Foci VB 2018 Meccsek Hírek Csoportok
A csoport M Gy D V G+ G- P
Uruguay 3 3 0 0 5 0 9
Oroszország 3 2 0 1 8 4 6
Szaúd-Arábia 3 1 0 2 2 7 3
Egyiptom 3 0 0 3 2 6 0
B csoport M Gy D V G+ G- P
Spanyolország 3 1 2 0 6 5 5
Portugália 3 1 2 0 5 4 5
Irán 3 1 1 1 2 2 4
Marokkó 3 0 1 2 2 4 1
C csoport M Gy D V G+ G- P
Franciaország 3 2 1 0 3 1 7
Dánia 3 1 2 0 2 1 5
Peru 3 1 0 2 2 2 3
Ausztrália 3 0 1 2 2 5 1
D csoport M Gy D V G+ G- P
Horvátország 3 3 0 0 7 1 9
Argentína 3 1 1 1 3 5 4
Nigéria 3 1 0 2 3 4 3
Izland 3 0 1 2 2 5 1
E csoport M Gy D V G+ G- P
Brazília 3 2 1 0 5 1 7
Svájc 3 1 2 0 5 4 5
Szerbia 3 1 0 2 2 4 3
Costa Rica 3 0 1 2 2 5 1
F csoport M Gy D V G+ G- P
Svédország 3 2 0 1 5 2 6
Mexikó 3 2 0 1 3 4 6
Dél-Korea 3 1 0 2 3 3 3
Németország 3 1 0 2 2 4 3
G csoport M Gy D V G+ G- P
Belgium 3 3 0 0 9 2 9
Anglia 3 2 0 1 8 3 6
Tunézia 3 1 0 2 5 8 3
Panama 3 0 0 3 2 11 0
H csoport M Gy D V G+ G- P
Kolumbia 3 2 0 1 5 2 6
Japán 3 1 1 1 4 4 4
Szenegál 3 1 1 1 4 4 4
Lengyelország 3 1 0 2 2 5 3

Addig fogócskáztak, hogy világsztárok forgattak belőle filmet

Addig fogócskáztak, hogy világsztárok forgattak belőle filmet

Ezen a héten mutatják be a magyar mozik a Haverok harca című amerikai vígjátékot, ami klasszikus nyári limonádé az előzetese alapján. A főszerepben ott van mindenki, akivel mostanában A-listás vígjátékokban szoktunk találkozni: Ed Helms, Jon Hamm, Isla Fischer, Jeremy Renner. A rendező Jeff Tomsicnak ez az első nagyjátékfilmje, és minden adott ahhoz, hogy egy igazi idióta vígjátékot kapjank a Másnaposokon és az Ünneprontók ünnepén szocializálódott nézők, merthogy leginkább ezekre az alkotásokra emlékeztet a film.

A Haverok harca annyiban lóg ki a nyári mozik közül, hogy igaz történet alapján készült, na persze jó alaposan felturbózva a valóságot. A film mögött meghúzódó igaz történet viszont kifejezetten aranyos.

Öt évvel ezelőtt jelent meg a Wall Street Journalban egy cikk egy gimis baráti társaságról, amelyik sok más baráti körhöz hasonlóan sajátságos rítusok segítségével igyekezett a munka, család, mindenfele költözések közepette életben tartani a kapcsolatot a tagok között.

A Washington állambeli Gonzaga Preparatory School egykori tanulói rendszeresen fogócskáztak az iskolai szünetekben, természetesen egy idő után mesteri szintre emelve a játékot. Nem az óvodák és általános iskolák udvaraira jellemző csoportos rohangálás volt az ő játékuk, hanem a felnőttekre jellemző, vérprofi, sunyi és sportszerűtlen megoldásokkal is operáló kíméletlen fogócska, ahol a fogó minden idegszálával azon dolgozott, hogy megpróbálja becserkészni az állandóan a vadászt fürkésző áldozatait.

A társaság egyik tagja, Joe Tombari volt a fogó a gimi utolsó napján 1983-ban, jól eltervezte, hogy fog belopózni az egyik haverja házába, hogy váratlanul elkapja, de csőbe húzták. Egy másik játékos, aki tudott Tombari akciójáról figyelmeztette a barátot, így amikor Tombari megérkezett, akkor pofára esett: a barátja bezárta magát a szülei kocsijába, reménytelenné vált elfogni, hiszen a fogócska szabályainak megfelelően a fogónak hozzá kell érnie az elkapott játékos valamelyik testrészéhez.

Úgy tűnt, a gimi végeztével Tombari örökre fogó marad, óvodás kifejezéssel élve örökre rajta marad a lepra.

Nagyjából nyolc évvel később újra találkozott a gimis társaság egy része, és a nagy nosztalgiázásban szóba került az is, hogy milyen csúfos véget ért Tombari fogócska-karrierje, hogy örökre ő maradt a fogó. Ebből született meg az az ötlet, hogy élesszék fel a hagyományt. Az egyikük akkoriban épp jogi karra járt, gyorsan meg is született hát a hivatalos szabálykönyv és megállapodás, amit mindenki aláírt.

Viszonylag egyszerűek a szabályok:

  • A társaság tagjai minden év februárjában egy hónapon keresztül fogócskáznak.
  • Nincs földrajzi, sem egyéb megkötés, a fogó bármikor és bárhol lecsaphat a játék további résztvevőire.
  • Nincs apádüte, vagyis ha valaki megfog valakit, a frissen fogóvá váló játékos nem kaphatja el egyből a mellette álló fogót.
  • Az marad a fogó egész évre, aki február utolsó napjának végén a fogó.

Ezekből az egyszerű szabályokból aztán évtizedeken és az egész USA-n átívelő hagyomány született, amiben ma már meglett negyvenes családapák, tanárok, üzletemberek és egy lelkész is részt vesz, hiszen a társaság egyik tagjából lelkész lett, akit ugyan elég nehéz elkapni, mert Montanába költözött, jó messze a többiektől, viszont vasárnaponként gyakorlatilag tökéletes célpont, ahogy azt a társaság tagjai megállapították.

A játék kezdete óta elég meredek kalandokat éltek meg. Volt, hogy Tombari felesége részleges szalagszakadást szenvedett miután a férjére egy kocsi csomagtartójából akart ráugrani az ott rejtőző haverja, hogy elkapja. Volt, hogy a társaság egy tagja, Mike Komesky konkrétan betört a barátjához pusztán azért, hogy hajnal kettőkor váratlanul felkapcsolja az alvó haverja hálószobájában a villanyt, és gyorsan elkapja a halálra vált barátját. A játékosok minden év februárjában különösen figyelmesekké válnak, Tombari, akiből tanár lett ilyenkor az óraközi szünetekben magára zárja az ajtókat, de tipikus az is, hogy indulás előtt belesnek a kocsijuk alá. Előfordult olyan is, hogy valaki csak azért nem segített egy kollégáján, aki defektet kapott, mert meg volt róla győződve, hogy a kollégát is beszervezték, és így akarják elkapni.

A legdurvább elkapás talán az volt, amikor Komesky apjának a temetésén voltak, a szertartás alatt Komesky egy gyengéd érintést érzett a vállán, majd Joe Tombari azt mondta neki: „Te vagy a fogó”. A dologból egyáltalán nem lett sértődés, Komesky apja ugyanis imádta a fia társaságának a játékát, és biztos nagyon röhögött volna az eseten.

Van olyan játékos, aki szinte mindig Hawaiion tölti a februárt pusztán azért, mert ott nehezebb elkapni. Az egyik évben viszont a fülébe jutott, hogy valószínűleg ő a célpont, és hogy nagy eséllyel a reptéren akarják majd elkapni, ahogy megérkezik a szigetre. Úgyhogy felbérelt egy fickót, hogy álljon a reptéren, és tartson maga előtt egy táblát a nevével, ahogy általában a reptereken névtáblákat szoktak tartani a fontos emberekre váró személyek. Abban bízott, hogy a rá vadászó barátja biztos a névtábla közelében áll majd lesben. Nem tévedett, úgyhogy egy másik kijáraton hagyta el a repteret.

Annak ellenére, hogy a hagyomány célja a baráti kapcsolatok életben tartása lenne, olyanra is volt már példa, hogy a barátok inkább elmenekültek egymás elől. Az egyik évben Chris Ammann érezte, hogy rá fognak vadászni, ezért inkább február utolsó hétvégéjén elutazott otthonról, így hiába korzózott két napon keresztül a haverja Bostonban, ahol akkoriban lakott, esélye sem volt elkapni Ammannt.

„Rosszul éreztem magam. Valószínűleg beáldozhattam volna egy elfogást azért, hogy egy kis időt együtt töltsünk” – mondta.

Összességében viszont az őrült játék összekovácsolja a társaságokat, ma már a feleségek rendszerint kémkednek a többiek után, az alkalmazottakat is bevonják, akik sokszor őrszemként figyelnek, nehogy valaki a főnökük életére akarjon törni februárban. A fogó pedig minden évben 11 hónapon keresztül át tervezi, hogy a következő évben kit akar elkapni, és milyen trükkös módszert bevetve akarja elérni a céljat, aztán persze az élet rendre máshogy alakul.

Hogy ebből az őszinte barátságélményből mennyit tudott átemelni a film, azt július 5-étől bárki megnézheti magának a magyar mozikban.

A Haverok harca című filmben bemutatott fogócska közelebb áll a taktikai és pszichológiai hadviseléshez, de érdemes ránézni a World Chase Tagre is, ami szintén egy baráti társaságtól indult, alapvetően szintén fogócska, de itt inkább a gyorsaság és az akrobatikus mutatványok irányába vitték el a játékot.

Ki gondolta volna, hogy a pont a fogócskából lesz a világ egyik leglátványosabb sportja?

Ki gondolta volna, hogy a pont a fogócskából lesz a világ egyik leglátványosabb sportja? Az év elején jelent meg a World Chase Tag nevű szervezet tavalyi évéről készült összefoglaló videó, amiből kiderül, hogy a versenysporttá emelt fogócska a világ egyik leglátványosabb sportága. A versenyfogócska ugyanis annyira merít a gyerekkori játékból, mint amennyire a népszerű városi akrobatikából, a parkourból.

(Források: Wall Street Journal, Guardian, Daily Mail)