Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Robin Williams csak egyet akart, megnevettetni mindenkit

Robin Williams csak egyet akart, megnevettetni mindenkit

Amikor már félt, hogy nem lesz rá képes, véget vetett az életének. Az HBO új dokumentumfilmje, a Robin Williams – Egy komikus portréja meghatóan mutatja be, mi vezetett öngyilkosságáig.

Robin Williams halálával minden tele volt 2014-ben, ráadásul a tragédia körülményei bőséges muníciót adtak a pletykalapoknak, de nagyon sokáig számos dezinformáció keringett róla, például hogy mániás depressziós volt és anyagi problémákkal küzdött, de igazából idén májusban derült ki végérvényesen, hogy súlyos, gyógyíthatatlan demenciában szenvedett halálát megelőzően, és a durvuló tünetek miatt akasztotta fel magát.

Robin Williams problémáiról közvetlenül a halála után özvegye (harmadik felesége) nyilatkozott, de akkor Parkinson-kórként hivatkozott férje betegségére. Azóta kiderült, nem jól diagnosztizálták, ugyanis Williams a Lewy-testes demenciától szenvedett (ez az agyállomány jellegzetes elváltozása, az idegsejtekben úgynevezett Lewy-testek képződnek, az agyban elsorvadnak és elpusztulnak az idegsejtek, a beteg szellemi tevékenységének hanyatlása pedig gyakran rendkívül gyors és feltartóztathatatlan). Ez persze a lényegen semmit sem változtat, sőt, a tünetek is hasonlók, a színész pedig az Éjszaka a múzeumban: A fáraó titka forgatásán jutott el a mélypontra, és minden nap végén a produkció sminkesének karjaiban sírt. Cheri Minns azt javasolta neki, hogy talán vissza kéne térnie a stand up comedyhez, de Williams elkeseredetten csak annyit mondott,

már sejtelme sincs, miként lehetne vicces.

A beszámolók szerint Williams borzasztóan volt a forgatáson, lefogyott, gyakran elfelejtette a szöveget, és remegett a hangja. Egyáltalán nem hasonlított arra az életigenlő férfira, aki minden pillanatban sziporkázott.

A HBO új dokumentumfilmje ennek hátterét próbálja feltárni: a Robin Williams – Egy komikus portréja megmutatja, hogyan is látták őt azok, akik igazán közel álltak hozzá.

„Az ember elmegy orvoshoz. Azt mondja, depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát a fenyegető világban. Az orvos azt mondja, a kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjen el a műsorára, az majd felvidítja. Erre az ember könnyekben tör ki: De doktor úr, én vagyok Pagliacci!”

– ez az alapvicc a bohóclét sanyarúságáról a 20. század legjobb képregényében, a Watchmenben hangzik el, és tökéletesen igaz Williamsre is.

A 63 éves korában elhunyt komikus ugyanis a fél életét a színpadon töltötte, és csak akkor érezte, hogy igazán él, ha nevetést csalhatott az emberek arcára. Az pedig, hogy élete utolsó esztendeiben kezdte elveszíteni az egyetlen kincsét, hihetetlenül gyorsan pörgő, improvizatív viccek tárházát nyújtani képes hihetetlen gondolkodását megrémisztette annyira, hogy a halál sem volt számára ijesztő.

„Csak egy kis szikra téboly jut mindenkinek. Ha elveszted, semmi vagy.”

– hangzik el egy tételmondat, pont az ő szájából, egy archív interjúban, ehhez pedig élete végéig tartotta is magát.

A dokumentumfilmben megszólal elsőszülött fia, Zachary, aki elmondja, az apja nem mindig érezte magát sikeresnek, Steve Martin pedig azzal egészíti ki, hogy bár Williams istenáldotta tehetség volt nevettetésben, és otthonosan érezte magát a színpadon, sőt, uralta azt, azon kívül elveszett volt.

Ebben az elveszettségében pedig néha el akart futni az egész showbiznisztől, míg máskor bele akart futni a sűrűjébe. Emiatt folyamatosan drog- és alkoholproblémákkal küzdött, rengeteg kokaint és whiskyt fogyasztott. Kiderül, karrierje félrecsúszhatott volna, ugyanis, közeli jóbarátja, John Belushi drogtúladagolása még épp időben, kijózanítóan hatott rá, démonaival viszont élete során többször is meg kellett küzdenie. Halálakor azonban teljesen tiszta volt, a boncolás szerint öngyilkossága előtt nem fogyasztott se drogot, se alkoholt.

A 2000-es évektől volt igazán rossz passzban, az önértékelése egyre inkább romlott, hiszen egy-egy jó filmre rengeteg borzalmas is jutott.

A közel kétórás dokumentumfilm igen részletesen mutatja be életének fordulópontjait, sőt, talán túlságosan is aprólékosan. Nagyon lassan ér el odáig, hogy a befutott New York-i stand-up komikust látjuk (miközben egyébként folyamatosan előadásaiból szemléznek). Gyerekkorának túlnyújtott elmesélése miatt az egész film kicsit vontatottá is válik. Nem túl friss dokumentumfilmes eszközökkel működik az alkotás, még úgy is, hogy a téma valóban nem igényel technikai flikkflakkokat.

A dokumentumfilm kronologikusan bemutatja, hogy mitől volt különleges Williams, kezdve a San Francisco környékén töltött fiatalságától, folytatva a New York-i Juilliard Iskolában töltött időszakkal és az Egy úr az űrből című tévésorozatnak köszönhető villámgyors sztárrá válásával, egészen az amerikai kulturális színtérre gyakorolt jelentős hatásáig. Karrierjének olyan mérföldkövei, mint a Metropolitan Operaházban való fellépése, debütálása a Broadway-n a Godot-ra várva című előadásban, az Oscar-díjjal elismert alakítása a Good Will Huntingban, illetve az alkoholfogyasztásával, droghasználatával és 2009-es szívműtétjével kapcsolatos személyes vallomásai mind megragadnak valamit abból a ragyogó tehetségből, ami miatt négy évtizeden keresztül a szórakoztatóipar kiemelkedő alakja volt.

„A stand-up túlélést jelent. Nekem ezt kell csinálnom.”

– mondja magáról Robin Williams a filmben, és az ilyen, sosem látott, sosem idézett megnyilvánulásokért érdemes megnézni a róla szóló alkotást. Ugyanis ezekből derül ki igazán, milyen volt az ember, aki úgy próbált kommunikálni, hogy közben végig vicces akart lenni.

A filmet a Roman Polanski: Üldözött és imádott című alkotásért Emmy-díjjal elismert Marina Zenovich rendezte.

A Robin Williams – Egy komikus portréja július 17-től érhető el a HBO GO-n.