Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Zsúfoltak a kollégiumok, de nem lehetetlen bejutni

Zsúfoltak a kollégiumok, de nem lehetetlen bejutni

Kiderültek a 2018-as felvételi pontszámok, a szerda éjszaka nyilván az ünneplésről szólt azoknak, aki bejutottak valamelyik felsőoktatási intézménybe. Ám az öröm mellett azért már sokakban felvetődhetett a kérdés: most akkor hol fogok lakni? Kollégistákat és egy kollégiumi ügyintézőt kérdeztünk a felvételi eljárásról, az esélyekről, és a „kolis” élet buktatóiról.

Ismét rengeteg olyan hallgatót vettek fel a felsőoktatási intézményekbe, aki több száz kilométerre tanul majd a lakóhelyétől, így a kérdés alap: hová vackolják be magukat a tanulmányaik alatt? Mivel az albérletárak országszerte elszálltak, sokaknak a kollégium lehet legkézenfekvőbb megoldás (és egyébként is). De milyen az élet egy kollégiumban? Megkértünk néhány kollégistát, hogy meséljenek az ottani tapasztalataikról, nevüket – kérésükre – megváltoztattuk.

Bence fél évig lakott a Budapesti Műszaki Egyetemhez tartozó, Wigner Jenő Kollégiumban. „Maga a koli egy kicsit lepukkant volt, de a körülményekkel, például a fürdővel, úgy általánosságban nem volt gond” – meséli Bence, akinek különösen tetszett, hogy a kollégiumban volt konditerem, így sportolni is tudott.

„A szobatársaimmal is jól kijöttem, tetszett a társasági élet, meg hogy közösen tudtunk tanulni”

– tette hozzá Bence. A bulizást és a közösségi életet többen is a kollégiumi élet legjobb részének írták le. Réka és Ági az ELTE-n tanulnak, ők az intézmény több kollégiumában is laktak már.

A budai Schönherz Kollégium épülete. MTI Fotó: Mohai Balázs

„Igazi közösségi élet folyik a kollégiumokban programokkal, főzésekkel és természetesen bulikkal, amikről részben az itteni büfé is gondoskodik. Persze emiatt volt nem egy álmatlan éjszakánk, amikor még éjjel kettőkor is Cascadát hallgattuk, de nem panaszkodtunk sokat” – meséli Réka, aki az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumban (vagy röviden KCSSK-ban) lakik.

Ágit a nyáron ugyancsak a KCSSK-ba vették fel, ám már jóval előtte is kollégista volt. Ági szerint a KCSSK különösen népszerű kollégiumnak számít, mivel itt a megszokott három ágyas szobák helyett többnyire kétszemélyes lakrészek vannak. Ezt erősítette meg Réka is, aki szerint némi túlzással a KCSSK

„maga a luxus, és az álom egy eltés kollégistának havi 15 ezer forintért.

Tényleg jó kollégium, a szobák rendben vannak, a kétágyasoknál úgy működik a fürdő, hogy közösen osztozik rajta két szoba”.

Ám a KCSSK azért nem számít átlagos helynek, Réka ezt megelőzően a Hotel Griff Juniorban lakott, ahova a Nagytétényi Úti Kollégium felújítása miatt helyezték át a diákokat.

„Igazi szoci-hangulatú hely volt: néha volt internet, néha fűtés, de nagyon szobafüggő volt, kinek mivel akadt problémája. Nekünk a folyosó végén az internet már akadozott, de az ablakkal például nem adódott problémánk. Ha szóltunk, hogy valamivel gond van, jött egy karbantartó, aki orvosolta a problémát. Ennek ellenére sokszor olvastam a kollégiumi Facebook-csoportban panaszokat. Erre gyakran az volt a többiek válasza, és ezt részben én is így gondolom, hogy

havi 10 ezer forintért azért olyan sokkal többre nem számíthatsz, miközben annyi vizet, energiát használsz, amennyit akarsz”

– írta le korábbi tapasztalatait Réka.

Szoba a budapesti Eötvös József Collegium épületében. MTI Fotó: Beliczay László

Bár az internetre mindegyik diákunk panaszkodott, alapvetően mindenki elégedett volt kollégiumi szálláshelyével. Ezt a gondolatot erősítette meg az egyik nagy budapesti egyetem kollégiumi ügyintézője, aki elmondta:

„Általánosságban ezek a nagyon lepusztult, lepra helyek, amik kollégiumként éltek a köztudatban, már nincsenek, és manapság inkább a felújított kolik jellemzőek. Legalábbis a nagyobb egyetemek esetében”

– tette hozzá az ügyintéző, aki úgy látja, hogy míg a nagyobb egyetemek tudnak fejleszteni saját, állami vagy uniós forrásokból, addig a kisebb intézmények ezt egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, így hatalmas eltérések lehetnek az egyes kollégiumok színvonalában.

„Nagy szórás van a kollégiumok minőségében, azok az munkásszállók, amelyek még az 50-es, 60-as években épültek, és nem estek át korszerűsítésen, azért már a lakhatatlanság határait súrolják. Az ELTE-n már nincs ilyen, vannak persze lerobbantabb helyek, de a KCSSK egyfajta »mintakolinak« számít. A BME-n is elég nagy a szórás: a Kármán vagy a Scönherz elég jó állapotban van, de a Bercsényi például nincs felújítva” – mesélte forrásunk a budapesti kollégiumok színvonaláról.

Az ügyintéző szerint az tisztán látszik, hogy

nincs elég épület, amit kollégiumként lehet működtetni.

Pedig igény lenne rá, ugyanis minden évben több a jelentkező, mint amennyi férőhely van. Különösen igaz ez Budapestre, ahol sokszor az ország másik feléből jönnek hallgatók – ráadásul a fővárosban az albérlet árak miatt még nagyobb kihívás megfelelő lakást találni.

„Ha nem fog össze 2-3 hallgató vagy nincs a háttérben egy multimilliomos apuka, akkor nagyjából esélytelen, hogy valaki egyedül kivegyen egy lakást.

Úgyhogy a kollégiumok nagyon népszerűek, ezek a legbiztosabb férőhelyek. Azért a jelentkezők jelentős részét sikerül elhelyezni, százalékot nem tudok mondani, de ha azt mondom, hogy a jelentkezők felének azért tudunk szobát adni, akkor nem mondok pontatlanságot. De mindenkit nem tudunk elhelyezni, így mindig van várólista” – mondta el forrásunk, aki azt is megosztotta velünk, hogyan zajlik a kollégiumi felvételi.

Az Oktatási Hivatal 2016-os adatai szerint Magyarországon körülbelül 44 400 férőhely van az állami felsőoktatási intézmények kezelésében. Budapesten és környékén 5 540 kollégiumi szobában 14 399 hallgató elhelyezése lehetséges az állami intézmények által fenntartott 50 kollégiumban.

Hogyan lehet bekerülni egy kollégiumba?

A kollégiumi felvételi elsőre elég ijesztő procedúrának tűnhet, és valóban bele lehet keveredni a bürokrácia végtelen útvesztőibe. Kollégiumi ügyintézőnk szerint nehéz általánosságban beszélni a felvételi eljárásról, ugyanis ezek elbírálásának szigorúsága teljesen intézményfüggő. A jelentkezés ma már jellemzően online történik, és ehhez igazolásokat kell feltölteni. A kollégiumi jelentkezéseknél alapvetően három dolgot néznek:

  • a szociális helyzetet
  • a lakhelytől való távolságot
  • illetve a tanulmányi eredményt

– utóbbi az elsősök esetében érettségi eredményt jelent.

Márton Áron Szakkollégium. MTI Fotó: Máthé Zoltán

A szociális helyzet elsősorban az egy háztartásban élők egy főre számított jövedelmét jelenti. Ezen a ponton azonban többféle buktatóval is szembekerülhet jelentkező:

„Az egy főre eső jövedelem kiszámítása szinte mindig úgy néz ki, hogy az önkormányzattól kell kérni egy igazolást az állandó lakcímmel rendelkezőkről, akik a jelentkező lakóhelyére vannak bejelentve – magyarázta a kollégiumi ügyekre rálátó forrásunk. – Ebben az esetben a dolgozó testvér szokott gyakran probléma lenni; vagy mondjuk egy idősebb testvér, aki már dolgozik, de az állandó lakcímét nem változtatta meg, mert albérletben lakik.

Így testvért hivatalosan be kellene számítani az egy főre jutóba, de akkor nyilván semmi esélye sem lenne bekerülni a koliba a jelentkezőnek, hiszen van még egy kereső fő a családban.

Ha egy picit is rugalmas a felvételi rendszer, akkor azért ezt lehet valahogy igazolni, például számlákkal, albérleti szerződéssel.”

Mire számítson, aki nem kap kollégiumi helyet?

A magas albérletárak miatt sokakat kényelmetlenül érinthet, ha esetleg nem kerülnek be valamelyik kollégiumba. Ám első körben nem kell kétségbe esni, ugyanis az első hetek után sokan bekerülhetnek a várólistákról is.

„A szeptember mindig telt házas, legalábbis papíron megtelnek a férőhelyek. Augusztusban azért sok a lemondás, sokan pedig egyszerűen nem szólnak róla, hogy nem fognak beköltözni. Néhány hét türelmi idő után töröljük a rendszerből azokat, akik végül nem költöztek be, ezt követően jöhet egy nagyobb volumenű felvétel a várólistáról. Persze a várólista elég bizonytalan, de van, hogy meg tudják mondani, hányadik helyen van az ember a várólistán, és

ha az első tíz helyben benne van, akkor számíthat rá, hogy 1-2 héten belül helyet kap, de aki mondjuk a századik helyen van, annak más megoldás után kell néznie”

– mesélte az ügyintéző.

Az általunk megkérdezett kollégisták szerint nem volt nehéz bekerülni a kollégiumok valamelyikébe, bár hozzá kell tenni, hogy ők Budapest nagy kapacitású kollégiumainak egyikében kaptak helyet.

„A kolis felvételire nem emlékszem már pontosan, de nem volt nehéz bejutni. Ha jól tudom, akkor engem tanulmányi átlag alapján vettek fel, de szociális alapon is be lehetett kerülni” – mesélte Bence. Hasonló tapasztalatról számolt be Ági is, aki viszonylag közel lakik az egyetemhez: „Szerintem annyira nem nehéz a felvételi, nekem a kollégium nem is volt életbevágóan fontos, mivel előbb-utóbb ingázással is bejutnék. Más kérdés, hogy a közlekedési viszonyok miatt ez az egyetemig kétórás utazást is jelentene.”

Konkrét visszaélésről egyébként egyik megkérdezett diákunk sem számolt be. Ugyanakkor azt ketten is megemlítették, hogy előfordulhat: egy „belső kör” elhalássza a jobb szobákat. Az információk visszatartása vagy nem megfelelő terjesztése miatt nagy előnyhöz juthatnak azok, akik tudnak a lehetőségekről” – mondta el Ági, akihez képest Réka egy fokkal erősebben fogalmazott:

„Ha jó hökös haver vagy a bejáratott kolis körökben, simán jobb koliba kerülhetsz.”

Borítókép: MTI Fotó: Krizsán Csaba