Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Bedöglött a börtönprojekt, maradnak az embertelen körülmények

Bedöglött a börtönprojekt, maradnak az embertelen körülmények

Még a kormányközeli cégek ára is elfogadhatatlanul magas volt a kormány számára, ezért most egy még drágább megoldást keresnek a börtönkörülmények javítására.

Nem került le a napirendről a tavalyi választások előtt beígért börtönépítési program. Érvényben van a kormány határozata, ezért előbb vagy utóbb megépül az eltervezett nyolc börtön – derült ki a Belügyminisztérium kérdésünkre adott írásos válaszából. Valószínűbb, hogy utóbb, már ha egyáltalán megépülnek.

Névtelenséget kérő forrásaink szerint

a büntetés-végrehajtás már alternatív lehetőségeket is vizsgál a hazai börtönök zsúfoltságának csökkentésére, továbbá az Emberi Jogok Európai Bírósága által többször embertelennek minősített fogvatartási körülmények javítására.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A Zoom.hu információi szerint felvetődött, hogy használaton kívüli, olcsón börtönné alakítható állami ingatlanokat „neveznének ki” ideiglenesen fegyintézetekké, méghozzá azon rabok számára, akiknek a fogvatartása nem igényel túl szigorú őrzést. Forrásaink emlékeztettek rá, hogy Budapesten a nagyrészt előzetes letartóztatottak elhelyezésére szolgáló Venyige utcai fegyintézet is munkásszálló volt egykor.

Úgy tudjuk, már meg is kezdték a szóba jöhető ingatlanok összeírását. Arra a kérdésre azonban forrásaink nem tudtak válaszolni, hogy

miből fizetnék a lepukkant épületek börtönné alapítását, erre a célra ugyanis jelenleg nincs forrás a költségvetésben.

A kormány tavaly nyolc új börtön felépítéséről döntött. Már kiválasztották a jelentkezők közül azokat a településeket, amelyek határában a fegyintézeteket felépítik, s már megkezdték a majdan ott dolgozó smasszerek toborzását is.

Ám a munkaerőválság keresztülhúzta számításaikat. A börtöntenderre jelentkező kivitelezők – köztük az állami közbeszerzéseket rendszeresen elnyerő kormányközeli cégek –

a munkaerőhiánnyal, az emelkedő bérekkel, a dráguló építőanyagokkal és fuvarköltségekkel indokolták a kormány által kalkuláltnál lényegesen magasabb árakat.

A büntetés-végrehajtás végül a túl magas költségekre hivatkozva érvénytelenítette a pályázatot. Az óta keresik „az alternatív lehetőségeket”.

Piaci források szerint azonban a várakozás a legrosszabb stratégia, már ha a kormány valóban fel akarja építeni a szóban forgó épületeket, és nemcsak választási ígéret volt a börtönprojekt. Az építőipar kapacitásait már amúgy is évekre előre lekötötték más állami nagyberuházások, továbbá a kedvezményes lakás áfájának várható megszüntetése miatt felfokozott lakásépítési láz. Ha új börtön építésére nem vállalkozott senki a kormány által remélt áron, legalábbis kérdéses, miből gondolja bárki, hogy lepusztult épületek átalakítására – ami jóval többe kerül és kvalifikáltabb szakembereket igényel – lesz jelentkező.

MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Kérdés az is, hogy a kormány egyáltalán komolyan gondolja-e még a börtönprojektet. A nyolc új börtön felépítéséről még akkor döntöttek, amikor a fogvatartottak sorra nyerték Strasbourgban a kártérítési pereket a magyar börtönökben uralkodó embertelen fogva tartási körülmények miatt. Csak 2017-ben

a Magyar Államnak 600 millió forint kártérítést kellett kifizetnie a fogva tartottaknak.

Strasbourg (az Emberi Jogok Európai Bírósága) azonban elsősorban nem azért marasztalta el a Magyar Államot, mert túl nagy volt a zsúfoltság egyes fegyintézetekben, vagy mert a WC-t sok helyen csak egy függöny választotta el a zárka többi részétől; hanem a jogorvoslat lehetőségének a hiánya miatt. Konkrétan azért, mert a rabok nem perelhették be a rossz körülmények miatt a büntetés-végrehajtást.

A BV-nek befogadási kötelezettsége van, nem kérdezhet vissza a bírónál, de még a miniszternél sem, hogy „mondják már meg, hova tegyem ezt az embert”, és nem teheti ki a megtelt táblát sem. Nem tehet arról, hány férőhelye van és azok megfelelnek-e a Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezményeknek.

A büntetés-végrehajtásról szóló törvény módosításával a kormánytöbbség a problémát – bizonyos értelemben – orvosolta. Bekerült a törvénybe, hogy a rabok ezentúl perelhetik a büntetés-végrehajtást, ha elégedetlenek fogva tartásuk körülményeivel.

Balassagyarmat, 2010. június 24.
B.R. elítélt a Balassagyarmati Fegyház és Börtön zárkájában áll. Az előzőleg porcelánfestőként dolgozó férfi, közel egy éve délelőttönként az intézmény jóvátételi programjának keretében gyermekeknek szóló illusztrációkat fest a Reménysugár Gyermekotthonban és a Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet gyermekosztályán.
MTI Fotó: Komka Péter

De hogy eszébe ne jusson egy bírónak a strasbourgihoz hasonló nagyságú (milliós) kártérítéseket megállapítani (na, nem mintha a magyar bíróságok valaha is túlzásba estek volna, ha az államot kellett kártérítésre kötelezni), külön jogszabályban előírták azt is:

a kártérítés éves összege 400 és 600 ezer forint között mozoghat.

Mivel az államnak ezentúl messze nem kell már akkora kártérítéseket kifizetnie a raboknak, mint eddig, a strasbourgi perek után, ráadásul a vitás ügyeket itthon is le lehet majd zavarni, a nemzetközi megbélyegzés is elmarad. Forrásaink úgy vélik, a kormánynak már nem is olyan sürgős az új börtönök felépítése.

Már csak azért sem, mert az új Büntetőeljárási törvény hatására nemcsak gyorsulhatnak az eljárások: a nem túl súlyos cselekmények esetében a kiszabott szabadságvesztések időtartama is csökkenhet.

Aki beismeri a tettét, illetve, amivel vádolják, olcsóbban megússza.

A kormány ezért várhatóan kivár. Megvárja, amíg kiderül, a kedvezményes áfa eltörlése miképpen hat a lakásépítési-piacra (hátha felszabadul ott egy kis kapacitás börtönépítésre), s hogy az új eljárási törvény hogyan ha a börtönlakók számára. Addig meg hadd zsúfolódjanak és pereskedjenek a rabok. Többségüket a bíróság eltiltotta a közügyek gyakorlásától, így ők úgy sem szavazhatnak.

Borítóképünk illusztráció. MTI Fotó: Komka Péter