Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A rejtélyes szellemfalu utolsó leszármazottai

A rejtélyes szellemfalu utolsó leszármazottai

Derenk Magyarország északi peremén fekszik, nehezen megközelíthető, elzárt helyen, közvetlenül a szlovák határ mellett. 1717-től egészen 1943-ig, a falu megszűnéséig egy lengyel közösség otthona volt. Michal Adamski a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztérium ösztöndíjasaként örökítette meg a falu utolsó lakóit és leszármazottaikat.

Az egykori település középkori eredetű, a mai Szögliget határán fekszik. Népessége a török hódoltság alatt megfogyatkozott, a 18. század elején dúló nagy pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett.

Fotó: Michal Adamski

Esterházy gróf utasítására, 1717-ben lengyel jobbágyokat, a Magas-Tátra vidékéról származó gorálokat telepítették be, így újra élettel telt meg az egyszer már kihalt falu. Egy évszázad múlva, 1833-ban az összeírás szerint 56 házban összesen 507-en laktak.

Gogolya Istvánné 1928-ban született Derenken. Jobbra fia, István Fotó: Michal Adamski

Az 1907-es számlálás szerint 367 lakosa volt. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához akar tartozni, a falubeliek pedig Magyarország mellet döntöttek.

Fotó: Michal Adamski

A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületet kívánt itt kialakítani. 1943-ban, illetve már az azt megelőző években, 1938-tól kezdetét vette a helyi lakosság életterének újbóli megváltoztatása. Az újabb áttelepülés vagy áttelepítés jobb körülményekkel és gazdagabb terméshozamú földekkel rendelkező falvakba történő átköltözést jelentett, de az együvétartozás szétzilálását is – írta a község honlapján Rémiás Tibor múzeológus, akinek szülei még Derenken születtek.

Az egyik legidősebb ma is élő falubeli, Rémiás István 1932-ben született. Középen fia, István, jobbra unokája Nikoletta Fotó: Michal Adamski

Etnikai és nyelvi tekintetben a derenkiek a kitelepítésig nem asszimilálódtak a szomszédos magyar vagy szlovák lakossághoz, a falu őrizte etnikai öntudatát. Ennek oka lehetett a természeti viszonyok által is biztosított zárt közösségük és a falun belüli házasodási szokásuk.

Fotó: Michal Adamski

Szomogya Miklós Fotó: Michal Adamski

A lakosságot a környező településekre költöztették szét, elszórva. Az új környezetben a derenkieket jobb életkörülmények várták, több munkalehetőséggel, azonban az apró lengyel közösség összetartó ereje megszűnt. Így szenzációnak is beillő tény, hogy a derenki telepesek leszármazottjai még mindig őrzik a nyelvükben a lengyel nyelv 18. századi archaikus fordulatait.

Rémiás Szilveszter 1953-ban született Istvánmajorban, ahova a legnagyobb számban telepítették a derenkieket Fotó: Michal Adamski

Fotó: Michal Adamski

A 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely a mai napig, közel 300 éve őrzi ősei nyelvét és etnikai tudatát.

Molnár Istvánné 1931-ben született Derenken Fotó: Michal Adamski

Rémiás István Istvánmajorban él, 1954-ben született. A Drenka Polska névű zenekarával őrzi az eredeti nyelvet és dalokat Fotó: Michal Adamski

Kustva Józsefné Irénke Derenk utolsó éveinek egyikében, 1942-ben született Fotó: Michal Adamski

A 24. órájába lépő derenki lengyelség hagyományainak ápolása és kultúrájának minél további megőrzése érdekében rendezik meg évente a Derenki Búcsút. Idén július 29-én.

Fotó: Michal Adamski