A nyugdíjasok rajzolják át Budapest plázatérképét

A nyugdíjasok rajzolják át Budapest plázatérképét

Magyarországon a plázák üzemeltetői a fiatalokra koncentrálnak, ám a társadalom elöregedésével az ezüstkorúak széles tömegei átrajzolják majd a főváros üzletközpont-térképét. Ez egyes plázák megszűnésével is járhat.

A magyar társadalom elöregedésével hosszabb ideig tartó munkavállalással a fogyasztói társadalom meghatározó rétegévé válnak az az ezüstkorúak – ám láthatóan a magyar kereskedelem erre még nincs felkészülve. A nyugdíjasok és az öregkor kapcsán sokan ma is az elszegényedésre gondolnak, hiszen a nettó 130 ezer forintos átlagnyugdíj valóban nem a mai jövedelmek csúcsa, ám nyugdíjas középréteg ennél lényegesen többet kap havonta, arról nem beszélve, hogy sokan nyugdíj mellett munkával is kiegészítik keresetüket. Ráadásul ha az egy főre jutó jövedelmet nézzük, akkor a gyerekek hiánya miatt ez számos esetben lényegesen magasabb a nyugdíjas háztartásokban, mint a egy-két keresős, három-öt tagú családokban.

Nem lesz elég csak a fiatalokra építeni

A nyugdíjasok szerepe a fogyasztásban a vásárlói szokások alakításában mind az USA-ban, mind Nyugat-Európában már évtizedek óta meghatározó. Igaz, a magyar nyugdíjasok jövedelmi helyzete közel sem olyan jó, mint a nyaralóhajókon utazgató német társaiké, sőt egészségégi állapotuk is elmarad azokétól, nem beszélve a nagyobb jövedelemkülönbségekről.

Növekvő számuk azonban egyre jelentősebb súlyt jelent majd, ami egyebek mellett a magyar bevásárlóközpontok vezetőit is komoly kihívások elé állítja. A változások hatására az is elképzelhető, hogy egyes helyek kénytelen-kelletlen szép lassan megszűnnek – hívta fel a figyelmet egy hiánypótló, a KSH szakkiadványában megjelent tanulmányban Kovács Csaba József és Sikos T. Tamás. A budapesti plázák helyzete nem egységes, ugyanis vonzáskörzeteiknek eltérő a vásárlói összetételük.

Fotó: Sean Gallup/Getty Images

Budai kerületek nyugdíjasai a legtehetősebbek

Ma a bevásárló központok inkább a fiatal vevőkre koncentrálnak, így a termék és a szolgáltatás palettájából ma még hiányoznak azok kereskedelmi és szolgáltatói egységek, amelyek az ezüstkorúak keresnek. Mindez annak ellenére így van, hogy a napi fogyasztási cikkek egyharmadát már nyugdíjas háztartások vásárolják – vagyis a magyar plázák és kiskereskedelem lemaradásban, de legalábbis lépéshátrányban vannak, mind a fejlett országokhoz képest, de már a hazai társadalmi folyamatokkal összevetve is.

Budapesten mind létszámában, mint koncentrációjában jelentős a nyugdíjasok száma, ám a városon belül az eloszlásuk változó:

a 60 évnél idősebbek nagyobb számban laknak belvárosban (VI., VII. és V. kerületben), míg legkisebb az arányuk a peremkerületekben. Budai oldalon I., II., XI., a főváros leginkább idősödő kerületei – olvasható a tanulmányban.

A budapesti nyugdíjasok átlagnyugdíja a 2016-os adatok szerint nettó 143,8 ezer forint volt – szemben az országos 121 ezer forinttal, s 200 ezer forint feletti nyugdíjat kapott a budapesti idősek 15,2 százaléka szemben a 7,3 százalékos országos átlaggal. Különösen a budai kerületekben ( I., II, , XI, XII,) lakó idősek havi jövedelme haladta meg az átlagot – vagyis kereskedelmi szempontból ők a legértékesebbek.

West End, Lurdy Ház, Mamut – mindenkit másként érint

Az eltérő tehetős nyugdíjasok száma miatt a fővárosi plázákat eltérően érinti a vásárlóközönségük öregedése. A nagy átmenő forgalomra épült plázák, a Keleti pályaudvar mellett épült Aréna Mall vagy épp KÖKI terminál, illetve a M2-es metró végállomásán épült Árkád Üzletházat kevésbé érinti a lakosság elöregedése – hisz az átutazók fiatal diákok és aktív munkavállalók. Hasonló helyzetben van a Moszkva téri Mammut, amely építhet a M2-es metró és a környező területek átmenő forgalmára, ugyanakkor a Mammut a főváros legnagyobb létszámú és legtehetősebb időskorú népességű lakóterületén épült – olvasható a KSH Területi Statisztika című kiadványban megjelent két kutató tanulmányában.

A West End és MOM park is ezzel kettősséggel jellemezhető, vagyis egyrészt biztosított a nagy átmenő forgalom – ugyanakkor magas a környéken élő tehetős nyugdíjasok száma. A kutatók szerint a Lurdy Ház ezzel szemben periférikus vásárlóerő-hiányos térségben található – bár a most folyó környékbeli lakóingatlan-fejlesztések ezen jelentősen változhatatlanak nagyszámú fiatal családok beköltözésével. Lurdy-ház környékén lakó nyugdíjasok jövedelmi helyzete a fővárosi átlagnál alacsonyabb, így ezt plázát szintén kevésbé érinti a lakosság elöregedésével járó kihívások. Jól látható, hogy a bevásárlóközpontok lehetőségei eltérőek az „ezüstrókák” vagyis ezüstgeneráció tehetős tagjainak megnyerésre.

A budai kerületekben működő plázáknak nagyobb a lehetőségük az ezüstrókák felé nyitni, az átmenő forgalomra építő nagy plázák esetében viszont az időkorúak aránya kisebb.

Ennek ellenére ezen nagy plázákban is évről évre nő az időkorú vásárlók aránya és ez a tendencia a jövőben folytatódik – vagyis az ezüstgeneráció egyre jelentősebb vásárlóerőt képvisel majd, ezért a nagyobb plázáknak fel kell készülni arra, hogy ezt a többletforgalmat a kis is tudják használni – véli a kutatók. Ha ez elmarad, akkor sokat kockáztatnak ezek az intézmények. Szélsőséges esetben a vásárlóközönség elvándorlása indulhat meg, ami idővel akár adott pláza bezárás is okozhatja.

Nyugodt öregkorra vágynak a magyarok, de sokan dolgozni fognak

A hazai aktív korú lakosság 40 százaléka úgy véli, hogy nyugdíjaskorban több ideje jut majd magára és kedvenc tevékenységeire, mint jelenleg – derül ki az OTP Öngondoskodási Index korábbi felmérésből. A válaszadók csupán 13 százaléka dolgozna a nyugdíjba vonulás után, azonban nagy részük inkább barátokkal közös programokra (48 százalék), utazásra (40 százalék) vagy unokázásra (39 százalék) fordítana több időt.

A boldog nyugdíjas jövő ábrándját azonban az OECD országokat vizsgáló kiadvány adatai jelentősen átírják. Ezek azt sugallják, hogy a munka jó eséllyel meghatározza majd a magyar ember mindennapjait a nyugdíjba vonulás után is. A felmérés szerint ugyanis a nyugdíj előtt álló 55-66 éves korosztályt tekintve a foglalkoztatottsági ráta 2010 és 2016 között hat év alatt 28 százalékponttal nőtt, ezzel hazánk második a sorban a listavezető Németország után.