfe score-ja, ami különösebben nem emlékezetes, de ütősökkel és basszusokkal terhelt muzsikája jó atmoszférát teremt az akciószekvenciákhoz. Egy valami zavaró csak, J.J. Abrams kéznyoma ott van a filmen, a producerként jelenlevő ősgeek cége a Bad Robot is gyártója az Utóhatásnak, és bizony számos indokolatlan (szemlátomást utólag odarakott) lens flare tűnik fel néhány képen.

Az összképen azonban így sem ront, a Mission: Impossible – Utóhatás egy

pörgős akciómaraton, csavaros történettel, menő üldözésekkel és verekedésekkel. A franchise legjobbja. Igazi guilty pleasure.

Amellett pedig, hogy ez már a hatodik része a franchise-nak, valamennyire kerekké teszi az elmúlt három epizód történéseit is (hovatovább lezárja). Ennek ellenére biztosak lehetünk, hogy lesz folytatás, a 2026-os 30. évfordulóra (amely egyébként a sorozatokat is ideszámítva a 60. lenne) pont lepöröghet egy harmadik trilógia is. Tom Cruise csak 64 éves lesz, jó génállományát a plasztikai sebészek eddig is jól polírozták, úgyhogy ha szuflával bírja, simán összejöhet. Ráadásul úgy tűnik, a film simán kasszát robbant, még csak július 29. óta vetítik, de a cikk írásának pillanatában már 155 milliós bevételnél tart. Szóval lesz még lehetetlen küldetés.

Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout). Amerikai akciófilm, kalandfilm, thriller, 147 perc, 2018. Premier: 2018. augusztus 2. Értékelés: 8/10.