Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan-alélva felhőbefúró forgószél tetején?”

„Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan-alélva felhőbefúró forgószél tetején?”

A Baltazár Színház Magyarország egyetlen hivatásos színtársulata, ami értelmileg sérült színészekből áll: ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a művészetre érzékeny, sérült emberek kibontakozzanak, és hogy a társadalom aktív tagjaivá váljanak. Az 1998-ban alakult társulat jelenleg 13 állandó tagot számlál, akik szívvel-lélekkel dolgoznak az előadások sikerén. A mindennapos próbák mellett a színészek színházi képzésben is részesülnek: énekórák, színészészmesterség, beszéd és táncórák szerepelnek órarendjükben. Közösségük mára már egy szeretettel teli családdá vált, akik egymást segítve igyekeznek színvonalas előadásokat varázsolni a színpadra. Életüknek célt és munkát adott a színház. Csóti Rebeka fotóriportja.

Fotó: Csóti Rebeka

A színház vezetője, Elek Dóra kezdetekben az országot járva keresett fel különböző intézeteket, hogy színészeket toborozzon, napjainkban pedig külön művészeti központot tart fenn munkatársaival a fogyatékossággal élő emberek oktatására. Sziszi és Vera a kezdetektől a társulat tagjai, Andi pedig már a művészeti központ növendékeként került a társaságba.

Fotó: Csóti Rebeka

A Pitypang című előadás jelmezes próbája. A társulat jelenleg tizenhárom állandó tagból áll. Gyakran saját gondolataik, érzéseik, koreográfiáik is megjelennek egy-egy darabban, a Pitypangot részben az általuk kitalált táncmozdulatokból építették fel.

Fotó: Csóti Rebeka

Jelmezeiket mindig felcímkézik neveikkel, nehogy összekeverjék őket. A legtöbb dolgot képesek önállóan elvégezni, de akadnak helyzetek, amikor szükségük van egy kis segítségre.

Fotó: Csóti Rebeka

Fecó a társulat legidősebb tagja. Orvosi szerek csomagolásával foglalkozott, amikor a színházhoz került, azonban egy idő után választania kellett a két munka között, s ő a színészetet választotta. Ha éppen nem a színpadon próbál, a padsorok között pihen meg egy kicsit.

Fotó: Csóti Rebeka

„Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan-alélva. Felhőbefúró forgószél tetején?” – olvasható Panka szövegkönyvében. A munkát mindannyian nagyon komolyan veszik, és igyekeznek minél hamarabb megtanulni a szövegeiket. Ahogyan a többi színésznek, úgy nekik is csak pár hónapjuk van begyakorolni az új darabokat, miközben párhuzamosan játsszák régebbi előadásaikat is.

Fotó: Csóti Rebeka

A gyakorlással teli nap végén mindig jut idejük a csoportos masszírozásra, így hálálják meg egymásnak az aznapi jó munkát. Ugyanakkor nem csak a szeretet a munka jutalma, hiszen havonta fizetést kapnak színészi teljesítményükért.

Fotó: Csóti Rebeka

Marci megfáradt lábai a sok gyakorlás után. A társulat legtöbb tagja Down-szindrómával született, ám teljesítményüket ez egyáltalán nem befolyásolja.

Fotó: Csóti Rebeka

Fecó a színház után minden egyes alkalommal hazakíséri Andit. Andit félti édesanyja, hiszen a közvetlensége miatt bárki el tudná csalni magával, ezért nem szereti, ha egyedül járkál az utcán. Fecó felajánlotta, hogy bár teljesen más irányban lakik, de szívesen hazakíséri Andit, hogy épségben hazaérjen.

Fotó: Csóti Rebeka

Andi kislánykora óta szeretett volna bekerülni a társulatba. Mindössze hat éves volt, amikor találkozott a színház vezetőjével és elmondta neki vágyát, hogy színésznő szeretne lenni. Évekkel később kezdett el tanulni a Baltazár Művészeti Központban, s ma már a társulat legfiatalabb tagja.

Fotó: Csóti Rebeka

Anna az esti előadás előtt a színpadon várja a kezdést. Szüleivel együtt Erdélyből költözött fel Budapestre, hogy csatlakozni tudjon a színházhoz. Anna apukája is színész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja, így még nagyobb örömmel tölti el, hogy ugyanazzal foglalkozhat hivatásszerűen, mint az édesapja.

Fotó: Csóti Rebeka

Vera és Panka a színház mosdójában. Vera szülei nem tudták előre, hogy gyermekük Down-szindrómával fog születni, azonban világra jötte után meg sem fordult a fejükben, hogy elhagyják őt. Vera tizenkilenc éves volt, amikor elindították a színházat, s szülei büszkébbek voltak rá, mint valaha.

Fotó: Csóti Rebeka

Andit féltették társai, hogy a sok próba túlságosan kimeríti őt, és nem fogja bírni a terhelést. El is sírta magát, mert félt, hogy esetleg kirakják őt a darabból, de Vera és Anna megvigasztalta, hogy nem lesz semmi baj, hiszen ügyes és tehetséges színésznő.

Fotó: Csóti Rebeka

Vera és Anna az öltözőben. A legtöbben a szünetekben zenét hallgatnak vagy közösen játszanak telefonjaikon, tabletjükön. Sziszi ilyenkor halkan meghúzódik, ő a lányok között a legcsendesebb.

Fotó: Csóti Rebeka

Fecó az öltözőben készülődik az előadásra. A társulatnak sokáig nem volt állandó helye, csak befogadó intézményekben tudtak gyakorolni és előadásokat tartani. 2012-ben, támogatás révén kapták meg a színház központi helyéül szolgáló Zsófia utcai épületet. Itt külön öltözőket tudnak biztosítani a lányoknak és fiúknak, tantermeket az oktatásra, és egy színházi teremmel is rendelkeznek.

Fotó: Csóti Rebeka

Az utolsó szövegösszemondás, mielőtt színpadra lépnek. A szülők is aktívan részt vesznek a színház életében. Julika, Vera édesanyja éppen a szövegkönyvet nézi, hogy ellenőrizze, jól mondják-e szövegüket a színészek.

Fotó: Csóti Rebeka

Réka sminkjén az utolsó finomításokat végzik. Ő jelenleg a csömöri Rehabilitációs Centrumban dolgozik, ezért kevesebb darabban tud részt venni.

Fotó: Csóti Rebeka

Az előadás előtt Dóra puszikat oszt ki a színészeknek. Minden darab kezdése előtt a színházvezető körbejár és puszikat oszt, hogy sikeres legyen az előadás. Dóra színházát egy belga sérültekből álló színházi előadás ihlette, s nevét Robert Bresson filmje, a Vétlen Baltazár után kapta.

Fotó: Csóti Rebeka

A társulat több különböző színházban is fel szokott lépni, márciusban a Miskolci Nemzeti Színházban léptek fel Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe! című darabjukkal. Az évek során a Baltazárhoz több vendégművész is csatlakozott, többek között a darab rendezője, Kováts Kriszta és a darabban Örkényt alakító Müller Péter Sziámi.

Fotó: Csóti Rebeka

A fiúk az előadás után jókedvűen lepihennek. Sokat viccelődnek egymással, legtöbbször Balázs áll elő valamilyen tréfával. Többüknek már volt komoly kapcsolata is: Balázs, igaz, nem hivatalosan, de évekkel ezelőtt elvette egykori szerelmét. Marci menyasszonyával él együtt a fővárosi Oroszlán utcai lakóotthonban, Dani pedig hosszú évek óta boldog kapcsolatban él színésztársával, Verával.

Fotó: Csóti Rebeka

A színészek próbálnak mindenben besegíteni a színházban. Fecó éppen a Graffaló című előadásuk után sepri össze a színpadon elszórt papírfecniket. Ez a darabjuk az egyetlen, kifejezetten gyerekeknek készült játékos előadás.