Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„A szüleimet a késői gyermekvállalás aggasztotta, nem az, hogy egy másik nővel alapítok családot”

„A szüleimet a késői gyermekvállalás aggasztotta, nem az, hogy egy másik nővel alapítok családot”

Mi történik, ha egy nő ma Magyarországon úgy érzi, anya akar lenni, de nem egy férfi, hanem egy másik nő oldalán? A Budapesten élő Kata családja védelmében arc nélkül, saját, illetve párja nevének megváltoztatásával nyilatkozott a Zoom.hu-nak a témáról.

Egy rém fura család

Az Egyesült Államokban néhány éve futott egy sorozat The New Normal (magyarra egyszerűen lefordítva: Az új normális) címmel, amit itthon – tükrözve a hazai közgondolkodást – az RTL Klub Egy rém fura család címen adott. A sorozat arról szólt, hogy egy Los Angeles-i meleg pár hogyan alapít saját családot egy fiatal béranya segítségével. A széria egyik epizódjában elhangzik egy a mondat a gyerekszereplő szájából, hogy a „családját mindenki maga választja meg, a rokonait viszont mindenki kapja.”

Ez elég távol áll a magyar politikai gondolkodástól, elég csak Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár napokban tett kijelentésére gondolni, miszerint „a család szerepe az élet továbbadása”, s ehhez pont elég egy férfi és egy nő, se több, se kevesebb.

Szerinte ezt ki kell mondani, akkor is, ha emiatt sokan homofóbnak gondolják az embert.

Tehát: az egynemű párok nem élhetnek családban. Pontosabban élhetnek, csak törvénytelenül: a hazai jogszabályok a mesterséges megtermékenyítést házastársaknak és különnemű élettársak számára teszi lehetővé, amennyiben természetesen úton nem jön össze a baba. A leszbikus pároknak kiskaput az jelenthet, hogy az egészségügyi törvény egyedülálló nőknek is lehetővé teszi a beavatkozásban való részvételt, ha a nő életkora és egészségi állapota miatt nem születhet babája.

Nyolc év mérlege: két nő, négy kislány

A most 42 éves Kata és 35 éves párja, Szabina tizenhárom éve ismerik egymást, több mint tíz éve élnek együtt. Katának korábban volt heteroszexuális párkapcsolata is , de – mint mindenki, aki melegként ilyen kapcsolatban él – tudta, valami hiányzik.

„Éreztem, hogy nem teljes a kapcsolat, de magam előtt sem vállaltam fel, hogy leszbikus vagyok”

– mondja Kata, aki nem emlékszik, mikor került tisztába az identitásával.

Egy nap felment a Pride honlapjára, regisztrált és elkezdett beszélgetni a fórumokon. Itt ismerte meg későbbi barátnőjét, Szabinát. A két nő kapcsolatuk elején tudta, hogy családot szeretne alapítani. Ma négy – egy nyolcéves, egy ötéves, egy négyéves és egy kétéves – kislány büszke szülei.

Illusztráció/Fotó: AFP/Europress

„Bár Szabina volt a fiatalabb, vállalta, hogy ő szüli meg az első gyermekünket. Mesterséges megtermékenyítésen vett részt, később a másik három lányunk is így született, a másodikat én szültem. Megvásároltuk az anonim donortól kapott hímivarsejtet, ez akkoriban ötvenezer forint körül volt. Majd az egyik fővárosi intézetben megtörtént az inszemináció, ezért 110 ezer forintot fizettünk”– emlékszik vissza Kata. Minden egyes vizsgálatra elkísérte Szabinát, mindig megvárta a váróban. A két nő természetesen tisztában volt vele, hogy az eljárás hivatalosan törvénytelen. Akadályba azonban egyszer sem ütköztek.

„Hozzánk sem szóltak, nem nagyon foglalkoztak velünk, ennek persze mi örültünk. Az az igazság, hogy ezek a beavatkozások futószalagon mennek.

Bemegy a nő, jön az orvos, elvégzi a megtermékenyítést, öt perc múlva a következőn a sor”

– avat be a részletekbe Kata.

Későn jött az unoka

Az első gyermek megszületése után három évvel világra jött Kata vér szerinti kislánya, szintén mesterséges megtermékenyítéssel. Szabina még kétszer vállalkozott erre.

„Mindig megkérdezik tőlünk, mi választottuk-e, hogy kizárólag lányaink szülessenek. Mintha ez lehetséges volna. Nekünk mindegy volt, milyen nemű babáink születnek” – hangsúlyozza.

Illusztráció/Fotó: AFP/Europress

A két nő kapcsolata nem volt problémamentes a családok körében, de többnyire mindenki elfogadta. Kata szülei várták már, hogy nagyszülők lehessenek, bár

őket inkább a késői szülés zavarta, nem az, hogy egy másik nővel alapít családot.

Az első baba érkezése miatt – aki vér szerint Szabina lánya – felhőtlenül boldogok voltak.

„A harmadik és negyedik lánynál már aggódtak, hogy talán sok lesz, nem tudjuk majd eltartani a családot, de megoldjuk. Én egy reklámcégnél dolgozok, Szabina pedig otthon maradt a gyerekekkel, ez az ő döntése. A legnagyobb lány otthon tanul, egy amerikai magániskola igazolásával. Nem vagyunk elégedettek a hazai oktatás színvonalával. Azonban azt is gondolom, hogy fontos a közösség, így az második lányunk hetente négyszer óvodában van délelőttönként. A két pici pedig még otthon van – mutatja be Kata a nagycsalád mindennapjait.

Teljesen átlagos a család

Katáék nemcsak a családi körben élnek nyitottan, a munkatársak és a szomszédok előtt is vállalják magukat. Egy kivétel van: az óvodában hivatalosan nem tudják, hogy Kata kislányának egy második anyukája is van. Persze a gyerekek között néha felmerül az apa-téma, de

olyankor teljes természetességgel közli, hogy neki nincs apukája, a gyerekek ezt tudomásul veszik. Mennek tovább hintázni.

„Természetesen ugyanúgy a saját gyermekeinknek tartjuk egymás vér szerinti lányait, ők pedig anyaként tekintenek mindkettőnkre. Bevallom, amióta megszülettek, a politikai híreket igyekszem átugrani, nem akarom idegesíteni magam velük. Az, hogy Novák Katalin mit gondol, magánemberként nyugodtan ossza meg, de mint államtitkár, nem szabadott volna erről beszélnie” – mondja Kata. Szerinte nekik a fővárosban könnyebb dolguk van, eddig még sehol sem találkoztak elutasítással.

Fotó: MTI/EPA/Juan José Horta

A játszóterükön kialakult egy harminc gyerekből és szülőkből álló társaság, akik pontosan tudják róluk, hogy leszbikusok. Kata eleinte félt, hogy a többi szülő nem engedi játszani a gyerekeit a lányaival, de ez alaptalannak bizonyult. Az első pillanattól kezdve elfogadták őket.

„Ha le kellene írnom, milyen az életünk, akkor azt mondanám, teljesen átlagos és hétköznapi. Nyitottan neveljük a lányainkat, sok időt töltünk együtt, rengeteget foglalkozunk velük. Nekik mindegy, hogy egy indiai gyerekkel hintáznak, esetleg valakinek egy fokkal sötétebb a bőre. A sokszínűség számukra természetes.

A borítókép illusztráció Fotó: AFP/Europress