Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Még sosem volt ilyen nagy esélyünk a boldog, egészséges életre

Még sosem volt ilyen nagy esélyünk a boldog, egészséges életre

A média ingerküszöbét általában az olyan dolgok szokták megütni, amiknek van hírértéke, eltér a normálistól, vagy valamilyen kommentárt igényel. Furcsa lenne, ha arról szólnának a cikkek, hogy mindenki beért időben a munkába, senki sem halt meg az utakon, és egyébként is minden szuper. Most mégis valami ilyesmire vállalkozunk, ugyanis a globális statisztikai adatok szerint a világ még soha sem számított annyira jó helynek, mint manapság.

Annak ellenére, hogy

  • még mindig polgárháború dúl Szíriában,
  • képviselőjelölteket gyilkolnak Mexikóban,
  • Trump kereskedelmi háborúba kezdett a fél világgal,
  • Észak-Korea nemrég még a globális atomháború rémképével fenyegetett,
  • és Soros György fondorlatos tervvel szeretné eltüntetni Magyarországot a Föld színéről

a világ egyre jobb és jobb helynek számít.

Hogy mire alapozzuk ezt a merész állítást? Statisztikai adatokra, amelyek azt mutatják, hogy a világban visszaszorulóban van a gyermekhalandóság, egyre kevesebben élnek abszolút szegénységben, többnyire megszűntek a nagy éhezések, alig vannak háborúk, és elképesztően megnőtt a várható élettartam.

Tovább élünk, kevesebb gyerek születik

Az Our Wold in Data térképén egészen a 16. századig tekertünk vissza az időben, amikor Angliában átlagosan alig 22 évig éltek az emberek. Persze ez a felfoghatatlanul alacsony szám azért a magas gyermekhalandóságnak is köszönhető, de ha ezt kiszűrjük, még akkor is az jön ki, hogy míg 1841-ben átlagosan 55 évre számíthattak az emberek, addig manapság már nem ritka a 82 éves várható élettartam sem.

Ez pedig, akárhogyan is nézzük, 27 éves növekedést jelent.

Ez pedig globálisan értendő: bár a leghosszabb életre továbbra is a fejlett országok lakói számíthatnak, az elmúlt évtizedekben hatalmas előrelépés történt Ázsia és Afrika legelmaradottabb országaiban is. A magasabb várható élettartam mellett a felnőttkor megélésére is nagyobb esélye van egy mai embernek, hiszen még sosem volt olyan alacsony a gyermekhalandóság, mint manapság.

Míg kétszáz éve még minden második csecsemő meghalt, napjainkban már csak a gyerekek négy százaléka nem éli meg az öt éves kort.

A javulás 60-as években pörgött fel igazán, akkoriban még 20 millió gyermek halt meg évente, ezzel szemben ma ez a szám „mindössze” 6 millió. Persze még mindig van hova fejlődni, főleg Afrika szubszaharai részein rossz a helyzet, de tény, hogy itt is sokat javult a helyzet.

Amellett, hogy a gyerekeknek sokkal nagyobbak a túlélési esélyeik, a globális termékenységi ráta is felére csökkent az elmúlt 60 évben. A közhiedelemmel ellentétben, ez az átmenet már rég nem csak a „haldokló” nyugat sajátja: a világ legtöbb pontján csak két gyermeket vállalnak a családok. Szemléletes példa például Banglades, ahol 50 éve még átlagosan öt gyereket szültek a nők, míg manapság ez a szám már csak 2,2.

Forrás: Pexels

Ennek köszönhetően a világpopuláció már csak évi egy százalékkal növekedik. Ez pedig azért örömteli hír, mert a maga 7,8 milliárd lakosával a Föld már elég komolyan túlnépesedett. A mostani számítások alapján az tűnik legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy

a világ népessége 2100 körül, 11 milliárdos lélekszámmal tetőzik majd.

A kevesebb gyerekszámot nagyjából négy dologra lehet visszavezetni:

  • a jólétre való törekvés és az individualizmus elterjedésére,
  • a könnyebben elérhető születésszabályozásra,
  • a felnőttkor kitolódására,
  • valamint a gyermekvállalási költségeinek meredek emelkedésére.

De mi lehet az oka annak, hogy tovább élünk és kevesebb gyermek hal meg? A válasz elég összetett, de érdemes belegondolni például, hogy az antibiotikum felfedezése előtt milyen ma már semmiségnek gondolt betegségekbe haltak bele emberek.

A változást elsősorban az orvostudomány fejlődésének, a higiéniai és a lakhatási körülmények javulásának, a globális infrastruktúra kiépülésének, valamint az élelmiszertermelés dinamikus növekedésének köszönhetjük – utóbbira érdemes is kitérni egy gondolat erejéig, ugyanis az adatokból felfoghatatlan termelésnövekedés olvasható ki.

Sokkal több élelmiszert termelünk

A fenti ábrából világosan látszik a globális hústermelés és halászat teljesítménye. A növekedés döbbenetes: míg 1960-ban 70 millió tonna húst termelt ki az emberiség, addig ez a szám 2015-ben már 317 millió tonna volt.

Vagyis az elmúlt 50 év alatt több, mint megnégyszereztük a globális hústermelést.

Hasonló statisztikákat találunk, ha a gabona vagy a zöldségtermelést nézzük, vagyis összességében azt lehet mondani, hogy az emberiség ma sokkal több táplálékhoz jut hozzá, ez pedig értelemszerűen nagyobb bevitelt is jelent. Ez az egy főre jutó kalóriamennyiségből is elég jól kiolvasható, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak azt jelenti, hogy a fejlett nyugati országokban esznek többet emberek: mára globálisan is igazi ritkaságnak számít az éhezés.

Forrás: ourworldindata.org

A 60-as évekhez képest, amikor még 50 millióan éheztek a világban, manapság már csak félmillió embert érinthet ez a probléma, például a Csád-tó környékén találunk alultáplált embereket. De nem csak a természetet szelídítettük meg, a globális társadalom is békésebbé vált.

Már nem lőjük szét egymást, inkább tárgyalóasztalhoz ülünk

A háború és erőszak valószínűleg egyidős az emberiséggel, azonban a második világháború óta meredeken csökken a harcokban elhunyt civilek és katonák száma. A 2000-es évekre pedig történelmi mélypontra zuhant ez a szám, és bár nyilván felfigyelünk az olyan eseményekre, mint ami Szíriában vagy Ukrajnában zajlik, ilyen konfliktusokból nem sok maradt a világban.

A statisztikák szerint manapság már többen követnek el öngyilkosságot, mint ahányan háborús cselekmények következtében halnak meg. Vagyis a kritikák ellenére, az olyan nemzetközi intézmények, mint az ENSZ vagy az EU hatalmas siker sztorinak számítanak, hiszen

ahelyett, hogy a nézeteltéréseket vérontással rendeznék le a felek, inkább leülnek egy asztalhoz, és tárgyalásokkal oldják fel a konfliktust.

Éppen ezért aggasztó, amikor Trump aláássa az ilyen intézmények tekintélyét, hiszen az elmúlt hét évtized példanélküli békéjét igenis ezeknek a nemzetközi megállapodásoknak köszönhetjük.

De nem csak háborúból van kevesebb, ugyanez a trend látszik az erőszakos bűncselekmények területén is: annak ellenére, hogy az emberek felfigyelnek egy-egy gyilkosságra, a korábbi évszázadokhoz képest az ilyen tragikus események már olyan ritkának számítanak a világban, mint a fehér holló.

Mindenki nyer a fennálló gazdasági világrenddel

Végül érdemes még valamit figyelembe venni: a jelenlegi gazdasági világrend hatására szép lassan visszaszorul a mélyszegénység a világból, és Kínában, Indiában, de még Afrika számos országában is felemelkednek a társadalom legalján élők. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy egyre kevesebben vannak, akiknek napi 1.90 dollár alatti összegből kell megélnie.

Tehát megszűnőben van az abszolút szegénység, és a korábban fejletlennek tartott országokban is kialakulóban van egy széles középosztálybeli réteg.

Az adatokból tehát nagyon szépen kiolvasható, hogy a világ jóléte összességében rengeteget emelkedett, nagyobb esély van a túlélésre, az egészséges életre és a boldogulásra. Azonban a nagy hurráoptimizmus mellett azért vannak aggasztó jelek is: az elmúlt évtizedek fejlődésének legnagyobb vesztese az a fejlett országokban élő középosztály, akinek az életszínvonala évtizedek óta semmit sem változott, viszont a gazdagok és szegények között látványosan megnőttek a különbségek.

Borítókép: AFP/Europress