Elrettentő példa lett a cuki ismerkedésnek indult sztoriból

Elrettentő példa lett a cuki ismerkedésnek indult sztoriból

Rosey Blair egy viszonylag ismeretlen színésznő, egy The Brat Cave nevű websorozat írója és főszereplője, a napokban viszont elég komoly internetes hírnévre tett szert, miután megpróbált hasznot húzni két vadidegenből.

Az egész július 3-án kezdődött, amikor Blair a pasijával New Yorkból Dallasba repült, viszont a gépen nem egymás mellé szólt a jegyük. Ezért megkérték a pasija mellett ülő nőt, hogy cseréljenek helyet Blairrel, hogy egymás mellett tudjanak ülni. A nő belement a dologba, ez indította be a folyamatokat, ami később a PlaneBae nevű mém formájában híresült el.

Blair ugyanis Snapchaten, majd később Twitteren kezdett el közvetíteni arról, hogy a helyére ülő nő szóba elegyedett a mellette ülő férfival, és ez bizonyosan egy csodás romantikus történet kezdete, végigkövetheti, ahogy egy pár egymásra talál.

Blair körülbelül hatvan üzenetet posztolt az utazás alatt, a repülőgépen ingyen biztosított wifi-keretet lefogyasztotta, pénzért vásárolt további internetezési lehetőséget, hogy folyamatosan közvetítsen a kukkolásáról. Lefotózta például azt, hogy a két, edzőként dolgozó személy családi fotókat mutogatott egymásnak.

Könnyen lehet, hogy a két ember között működött a kémia, és több volt, mint egyszerű beszélgetés, hogy elüssék az időt az unalmas repülőúton, de ezt ugye nem tudhatjuk, hiszen csak Blair értelmezését kapjuk meg a történtekről.

Egy ponton a nő a férfi vállára hajtotta a fejét nagyjából egy másodpercre, de ugye itt sem tudjuk, hogy mi mennyire volt szándékos. Amikor leszálltak a gépről, akkor együtt hagyták el a repteret.

Az igazi őrület csak ezután kezdődött, ami egy hét alatt abból az alapállásból, hogy milyen cuki történet kerekedhet ki ebből, abba fordult át, hogy mennyire gusztustalanul mutatja be ez a sztori azt, hogy mi az egyik fő probléma a XXI. század elején az internet térnyerésével.

Csak a kém húzott belőle igazán hasznot

Egyrészt ott van maga Blair, aki elindította az egész sztorit, és ugyan eleinte úgy tűnt, hogy őszinte rajongás vezérli cselekedeteit, és azért drukkol, hogy összejöjjön valami a dologból. De rövid időn belül kiderült, hogy leginkább azt szeretné, ha neki jönne össze valami a dologból.

Az internet népe eléggé rákapott a sztorira, viszonylag gyorsan azonosították a férfit, akit Euan Holdennek hívnak, 30 éves, fitnesz edzőként dolgozó egykori labdarúgó, és miután megtudta, hogy az ő sztoriján pörög a fél internet, örömmel szállt fel a népszerűségi vonatra. A nőről egyelőre annyit tudni, hogy Helen, és nem is akarja kivenni a részét a dologból.

A sztori beindulása után Blair az egyik első videójában arról beszél, hogy Holdentől már kaptak engedélyt a sztori közlésére, de a lánytól egyelőre nem, nem is tudják, ki az, de biztos mások is kíváncsiak, és segítenek majd kideríteni, hogy ki lehet a nő, illetve megszerezni az engedélyét. Persze ezt nem nyíltan mondja, hanem csak utalgat rá.

Gyorsan el is kezdett házalni a sztorival, sikerült leszerveznie tévéhíradós megjelenést, aztán elkezdte pedzegetni, hogy milyen üzleti lehetőségeket lát a dologban.

Például posztolt arról, hogy ha valaki filmet csinálna a sztoriból, akkor ajánlja magát, hiszen színésznő és író, de nem zárkózik el attól sem, ha egy légitársaság repjegyeket akarna esetleg adni nekik, hátha egy következő úton újabb párt tudnak összeboronálni.

Blair igyekszik minden apróságot megragadni, hogy valahogy hosszan vagy a 15 perces hírnévnél hosszabb ideig tartó ismertségre tegyen szert valahogy két ember történetéről, amiben az a legjobb, hogy továbbra sem tudni, hogy Blair interpretációján kívül létezik-e ez a történet.

Akaratlanul szerepelni a Big Brotherben

Másrészt, hogy visszautaljunk a problémákra, ott van az is, hogy a történetben érintett egyik fél, a továbbra is csak Helen néven hivatkozott nő nagyon nem kér ebből az egészből.

Nem kívánt szerepelni Blairrel és Holdennel a Good Morning Americában, nem jelentkezett Blairnél sem, viszont a korábban nyilvános Instagramját zárttá tette, valamint törölte két Twitter-fiókját is, vagyis igyekszik eltávolítani magát a történettől.

Holden egyébként azt mondta, hogy nem teljesen lefutott a dolog kettejük között, de ez a sztori továbbra is csak valamilyen konstruált valóság része, ráadásul a konstruált valóság egyik szereplője egyáltalán nem is kér belőle, bármi is legyen az igazság.

A nem azonosított nő úgy került bele egy történetbe, hogy egyáltalán nem akart ilyenben szerepelni. Persze, az esetek többségében utólag megadják a jópofa, megindító történetek főszereplői az engedélyt a történetük közlésére, de mi a helyzet akkor, ha valaki nem akar így dönteni?

Az egyik, a történettel foglalkozó írásban hoztak erre a helyzetre egy jó párhuzamot. A szintén nagyon népszerű, nyilvános lánykérések problémáját, ami annyiban különbözik, hogy ott legalább a sztori egyik aktív szereplője az, aki beindítja a közösségi médiában népszerűvé váló eseménysort azzal, hogy megkéri a barátnője kezét valamilyen forgalmas helyen, ahol jó sok ember van, aki szívesen megörökíti az eseményeket. Extrém esetben profi stábot szervezve a lánykéréshez, hogy minél nagyobb népszerűségre tudjon szert tenni a közösségi médiában.

De mi van akkor, ha a történetbe belecsöppenő nő nemet akarna egyébként mondani a lánykérésre? Akkor az történik, hogy ő lesz a rosszfej a buliban, aki elrontja mindenki más szórakozását, pedig igazából szíve joga eldönteni, hogy össze akarja-e kötni valakivel az életét vagy sem, függetlenül attól, hogy egyébként ezt mennyi ember kíséri figyelemmel.

Egyébként nyilván halálra van ítélve egy olyan házasság, amiben a felek annyira nem ismerik egymást, hogy nem tudja az egyik, hogy a másik miként reagálna egy lánykérésre, vagy ha hirtelen egy flashmob közepén találja magát.

Viszonylag természetes folyamat, hogy a mobilkommunikáció terjedésével és azzal, hogy most már szinte minden eszközben van kamera, egyre több olyan szituáció keletkezik, ahol emberek a kezükben tartott eszközökkel rögzítenek eseményeket, amelyeket valamilyen módon interpretálnak.

Ennek lehetnek olyan egyértelműen cuki eredményei, mint amikor néhány évvel ezelőtt egy ember elsírta magát attól, hogy életében először dupla szivárványt lát, és lehetnek olyan ellentmondásos eredményei is, mint ez a mostani.

Az ilyen, kéretlenül jött ismertség ugyanis azt eredményezi, hogy az az ember, akit rövid időre felkap a közvélemény megkap minden rosszat, ami a celebléttel jár, de semmit az előnyeiből.

Nem csak arra kell gondolni, hogy PlaneBae ismeretlen barátnője valószínűleg nem kap reklámajándékokat, meg ingyenvacsorát, ha betér valahova, de például valószínűleg az ügyeit intéző sajtósa, testőrei, minden hájjal megkent ügyvédei sincsenek, vagyis teljesen védtelen minden, a személyét ért támadással szemben.

Ellenben megkapja azt, hogy az emberek kutakodnak utána, a közösség nyomást gyakorol rá, hogy bizonyos módokon cselekedjen, ráadásul mindezt úgy, hogy ezt a fajta ismertséget egyáltalán nem kereste.

A vicces videókból lesz a totális megfigyelés

Ráadásul egymás ilyen formában történő megfigyelése nagyon messzire tud vezetni. Angolul surveillance-nak hívják azt a megfigyelést, amikor valamilyen hatalommal rendelkező személy mintegy felülről lenézve kémleli, hogy mi történik alatta, magyarul mondhatjuk erre azt is, hogy felügyelet. Klasszikusan ilyen eszközök a fejünk felett elhelyezett térfigyelő kamerák, drónok, mindenféle egyéb eszközök, amelyekkel a közterületeken vagy közintézményekben lévő állampolgárokat figyeli a hatalom birtokosa, vagy legalábbis az a cég, amelyik az adott terület tulajdonosa.

Ezzel szemben helyezkedik el egy viszonylag újkeletű kifejezés a magyarra nehezen fordítható sousveillance (kb. leügyelet, felfigyelés), ami egy inverz folyamatot ír le. Azt, amikor a megfigyelt személy figyeli meg az őt megfigyelőt jellemzően lentről, a kezében tartott valamilyen eszközzel.

Tipikus sousveillance tevékenység felvenni a saját mobilunkkal, ha igazoltat minket a rendőr, de ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, amikor levideózzuk a lánykérést a plázában, ahogy az is, amikor az előttünk ülő embereket fotózzuk a repülőn, hogy aztán történetet írjunk róluk.

Banksy ikonikus festménye a megfigyelt társadalomról. Fotó: Wikimedia Commons

Mivel történelmi léptékkel mérve nagyon friss technológiákról van szó, így óhatatlanul csak most alakul ki az, hogy ennek a tevékenységnek mik az etikai korlátai, melyek azok a helyzetek, amikor még belefér egymást videózni, mikor nem illik már. Június elején egy olasz férfi egy vonatbaleset áldozatánál készített szelfit magáról, amiből hatalmas felháborodás lett. Nem klasszikus sousveillance, de jól mutatja, hogy milyen etikai, morális korlátai vannak ennek a tevékenységnek.

Hogy ezek a korlátok kialakuljanak, szükség van a határsértésekre, hiszen anélkül sosem derül ki, hogy hol a határ, ebbe a sorba illik a mostani repülős eset is, ugyanakkor az is érdekes felvetés, hogy ha állandóan egymást videózzuk és fotózzuk, akkor nem pont azt a totális megfigyelést érjük-e el a végén, ami elől menekülni akar mindenki, aki túlzásnak tartja, hogy térfigyelő kamerákon és drónokon keresztül figyeli a hatalom a mindennapjait.

(Források: The Verge, Vice, Vox)