Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kocsis-Cake Olivio: Nemcsak összeállni kell, hanem valami vonzót mondani is

Kocsis-Cake Olivio: Nemcsak összeállni kell, hanem valami vonzót mondani is
  • Az identitása teljesen magyar, és bár előfordul, hogy rosszallóan néznek rá, beszólnak neki, mindennek nem tulajdonít jelentőséget, ahogy a bőre színének sem
  • A magyar egy nyelvében, kultúrájában élő nemzet, nem pedig genetikai nemzet, hiszen az évszázadok alatt sok népcsoport keveredett itt: IV. Béla most forogna a sírjában
  • Szép, hogy a Parlamentben fel lehet szólalni, lehet kérdezni, számon kérni a kormányt, de a kétharmados Fidesz-többség mellett ettől érdemi előrelépés nem várható
  • A Parlamenten kívüli lehetőségeket is keresni kell: a legfontosabb egy, a Fideszével szembeállítható, annál vonzóbb vízió és jövőkép, amivel régóta adós az ellenzék
  • Karácsony Gergely szuper főpolgármester lenne, ám egyelőre nem látják, mik lesznek az önkormányzati választások keretei – ez Tarlós István indulási szándékától függ
  • A képviselők fizetése helyett inkább az otthonápolók díját kellett volna emelni, ezért a párbeszédesek a fizetésemelésüket részben jótékony célokra ajánlják majd fel
Se Magyarország, se Bissau-Guinea nem jutott ki a futball vb-re. Könnyebb volt így, hogy nem kellett választania, melyik csapatnak drukkoljon?
Ha ők játszották volna a vb-döntőt, Magyarországnak drukkoltam volna, nem kérdés. Várom ezt a pillanatot. Legutóbb ’86-ban játszottunk a vb-n, amikor a szovjetektől kaptunk egy hatost. Két éve kijutottunk az Eb-re, úgyhogy remélem még az én életemben újra szerepelünk a vb-n is.

Fotó: Halász Nóra


Bissau-Guineát Magyarországon sokan csak az ön édesapja főszereplésével készült Az állampolgár című filmből és talán Simon Gábor útleveléből ismerik. Járt már az országban?
Sajnos, attól félek, többen hallottak az országról Simon Gábor útlevele kapcsán, mint a film miatt. Én Afrikában csak egyszer jártam: nyaralni Tunéziában. Bissau-Guineáról pedig annyit tudok, amennyit édesapám mesélt. Az ott élő nagyszüleimet csak fényképről ismerem.
Magyarországon született, magyar az édesanyja és az anyanyelve is, mégis kap rasszista megjegyzéseket, bántó beszólásokat. Hogyan viseli?
Nem tulajdonítok nekik jelentőséget. Mint ahogy a bőröm színének se. Legfeljebb annyira tartom ezt lényegesnek, minthogy valakit azért bántanak, mert kövér vagy sovány. Az identitásom teljesen magyar. Az előfordul, hogy rosszallóan néznek rám, de amint megszólalok magyarul, akkor ez oldódik, és barátságossá válik a másik fél. Persze mindenkiben vannak sztereotípiák, előítéletek – az a kérdés, hogy ezt ki, hogyan tudja kezelni. A Párbeszédnél az elmúlt négy évben pártigazgató voltam, és emiatt elég sokat jártam vidékre, kis falvakba.

Biztos sokaknak furcsa lehetett, hogy mit intézkedik itt ez a csokiszínű ember, de mindenhol elfogadtattam magam.

Az előítéleteket csak erősíthette az idegenellenes, gyűlöletkeltő kormányzati propaganda, ami ellen, úgy tűnik, nincs az ellenzéknek gyógymódja, vagy ha volt is, nem működött.
Több kutatás szerint is nőtt az idegenellenesség Magyarországon, és ez aligha független a tízmilliárdokból folytatott propagandától. Hatékony volt ez a kampány, de úgy gondolom, a magyar társadalom többségére szerencsére még mindig az jellemző, hogy vendégszerető és befogadó. Akkor is, ha közben tele van félelemmel. A magyar egy nyelvében, kultúrájában élő nemzet, nem pedig genetikai nemzet, hiszen az évszázadok alatt sok népcsoport megfordult itt, keveredtünk. Az alaptörvény legutóbbi módosítása például, amely az idegen népesség Magyarországra történő betelepítésének tilalmáról szól, nehéz helyzetbe hozná régi, nagy királyainkat. A kunokat és a jászokat betelepítő IV. Béla ma forogna a sírjában. Persze nehéz megtalálni az emberek félelmeire építő kormányzati kampány hatékony ellenszerét. Ráadásul ez nem magyar sajátosság: Donald Trump Amerikájában, a brexitet elindító Nagy-Britanniában és több nyugat-európai államban is megfigyelhető. Ettől még igaz, hogy a választási szabályok, a médiatúlsúly, az uralkodó állam léte és az együttműködésre sokszor képtelen ellenzék mellett ez is hozzásegítette a Fideszt a győzelemhez.

Fotó: Halász Nóra


Ha már említette az újabb kétharmadhoz vezető okokat: ezek igazak voltak 2014-ben is. Semmit nem tanult az ellenzék?
Nem teljesen igaz, hogy semmit nem tanultunk a hibáinkból. Az új választási rendszerrel 2014-ben ismerkedtünk. Akkor talán még nem volt mindenkinek ennyire egyértelmű, hogy ebben a rendszerben a legszorosabb együttműködéssel lehet csak győzni. Jelzem, mi azért felismertük: többen éppen azért léptünk ki 2013-ban az LMP-ből, mert a párt kizárta az együttműködést másokkal. Mi, a Párbeszédnél azóta próbálkoztunk az Új Pólussal, de az elbukott, és nem rajtunk múlott. Utána próbálkoztunk az előválasztással, ám ez nem aratott osztatlan sikert más ellenzéki pártoknál. Végül megpróbáltunk találni egy olyan személyt, aki mögé mindenki be tud állni. Karácsony Gergely lett ez a személy, és ez a stratégia részben sikeres is volt. A Párbeszéd célja az lesz a következő években is, hogy innovatív ötletekkel álljon elő a minél szélesebb körű és hatékony ellenzéki együttműködés érdekében. De ami nagyon fontos: nemcsak összeállni kell, hanem valamit mondani is, méghozzá olyat, ami vonzó alternatívája lehet a Fidesz víziójának.
Ha csak a közelmúlt időközi választásait nézzük, ez sem sikerült: az ellenzéki fellegvárnak tartott Budapesten mindkét önkormányzati választáson kétharmados győzelmet aratott a Fidesz. Miért?
Kicsit árnyalnám a képet, főleg ami a Józsefvárost illeti, ahol polgármestert választottak. Ott nem született rosszabb eredmény az ellenzéki oldalon, mint az elmúlt tíz évben bármikor. Viszont tény, hogy a feladatnak csak az egyik része lett elvégezve.

Nagy eredmény, hogy volt egy közös, civil jelölt, viszont a kampány kimerült abban, hogy odaállítottuk, és azt mondtuk, tessék, nyerd meg.

Ez tanulság a jövőre nézve: a kampány aprómunkája nem megspórolható, és időben neki is kell állni. Már most el kellene kezdeni az ellenzéki pártoknak az egyeztetést arról, hogy 2022-ben ki, hol és hogyan indul, illetve ki, mit vállal a kampányban. Ha mindez megvan és a kampányban is fegyelmezettebbek leszünk, mint eddig, akkor sok egyéni győzelmet, a legtöbb helyen sokkal jobb eredményt lehet hozni.

Fotó: Halász Nóra


És mikor kell nekiállni a 2019 őszi önkormányzati választásra való felkészülésnek?
Nyáron még lehet nyalogatni a sebeket, de legkésőbb ősszel meg kell egyezni a jelöltekben. Sok helyen van már jól dolgozó, beágyazott ellenzéki jelölt, de a 3200 település többségében nyilván független jelöltet kell indítani, méghozzá olyat, aki beágyazottsággal, már ismert eredményekkel bír, és aki mögé be tud állni az ellenzék, hogy egymaga állhasson ki a fideszes jelölttel szemben.
Ez a csodaszernek tekintett Márki-Zay-recept, ám az Hódmezővásárhelyen kívül eddig máshol nem jött be. Nem kellene mást kitalálni?
Bár akkor még nem Márki-Zay-receptnek hívták, 2014 és 2018 között ez már bejött. Például Kész Zoltánnál, méghozzá egy szintén erősen jobboldali, kormánypárti városban. Ha valaki a politikában azt mondja, hogy ez vagy az a megoldást a tuti recept, esetleg éppen ellenkezőleg, valamiről azt állítja, hogy biztosan nem fog működni, az túlságosan magabiztos. Szerintem ez az az út, amit – főleg az önkormányzati választáson – járnia kell az ellenzéknek, helyi patrióta, civil szervezetekkel összefogva. Lehet, hogy finomítani érdemes ezen a stratégián, de nem látok más lehetőséget.
Budapesten milyen eredményre számít 2019 őszén?
Az a minimum, hogy többsége legyen az ellenzéknek a fővárosi közgyűlésben, vagyis el kell érnünk, hogy a kerületek többségében ellenzéki jelölt nyerje a polgármesteri posztot.
A főpolgármester-jelölt pedig közös ellenzéki induló lenne, és előválasztáson választanák ki?
Ha az ellenzéki pártok meg tudnak egyezni a tárgyalóasztal mellett egy esélyes közös jelöltben az adott kerületben, akkor ott nincs szükség előválasztásra, de ha több jó jelölt van, akkor szükségesnek látom. Nemcsak azért, mert segít kiválasztani a sok jó jelölt közül a legesélyesebbet, hanem azért is, mert felrázza, ötletelésre, munkára ösztönzi az ellenzéket, amellett, hogy új szervezeteket, embereket von be a politikai térképre. Nyilván az LMP is úgy gondolja majd, hogy van egy jó főpolgármester-jelöltje, mi, párbeszédesek is ki tudunk állítani egy nagyon jó jelöltet, és talán az MSZP és a DK is, úgyhogy itt az előválasztás segíthet eldönteni, ki a legesélyesebb arra, hogy legyőzze Tarlós Istvánt. Ha egyáltalán őt indítja a Fidesz, hiszen a napokban már arról lehetett hallani, hogy nem is indul újra.

Fotó: Kaszás Tamás/Reuters


A Párbeszéd vagy akár az MSZP–Párbeszéd-szövetség főpolgármester-jelöltje Karácsony Gergely lesz?
Erről hivatalos döntést még nem hozott a párt, bár szerintem Karácsony Gergely nagyon szuper főpolgármester lenne. Azt azonban egyelőre még nem látjuk, mik lesznek az önkormányzati választások keretei, marad-e például a főpolgármester közvetlen választásának intézménye. Ez Tarlós Istvántól is függ, sőt alighanem tőle függ csak igazán. Ha vállalja, hogy újraindul, akkor a Fidesz szerintem nem változtat a rendszeren, bízva abban, hogy Tarlós ismét képes győzni, de ha nem vállal egy újabb ciklust, akkor hozzá fognak nyúlni, mert nincs más erős jelöltjük.
Maga is volt már polgármester-jelölt, évekig önkormányzati képviselő, majd pártigazgató, de országgyűlési képviselőként még újonc. Mi tetszett legjobban a Parlamentben?
Ahogy tiszteleg az őrség. Aztán maga a hely szelleme. Történész vagyok, úgyhogy kicsit mindig megszeppenek, ha belépek: kik dolgoztak, vitatkoztak ott előttem az elmúlt több mint száz évben. Elég sok és sokféle ember megfordult azok között a falak közt. Új képviselőként amúgy azt kellett végiggondolnom, mit tudok csinálni a Parlamentben? Mert nagyon szép, hogy fel lehet szólalni, lehet kérdezni, számon kérni a kormányt, de érdemi előrelépés ettől a kétharmados Fidesz-többség mellett nem várható. Ezért a Parlamenten kívüli lehetőségeket is aktívan keresnünk kell. Itt az első és legfontosabb feladat egy, a Fideszével szembeállítható, annál vonzóbb vízió és jövőkép megfogalmazása, amit az emberek értenek is és szeretnek is. Ezzel nagyon régóta adós az ellenzék.
Ha ilyen kevés a lehetőség a Parlamentben, miért nem bojkottálták az ottani munkát?
Akik tavasszal elmentek választani és nem a Fideszre szavaztak, az volt a céljuk, hogy minél nagyobb arányban bejuttassanak ellenzéki politikusokat a Parlamentbe, hogy hallassák az ő hangjukat, képviseljék őket. Ezért mindent meg kell tennünk, amit tehetünk. Ha nem lennénk itt, nem szembesíthetnénk a kormányt a tetteivel, nem szerezhetnénk információkat, és talán, ami a legfontosabb: még ennyi lehetőségünk sem lenne befolyásolni a folyamatokat.

Fotó: Kaszás Tamás/Reuters


Hogy klasszikust idézzek: és sikerült?
Jó pár dolgot elért azért az ellenzék. Az előző ciklusban Szabó Tímea például addig-addig nyüstölte a Fideszt a gyerekszegénység és a gyerekéhezés témakörében, amíg ebben komoly előrelépés nem történt. A mostani új ciklusban pedig a cafetéria kérdésébe állt bele nagyon keményen az ellenzék, és úgy tűnik, a Fidesz visszakozik ebben is. A választási szabályoknál is volt pár változtatás, ami a javunkra írható.
Itt van viszont egy vitatott ellenzéki eredmény: a Párbeszéd politikusai ugyan nem szavazták meg, de ettől még nekik is jár a magasabb képviselői fizetés, amit csak kényszerből támogatottak a többiek, különben kicsinálta volna anyagilag az ellenzéki frakciókat a Fidesz. Megérte vajon?
Mi azt gondoljuk, hogy Magyarország száz legfontosabb kérdése között jelenleg nincs ott a képviselők fizetése, ehelyett például az otthonápolók díját kellett volna emelni, ezért nem tudtuk támogatni. Tisztában vagyunk vele, hogy Fidesz hogyan zsarolta ki az ellenzéki szavazatokat, ezért mi nem törünk pálcát senki felett.
A nem kért, és meg se szavazott fizetésemelést felajánlják a párbeszédesek például jótékony célra, esetleg buzdítanák ugyanerre akár ellenzéki, akár kormánypárti politikus társaikat?
Igen, jótékony célra és az ellenzék számára kiemelt célokra fogunk ebből felajánlani, mint például a független sajtó vagy vidéki autonóm közösségek támogatása.

Borítókép: Kocsis-Cake Olivio / Fotó: Halász Nóra