Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Dilettáns ötlethalmaz az MNB közoktatás alakítására tett javaslatcsomagja

Dilettáns ötlethalmaz az MNB közoktatás alakítására tett javaslatcsomagja
  • Az MNB elemeinek számos pontja rendszeridegen.
  • Szakmailag érthetetlen.
  • Súlyos károkat okozna.
  • Fél évszázados visszalépést jelentene.

A múlt héten a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy 180 pontból álló, a magyar gazdaság versenyképességét javítani hivatott javaslatcsomaggal állt elő. A Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak eljuttatott anyag alapvetően a termelékenység javítása, a teljes foglalkoztatás fenntartása és a demográfiai fordulat elérésére koncentrál, amelyek – nem kell hozzá nagy rendszerben gondolkodási képesség – lényegében elképzelhetetlenek az oktatás, azon belül is a közoktatás helyzetének javítása nélkül. Éppen ezért vagy ettől függetlenül, de a jegybanki ötletfutam komolyan foglalkozik a közoktatás alakításával, annak megváltoztatásával. A jegybanki dolgozat 21 pontban foglalja össze a terveket, amelyek elég széles skálán szóródnak.

„Ha röviden kellene értékelni, akkor értelmetlen, dilettáns összeállításnak nevezném”

– mondta a javaslatcsomagról Radó Péter oktatáskutató a Zoom.hu-nak. Mint kifejtette: rettenetesen dilettáns az anyag hozzáállása és szakmaisága. Kezdődik ott, hogy a csomag már az elején képességeket akar fejlesztetni az iskolákkal, miközben készségeket vagy kompetenciákat fejleszt egy oktatási intézmény. Ez a szó ebben a kontextusban egyszerűen értelmetlen. Az a baj, hogy elég sok hasonló probléma akad a szövegben.

Radó Péter oktatáskutató, levezető elnök a Civil Közoktatási Platform 2016-os, alakuló ülésén az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban MTI Fotó: Kovács Tamás

Ötletből nincs hiány

Ám messze nem csak ezzel van a gond. Van egy kör az elképzelések között, amely oktatásszakmai értelemben teljesen rendszeridegen – fogalmazott Radó Péter.

Ilyenek a már részben említett képességfejlesztéses irányelvek:

  • „alsó tagozaton a képességfejlesztés fokozott előtérbe helyezése”
  • „a képességfejlesztésre és gyakorlati tudnivalókra koncentráló új Nemzeti alaptanterv kidolgozása”
  • „a képzettség nélküli (korai) iskolaelhagyás csökkentése”

Ez első eset azért sem állhat elő, mert jelenleg kötelező központi előíró tanterv működik, s amíg ez van, addig nem lehet készségfejlesztésről beszélni az alsó tagozaton. Aktuálisan kizárólag a tanterv végrehajtása zajlik. Vagyis ilyeneket így le lehet írni, csak nincs értelme, mert ehhez vissza kellene csinálni a teljes 2011-es átalakítást.

Ezeket a pontokat a jelenlegi rendszerben egyszerűen nem lehet megvalósítani.

Nem alkalmasak erre a keretszabályok. De vegyük a háromból az utolsó pontot. A korai iskolaelhagyás csökkentéséhez például az kellene, hogy

  • újra 18 év legyen a tankötelezettség korhatára
  • ismét 4 éves legyen a szakiskola
  • legyenek úgynevezett második esély programok
  • nem utolsósorban iskolai autonómiára lenne szükség a tervekhez

Ebben az esetben például az iskolák maguk működtethetnének olyan rendszereket, amelyekben azonosítják a lemorzsolódás kockázatának kitett tanulókat. Minderre azonban nincs lehetőség, mert ezek nem kompatibilisek a jelenleg rendszerrel. Van számos más pont is, amely szakmailag teljesen értelmezhetetlen – folytatta az oktatáskutató.

Radó Péter ezek közé sorolta a

  • „tanítók számának növelését”
  • „középiskolai kötelező közismereti tantárgy bevezetését (alapvető gazdasági, társadalmi, jogi és pszichológiai ismeretek)”
  • „minden tantárgyból lehessen angol nyelven középiskolai felvételizni és érettségizni”
  • „külföldi diákok Magyarországon tartását (magyar nyelv tanulásának támogatása, ösztöndíjak)”
  • „középiskolai felvételiben a természettudomány és informatika súlyának növelését.”

Azért értelmetlenek ezek a tervek, mert semmit nem mondanak arról, hogy milyen belső iskolaszerkezeti vagy tantervi változtatás lenne az, ami szükségessé tenné például a tanítók számának a növelését. Nem mond semmit arról, hogy egy tanító kell-e egy osztályba vagy két tanítónak kellene csoportban működnie. Nem derül ki az anyagból, hogy ezeket miként kellene megtenni. A felvetések mögött álló miértekre nem kapunk válaszokat. Önmagukban ezek a pontok értelmetlenek.

Simon-Árpa Zsuzsanna magyar nyelvórát tart a 9.a osztály tanulóinak az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskolában 2017. szeptember 11-én. Az ukrán parlament által a közelmúltban elfogadott módosított oktatási törvény kimondja, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatás csakis az óvodákban és az általános iskola alsó tagozataiban lesz lehetséges a jövőben. MTI Fotó: Nemes János

Tényleg szakmaiatlan

A felsorolásban két olyan pont is van – tette hozzá Radó –, amelyeket, ha bevezetnének, az súlyos katasztrófát okozna a honi közoktatásban.

  • „Alapozó 0. évfolyam bevezetése az általános iskolákban”

Ilyen modellel Csehországban és Szlovákiában korábban kísérleteztek. Mindkét országban bebizonyosodott, hogy rettenetes károkat okozott. Azok, akik óvoda helyett 0. előkészítő tanfolyamba kerültek, a tanulási karrierjük végéig szegregáltak maradtak, nem vagy nagyon nehezen voltak integrálhatóak az elkülönített oktatás után. Szinte csak ott próbálkoznak 0. évfolyamokkal – fejtette ki Radó –, ahol nincs óvoda. Magyarországon viszont kiemelkedően magas az óvodai beiskolázás aránya, 94-95 százalék körüli, ami Európában az egyik legmagasabb.

Ha van óvoda, s mégis ilyet akarnak szervezni, az csak egyetlen célt szolgálhat, a roma tanulók elkülönítését. Semmi más értelme nem lesz.

Ugyanilyen katasztrófát okozna

  • „a két- vagy többnyelvű képzés valamennyi magyarországi régióban.”

Ez egy újabb szelekciós csatorna megnyitását jelentené. Így még több olyan program lesz, ahová kizárólag a középosztály gyerekei kerülhetnek be. Miután azonban a magyar közoktatás már így is a legszelektívebb Európában, ha újabb csatornákat hoznak létre, az visszafordíthatatlan károkat okozna.

Radó Péter szerint akadnak a olyan javaslatpontok, amelyek ugyan már ma is kötelezőek, ám nem igazán működnek. Például

  • „rendszeres továbbképzések biztosítása a tanároknak (tananyag és oktatási módszertan is)”

A pedagógusoknak ugyanis most előírja a törvény, hogy bizonyos évenként, bizonyos óraszámban továbbképzésen kell részt venniük. Az a probléma ezzel, hogy amikor a piacról kiszorították az alapítványi és üzleti továbbképző szolgáltatókat, akkor az állami szolgáltató intézmények kínálata brutálisan szűkké vált. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor az a felállás most, hogy előírják a továbbképzést, de nem raknak mellé kínálatot.

Vissza a 70-es évekbe

Az oktatáskutató szerint az MNB-anyagban két olyan pont van, amelyek visszatérést jelentenének a 70-es évekbe.

  • „Középiskolai tantárgyi reform végrehajtása: kötelező anyag felülvizsgálata, fakultációk szerepének növelése”
  • „központilag meghatározott tananyag mellett rugalmasabb tantervek biztosítása”

A hetvenes évek elején néhány gimnáziumban kísérleteztek a fakultációs rendszerrel. Ez kifejezetten sikeres volt. Éppen olyan közegben tették meg ezt, amilyen most a mostani, vagyis egy brutálisan centralizált tantervi szabályozási rendszerben. Ekkor ezzel sikerült ezt a centralizációt lazítani. Ebben a felsorolásban a második pont is ezt segítené, hiszen az egyszerűen az 1979-es tantervi reform törekvését rögzíti, amikor is az volt a cél, hogy rugalmasabbak legyenek az előíró központi tantervek.

Több pont is akad – folytatta –, amely már létezik a hazai oktatási rendszerben. Ilyen elem a

  • kompetencia-alapú középiskolai felvételi tesztek bevezetése
  • duális képzés erősítése

Most is vannak középiskolai felvételi tesztek, és ezek kompetencia alapúak – jelentette ki Radó. Akkor van baj, ha ezt kötelezővé teszik, s ezek alapján szűrik, hogy mennyien kerülhetnek be középiskolába. Félő, hogy ezt szintén szűrőként akarják használni, ugyanúgy, mint a korábban már említett elemeket, például a 0. évfolyamot.

A duális képzés már évek óta a kormány vesszőparipája. A gond az, hogy minden szándék ellenére ezt nem bírják erősíteni, ugyanis

a magyar vállalkozások nem tudnak nagy tömegekben tanulókat felszívni.

Már az elején elakadt ez a projekt, mert nincs annyi képzésre alkalmas vállalkozás, amennyire szükség lenne. Arra a felvetésünkre, hogy a statisztikusok, gazdasági és munkaerőpiaci szakemberek arról beszélnek, nincs elegendő képzett munkaerő, Radó úgy reagált: ezen a duális képzés nem változtat. Nem azért nincs elég munkaerő, mert nem képződik elég szakmunkás, hanem két egyéb ok miatt.

Az egyik, hogy a szakmunkások tetemes hányada külföldre ment/megy. A másik probléma, hogy a szakmunkásaink kompetenciaszintje hihetetlenül alacsony.

Ha elvesztik állásukat, nem lehet átképezni őket, hanem elvállalnak betanított munkát és kiszorítják a náluknál alacsonyabb iskolai végzettséggel bíró embereket. Nem szakmunkáshiány van, hanem minőségi munkaerőből van hiány – jelentette ki Radó Péter.

Tanterem a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban.
MTI Fotó: Vajda János

Van, ami oké, csak az nem oktatáspolitika

Ezek után jönnek azok a pontok, amelyek legalább rendben vannak – magyarázta. Így a

  • „tanítási időn kívüli idegen nyelvű szakkörök, nyelvvizsga-felkészítők állami támogatása, helyszín biztosítása”
  • „külföldi csereprogramok támogatása”
  • „programozás integrálása a matematika oktatásba”
  • „digitális tananyagok fejlesztése”
  • „informatikai eszközpark fejlesztése az iskolákban”

Ezek mind rendben lévő elhatározások, egy probléma van velük: ezek a magyar közoktatás egyetlen gondját sem oldják meg. Persze mind szükség van rájuk, okozhatnak is némi előrelépést, de nem tekinthetők valódi oktatáspolitikai beavatkozásoknak. Mint Radó megállapította:

ez az ötletfolyam értelmetlen, ettől sajnos a közoktatás problémái semmit, de semmit sem fognak enyhülni.