Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

All right, Mr. Wright! És Jönnek a csehszlovákok – Szepesi György emlékére

All right, Mr. Wright! És Jönnek a csehszlovákok – Szepesi György emlékére

Rádiós legendának írták a halálhíréről szóló cikkek, de Szepesi Györggyel a magyar történelem egyik szelete távozott. Neve összeforrott az Aranycsapattal, kis túlzással egymást tették híressé ismertté. Bár Puskásék sikerei akkor is korszakosak lettek volna, ha nem Szepesi közvetíti azokat, érzelmekkel telített stílusa hozzátartozik a kor sikereihez.

Összeszedtük a szerda hajnalban meghalt Szepesi György néhány közvetítését, hogy így emlékezzünk róla.

Az Aranycsapat 12. emberének tartották, alább az együttes egyetlen igazi, aranyérmes diadalát, a jugoszlávok elleni 1952-es olimpiai döntőt hallgathatjuk.

Az Évszázad meccsének hívjuk az 1953-as londoni magyar–angol 6:3-at, amely nemcsak az eredmény, a magyarok lehengerlő játéka, hanem Szepesi közvetítése miatt is legendás lett.

Fentebb egy rövidebb összefoglalót, itt lent a teljes meccset mutatjuk. Puskás góljánál, amikor egy visszahúzós csel után volt eredményes, a „befűzött” angol védőre utalva kiáltott így fel: „All right, Mr. Wright!”

Szepesi György is ekkor volt talán népszerűsége csúcsán, amit jól jelez, hogy a kor egyik legjelentősebb közönségfilmjében, a Zenthe Ferenccel és Ferrari Violettával forgatott Kétszer kettő néha ötben is kapott egy rövid jelenetet.

Hiába lelkesedése, azt ő sem tudta megakadályozni, hogy 1954-ben, a világbajnoki döntőben Puskásék – 2-0-ás vezetésről – kikapjanak 3-2-re. Ezzel ért véget a válogatott hároméves veretlensége és gyakorlatilag az Aranycsapat korszaka is.

Szepesinek a foci volt a szíve, a mindene, de legendás közvetítése az 1964-es olimpia vízilabdatornájához kötődik, ahogyan szinte kiszurkolta a szovjetek ellen Dömötör Zoltán 5-2-höz és az aranyéremhez szükséges gólját: „Lőj, lőj, lőj, Dömötör, lőj!”

Itt pedig Zsivótzky Gyula 1968-as kalapácsvetés-győzelmét tolmácsolta.

Egy másik focikorszakban született már egy másik klasszikus Szepesi-fordulat, a Jönnek a csehszlovákok! 1969-ben Marseille-ben játszott pótselejtezőt az 1970-es vébéért Csehszlovákiával. Ez azért lett klasszikus, mert 4-1-re kikaptunk és először fordult elő a magyar fociválogatottal, hogy nem jutott ki egy világbajnokságra (amelynek a selejtezőiben el is indult).

„Egy cseppet sem vagyok fáradt. Ami fáraszt, az a magyar csapat játéka. (…) Ellőttük a puskaporunkat. Itt nem volt igazi tűzijáték, most már csak az augusztus huszadikai tűzijátékban reménykedhetünk, hogy az valamivel szebb lesz, mint amit itt láttunk, ezen a szomorú siófoki estén. Mit mondhatok? Elbúcsúzom a mikrofontól, megválok a sportmikrofontól abban a reményben, hogy barátaimnak, kollégáimnak lesz még örömük ebben a mikrofonban, lesz még örömük a magyar futballban. (…) Azt mondtam, búcsúzni csak nagyon szépen szabad. Én megpróbáltam mindent…” – így búcsúzott el a riporterkedéstől az 1995-ben Siófokon 2-0-ra elveszített Magyarország–Izrael válogatott meccs alatt. Ő a rádióban közvetített, a meccset a tévében viszont a jelen legismertebb magyar kommentátora, Hajdú B. István tolmácsolta a tévében.

Szepesi György élete azonban a sportsikerek mellett a magyar történelem gyötrelmeit is magán viseli. Friedländer Györgyként született, a Szepesi nevet apja szülőhelye, a felvidéki Szepesváralja után vette fel. Apja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg, ő pedig megjárta munkaszolgálatosként a frontot a második világháborúban.

Ellentmondásos volt a szerepe az 50-es években. Miközben a sportolókkal járta a világot, Galambos néven fedőnéven 1950-től a titkosszolgálat III/II., majd III/III. osztályának besúgója volt, rendszeresen jelentett Puskásékról is. 1956. október 23-án ott volt a Magyar Rádió székházában, csitította, hazatérésre szólította fel a tüntetőket, azonban menekülni kényszerült. A következő nap a magyar sportolók nevében beszélt a rádióban, nyugalomra intett és Nagy Imre támogatására szólított fel, de hőzöngésnek, fosztogatásnak, rendbontásnak állította be az addigi eseményeket.