Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Elmondjuk, hogy miért nem indokolatlan a darazsak létezése

Elmondjuk, hogy miért nem indokolatlan a darazsak létezése

Kellemetlenül alulértékelt, számkivetett rovar a darázs. A legtöbb ember nem lát mást bennünk, mint sárga-fekete színekben dongó szatírt, ami kitartó cirkálásával, agresszív szúrószerszámával molesztál minket akkor, amikor a legkevésbé sem vagyunk kaphatók a rovartangóra. Ez a torz, méhek dicsőségére vágyó kis szörnyetegnek semmi haszna sincs, azon kívül, hogy a fullánkjával szétbarmolja a pikniket, vagy más szabadtéri tevékenységünket – gondoljuk. Tévesen. Az igazság ennél jóval összetettebb. A darazsak meglepően hasznosak, főleg a mezőgazdaság bizniszben dolgozó emberek számára. 

Mától már a hazai mozikban is játszák a legújabb Marvel-filmet, a Hangya és a Darázst, ami, mint ahogy mi is megírtuk, egy igazán izgalmas és szórakoztató akciófilm lett. Az egyik szuperhős – jól láthatóan – egy roppant notórius rovarról kapta szuperhősnevét, a darázsról. Persze, ha az erőszakos oldalról közelítjük meg, a Darázs egy kitünő választás lehet, hiszen egy random példány fullánkja igen kellemetlenül belerondíthat a dolgaink menetébe.

Adódhat a kérdés, van-e annyi haszna a darázsnak a való világban, mint amennyi haszna lehet a róla elnevezett szuperhősnek a filmes (vagy képregényes), fiktív univerzumban? Az igazság az, hogy a darazsak pont annyira az ökoszisztéma szuperhősei, mint mondjuk a méhek, csak éppen másképpen.

Biológiai népességszabályozó ügynökök

Sokakat meglepetésként érhet, de a darazsaknak meglepően fontos a pozíciójuk az emberek, azon belül is a farmerek, gazdák életében. Abban az esetben, ha egy csettintésre kiírtanánk ezeket a minihelikoptereket a földről, nagyon rövid időn belül kezdetét venné egy bibliai szintű agrárapokalipszis azáltal, hogy túlszaporodnának azok a rovarok, amik jelentősen veszélyeztetik a termény épségét, minőségét.

Például a hártyaszárnyú (hymenoptera) rovarrend fullánkosok alrendjébe tartozó ragadozó darazsak, valamint a eulophidae családba tartozó parazita darazsak mérnöki pontossággal tartják kordában a kártevő rovarokat. De nem csak ezek a rendek, családok hasznosak. A legtöbb parazita darázs tojásait a célpont-rovarok még élő testébe (vagy rá), vagy lárváiba (vagy közé, illet rá), rakják le fullánkszerű szerveikkel, az tojócsővel. A ragadozó típusúak pedig egyszerűen élelem után kutatva levadásszák a kártevőket anélkül, hogy fenyegetnék a biodiverzitást (azaz nem pusztítja ki az adott rovarfajt, nem borít fel egyensúlyt, de szabályozza a populációját).

Forrás: Pixabay

Jelen pillanatban legalább 110 ezer regisztrált darázsfajról tudunk, és még legalább ennyi vár felfedezésre. Ebből 80 ezer teszi a dolgát parazitaként. A legtöbb ugyan magányos darázs, amit azt jelenti, magától szaporodik, utódjait önmaga gondozza, de a társas darazsak (matriarchális berendezkedés, a királynőt szolgálják) szolgálják a legjobban az embereket. A megfelelő faj fészkének betelepítése hosszú időre megóvhatja a termést a kártevő rovaroktól. Olyannyira hatékonyak, hogy egyes országokban szisztematikusan használják fel őket, mint biológiai ügynököket a problémásabb bogarak, hernyók, lepkék fékentartására.

A kanadai kormány négy darázsfajjal védekezik például a smaragd kőris kéregrontó (Agrilus planipennis) ellen, megvédve ezzel az országban található kőriseket. A Tetrastichus planipennisi, Spathius agrili, valamint a Spathius galinae parazita darazsak embereket nem bántanak, viszont jelentősen megtizedelik a kéregrontók számát.

Akcióban ez úgy néz ki, hogy a Terastichus tojásait a kéregrontó lárváiba rakja, a Spathius agrili, valamint a galinea pedig a lárvákra helyezi azokat. Mikor a darázslárvák kikelnek, szépen felzabálják a fiatal kéregrontókat. Kegyetlen, és kegyetlenül hatékony.

Ilyen hatékonysággal használhatók a fürkészdarazsak, azon belül a ektoparazitoid fürkészdarázs (Megarhyssa sp.) is, ami képes a fában éppen utat rágó lárvára rárakni a tojásait. Fullánkja megbénítja a gazdatestet, a tojásból kikelő lárvája pedig kivülről zabálja fel azt. Az endoparazitoid fürkészdarazsak ennél szofisztikáltabbak. Ők ugyanis az áldozatuk testében helyezik el a tojásaikat. Onnan rágják ki magukat a gyermekeik, mint ahogy a kölyök xenomorf rágja ki magát az ember testéből az Alien filmekben. A lényeg, hogy minkettő alkalmas arra, hogy megregulázza a kártevő rovarokat.

Ektoparazitoid fürkészdarázs (Megarhyssa sp.). Forrás: Wikipedia

Az ötlet, hogy darazsakkal felügyeljük földjeinket nem egy újkeletű felfedezés. A fermerek sok esetben szállíttatnak darázsfészkeket, hogy stratégiai szempontokat figyelembevéve elhelyezzék azokat a földjeiken. A lenti videóban például egy farmer beszél arról, hogyan pusztítja a kártevő hernyókat a papírdarázs.

El nem ismert beporzók

A szisztematikus népírtás mellett a darazsak rendkívül hasznos beporzók is, csak nem annyira hatékonyak, mint a méhek a megfelelő “lábszőr” hiánya miatt. A darazsaknak ugyan úgy energiára van szüksége az élethez, mint ahogy a többi élőlénynek is. Ezt a növények nektárjából nyerik, tehát a beporzás menete pont ugyan úgy működik, ahogy a méheknél is.

Viszont van egy gyümölcs, ami igazából a darazsakkal él szimbiózisban. Ez pedig nem más, mint a füge, ami gyakorlatilag eltűnne a föld színéről, ha nem létezne a fügedarázs, az egyetlen rovar, ami képes megtermékenyíteni a roppant bonyolult szerkezetű virágát. A nőstény fügedarázs szépen berepül az egyedi felépítésű fügevirágba, ahol várja hím darazsat. A hím darázs kívülről egy kisebb lyukat váj a virágon, amin keresztül bedugja hatalmas, teleszkopikus megtermékenyítő szervét. A nőstény darázs megtermékenyítődik, majd az igazából gigantikus rovarpénisznek vájt lyukon kimászik, hogy másik fügevirágot keressen, ahol lerakhatja tojásait, és ismét megtermékenyülhet. Ezzel a procedúrával szállítja a virágport fügéről fügére.

A fügedarázs akcióban. Forrás: New Zealand Geographic

Idomított darazsak bombát is keresnének

Bár ez a közcím okozhat némi szemöldökráncolást, viszont egyáltalán nem vicc. A giorgiai egyetem agrártudományi részlege már egy ideje kisérletezik a darazsakkal a témában. Amennyiben sikerül beidomítani a zümmögőket, a receptoraik sokkal hatékonyabbak lehetnek bizonyos kémiai szagok kiszúrására, mint a jelenlegi leghatékonyabb eszközök. Állításuk szerint ha meg tudják valósítani az elképzelésüket, a darazsak simán kiszagolják majd a rejtett robbanószert, illegális drogokat, sőt, akár az olyan betegségeket is, mint a rák. További előny, hogy ez az megoldás olcsóbb, mint a kutyák és az elektronikus eszközök használata.

A “darázs kopó’. Forrás: Visual Storyteller

A tréning jelen pillanatban úgy működik, hogy a darazsaknak először bemutatják a keresni kívánt szagot, amit összevonnak egy étel-szerű jutalommal, ezzel elérve, hogy a szagot a jutalommal azonosítsák. A rovarokat ezután egy lezárt csőbe helyezik, rajta egy apró lyukkal, amelyen behatolhat kémiai szag. Amikor a darazsak érzékelik az illatot, mivel ételként azonosítják, összegyűlnek a lyuk körül. A darazsak mozgását a cső aljára helyezett kis kamera figyeli, ami a vislekedésük alapján küld üzenetet a felhasználónak. Ha a kamera a megfelelő viselkedési mintát látja, jelez, hogy valószínű, a keresett anyag a közelben van.

Hadviselésre is érdemesek lehetnek

A darazsakat egyébként már időszámításunk előtt is használták például háborús célokra, legalább is egy legenda szerint mindenképpen. A Katapult művészete (The art of the Catapult) című könyvben leírtak szerint állítólag Nagy Sándor is használta őket a türoszi erőd bevételénél, megalapozva ezzel a biolgóiai hadviselés fogalmát. A legenda szerint Sándorunk mindent bevetett a türöszi erőkkel szemben még i. e. 332-ben. Az ellenséges hajókra kígyókkal teli hordókat és lódarázs fészkeket lövetett. Az utóbbi különösen hatékonynak bizonyult, hiszen egy jól irányzott katapult-lövéssel a célt ért, fészekből kiszabadult lódarazsak rövid idő alatt megtisztították a hajót.

A darazsak háborús felhasználás még akár logikus is lehet. A japán óriás lódarázs a maga majd öt centijével, 6 mm-es fullánkjával rendkívül veszélyes fegyver lehet. Az állatfaj évente 40 emberéletet követel annak ellenére, hogy az emberek nem szerepelnek a prédáinak listáján, szemben az európai méhekkel. Az óriásdarázs fullánkja mindamellett, hogy úgy fáj, “mintha egy forró szeget tolnának keresztül a megcsípett részen”, olyan mérget is fecskendez a bőr alá, ami egyéb, idegi problémák mellett képes feloldani az emberi szövetet. Mindemellett ugyanez a méreg képes instant halálossá is válni.

Japán óriás lódarázs. Forrás: Youtube

Erősen javallott, hogyha valakit már legalább 10-szer megcsípett egy ilyen darázs, annak jobb orvoshoz fordulnia, akit pedig egyszerre harminc szúrt meg, és még él, annak azonnali, sürgősségi kivizsgálásra van szüksége.

További érdekesség, hogy a méhekkel is táplálkozó óriáslódarázs felderítője speciális hormonnal jelöli meg a méhkaptárt, mint ételt. Társai a hormont érezvén indulnak a vadászatra. 30-40 óriás lódarázs képes végezni akár 30 ezer méhhel. Képzeljük el, ha sikerült betanítani a darazsat, hogy a hormonnal az emberi célpontot jelölje meg felderítő…

Amint azt láthatjuk, a darazsak egyáltalán nem Isten sorscsapásai, indkolatlan, semmirekellő evolúciós teremtmények, hanem hasznos fogaskerekei földünk ökoszisztémáját meghajtó gépnek, barátai a földművelőknek, és persze a fügéknek. Viszont ettől a tudattól nem fog kevésbé fájni a csípésük, de legalább egy árnyalatnyival kevésbé lesz zavaróbb, ahogy a magas cukurtartalmú üditőink körül szaglásznak.