Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Anglia két új csatárral, de a régi csapatkapitánnyal folytatja a brexitmeccset

Anglia két új csatárral, de a régi csapatkapitánnyal folytatja a brexitmeccset

Szinte biztosra vehető, hogy Theresa May brit miniszterelnök túléli két tárcavezetője, Boris Johnson külügy- és David Davis brexitminiszter távozását a kormányából. A két miniszter lemondása után azonnal fellángoltak a találgatások, hogy May fejébe kerülhet a botrány, ebből aztán nem lett semmi. May villámgyorsan megnevezte Davis és Johnson utódját, a kormány az új felállásban július 10-én megtartotta első ülését.

May belső ellenzéke megosztott

A brit miniszterelnököt nem lehet olyan könnyen eltávolítani. Egy bizalmatlansági indítványhoz a kormányzó Konzervatív Pártban az alsóházi képviselők 15 százalékának támogatása kell (ez jelen felállásban 48 képviselőt jelent). Ha ez megvan, akkor a konzervatív képviselők szavazások sorával kettőre redukálják a miniszterelnöki posztért versenybe szálló politikusok számát (minden körben az utolsó helyezett kiesik), végül a tagság választ a két állva maradt jelölt közül. Semmi sem tiltja, hogy a regnáló miniszterelnök részt vegyen a küzdelemben.

Az eljárást 12 hónapig nem lehet megismételni.

Nem tudni, a konzervatív frakcióból hányan kezdeményezték May elmozdítását, annyi biztos, hogy nem elegen. Az is biztos, hogy a bel- és külpolitikai bizonytalanság May kezére játszik. A konzervatív frakció rendkívül megosztott May személyét (és a brexit mikéntjét) illetően. May párton belüli ellenfelei, köztük az épp lemondott Boris Johnson nem lehetnek benne biztosak, hogy a miniszterelnök ne tudna túlélni egy bizalmatlansági indítványt, és ha túléli, egy évig nem lehet új kihívást intézni ellene. Sőt már az sem egyértelmű, akad-e olyan kihívó, aki mögé May belső ellenzéke felsorakozna. A szivárgó információk szerint a konzervatívok különféle csoportjai egymást ölik, mármint a csoportokon belül, vagyis

a párt belharcain belül is belharcok dúlnak.

A kormánypárt pozíciója ingatag

Ráadásul a Konzervatív Párt helyzete egyáltalán nem stabil, épp kisebbségből kormányoznak az északír unionista párt támogatásával, benne van a pakliban, hogy egy kormányválság előrehozott választásokhoz vezetne, amit az ellenzéki Munkáspárt nyerhetne meg. Ezt a kockázatot sok konzervatív képviselő valószínűleg nem akarja bevállalni. Maga May két minisztere lemondása után pont azzal igyekezett bevédeni a saját pozícióját, hogy egy ellene indított belső támadás a Munkáspárt vezetőjét, Jeremy Corbynt segítené hatalomra.

Aztán ott van az a nem elhanyagolható szempont, hogy

a briteknek egyre jobban a körmére ég a brexit.

A kiválás napja 2019 március, az unióval legkésőbb 2018 őszére meg kell egyezni a feltételekről, különben az Egyesült Királyság egyszerűen kiszakad az EU-ból, ami adminisztratív és gazdasági katasztrófa lenne. Akár támogatja valaki Theresa Mayt, akár nem, ezen a ponton a briteknek már aligha fér bele egy bizalmatlansági eljárás lebonyolítása, ne adj’ Isten egy konzervatívkormány-váltás, pláne ne adj’ Isten egy előrehozott választás akár új, munkáspárti kormány felállásával.

Johnson és Davis nem tudta lenyelni a felpuhult brexitet

Persze könnyen lehet, hogy Theresa May csak időt nyert, az sem kizárt, hogy csak napokat. Az átalakított kormány első ülése után közölték, hogy július 12-én, csütörtökön nyilvánosságra hozzák azt a dokumentumot, ami részletesen kifejti, London milyen brexitet szeretne. Persze praktikus lett volna, ha ezt nem pár hónappal a végső határidő előtt teszik meg, de a May-kormány saját magával sem tudott megállapodni a brexit mikéntjéről. Olyannyira nem, hogy július 6-án hivatalosan

minden miniszter áldását adta May (legújabb) terveire, beleértve Boris Johnsont, aki aztán mégis közölte, hogy „nem tudja lenyelni”

azt a fajta brexitet, amiben megállapodtak, és bejelentette lemondását.

Davis még Johnson előtt, és jóval visszafogottabb jelzők kíséretében hasonló indoklással jelentette be a lemondását, egész pontosan úgy érvelt, hogy a kormányon belüli (legújabb) megállapodásból körvonalazódó brexit már annyira távol van az ő elképzeléseitől, hogy nem tudna érte dolgozni. Kérdés, hogy Davis és Johnson mennyire lelkiismereti, és mennyire politikai/taktikai okokból hozták meg a döntésüket. A puszta politikai pragmatizmus különösen Johnson esetében merül föl, aki nagy valószínűséggel alapból politikai helyezkedés miatt állt bele a brexit ügyébe (ráadásul a kemény brexit ügyébe), nem titkoltan miniszterelnöki babérokra tört és tör, ezért úgy érezhette, elveszíti a hitelességét és a lehetőségeit, ha miniszterként vesz részt Theresa May egyre puhuló brexitjében.

Az EU-nak túl mazsolázós lehet a felpuhult brexit

Nagy vonalakban magától Theresa Maytől lehet tudni, a brit kormány milyen brexitről állapodott meg július 6-án. Brüsszel ugyanakkor hivatalosan addig biztos nem fog reagálni, amíg a brit kormány július 12-én hivatalosan nyilvánosságra nem hozza részletes (vagy legalábbis részletesebb) elképzeléseit.

Ha az EU rosszul fogadja majd a javaslatokat, esetleg csípőből elutasítja őket, az újabb pofon lenne Maynek, és párton belüli ellenzéke abban a pillanatban esetleg már úgy érezheti, ideje ellőni az évi egy bizalmatlansági indítványt a miniszterelnök ellen (ha van egyáltalán elég támogatás egy indítványhoz, ami nem világos). Az uniós diplomácia nyilván átlátja a helyzetet, az Európai Bizottság pedig nem akar brit kormányválságot, úgyhogy a reakció vélhetően visszafogott lesz, még ha negatív is. Mondjuk ez még mindig nem garantálja, hogy nem lesz pofon Maynek.

Michel Barnier uniós brexitfőtárgyaló azt nyilatkozta, alig várja, hogy a dokumentum nyilvánosságra hozatala után „konstruktív párbeszédbe” kezdjen Londonnal.

Azt is mondta, hogy a brexitmegállapodás 80 százalékban megvan

– Barnier illette már sokkal keményebb szavakkal a brexittárgyalások állapotát.

Abból, amit May eddig elmondott, azért jó esély van rá, hogy Brüsszel nem fogja ujjongva fogadni a javaslatokat:

  • Az Egyesült Királyság az áruk tekintetében tartaná magát valamiféle „közös szabálykönyvhöz” az unióval, de a szolgáltatások tekintetében nem.
  • Az Egyesült Királyság bíróságai „szem előtt tartanák” az Európai Bíróság döntéseit, de az Európai Bíróságnak nem lenne joghatósága az Egyesült Királyságban.
  • Az Egyesült Királyság nem maradna vámunióban az EU-val, de a szigetországon keresztül az EU-ba érkező áruk után a brit hatóságok folytatnák le az ellenőrzéseket és szednék a vámot az EU-nak.

A fentiek épp a középutat jelentik a kemény- és a puha brexit között: az Egyesült Királyság hivatalosan kilépne az Európai Unióból tokkal-vonóval, de a két entitás viszonya a gyakorlatban több szempontból mégis olyan lenne, mintha nem lépne ki teljesen. Ezen az úton valószínűleg el lehetne kerülni, hogy a két Írország közt vissza kelljen állítani a határellenőrzéseket, a gazdasági kapcsolatok sérülése és leépülése kezelhető mértékű lenne, ugyanakkor az Egyesült Királyság nem nyerné vissza teljes mértékben az autonómiáját, különösen, ami a keménybrexit-párti politikusok Szent Grálját, a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásokat illeti.

A javaslat ahhoz elég puha volt, hogy David Davis és Boris Johnson torkán már ne menjen le. Ahhoz pedig valószínűleg túl mazsolázós, hogy az EU torkán lemenjen, persze sok múlik a részleteken, amik egyelőre nem ismertek. Mindenesetre

az unió képviselői már számtalanszor elmondták, hogy az Egyesült Királyság nem mazsolázhat kedvére az uniós tagság elemeiből,

vagy más szóképpel élve nem lehet fél lábbal kint, fél lábbal bent. Márpedig a brit kormány javaslata (a részletek ismerete nélkül) épp olyan felemás, mazsolázós tervnek tűnik, amilyeneket eddig az EU mindig elutasított.

Jön Trump, amiből bármi lehet

Theresa May sorsára visszatérve, azt még egy tényező befolyásolhatja: Donald Trump. Az amerikai elnök épp a brexitjavaslat nyilvánosságra hozatalával egy időben érkezik Európába, NATO-csúcstalálkozóra, az Egyesült Királyságban külön meg fog állni.

A Trumppal folytatott találkozó May számára politikai siker lehet, vagy legalábbis olyasmi, amit megpróbálhat sikerként eladni. Vagy teljes katasztrófa. Elnöksége eddigi tapasztalatai alapján Trump tökéletesen kiszámíthatatlanul viselkedik más országok vezetőivel, különösen az USA szövetségeseivel, szóval a találkozóból konkrétan bármi lehet.

Johnson lemondása és a frissített brit kormány első ülése után Trump azt mondta, barátjának tartja őt, nagyon kedveli. Theresa Mayről nem mondott hasonlóan kedves szavakat. Vlagyimir Putyin orosz elnökről, akivel a NATO-csúcs után fog találkozni, viszont igen: Trump szerint a NATO, az Egyesült Királyság és Putyin sorában Putyin a legkönnyebb ügy.