Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Diego Maradona, a foci utolsó rocksztárja

Diego Maradona, a foci utolsó rocksztárja

Argentína istene azért kapott kritikát, mert úgy viselkedett, ahogy mindenki szeretne legalább egyszer életében. Hasonló okokért szeretjük mi, magyarok Puskás Ferencet.

„Ez az ember egy dülöngélő kocsmatöltelék.”

„Ez az ember már önmaga paródiája.”

„Lerombolja a saját szobrát.”

Egészen meglepően sok fentihez hasonló véleménybe, kommentárba és egyéb okoskodásba lehet belefutni az interneten Diego Maradona kedd esti produkciója miatt. Röviden összefoglalva: az argentin válogatott utolsó nagy sikerének egyszemélyes intézője a lelátóról mutogatott a többi nézőnek a Nigéria ellen továbbjutást jelentő argentin gól után, ráadásul annyira szétesett a nagy diliben, hogy a szekusoknak kellett betámogatni a VIP-be, illetve kórházba is került utána.

Fotó: AFP/Europress

Az a helyzet, hogy aki úgy gondolja, ezzel a produkcióval bárkit is eltántorít magától Diego Maradona, sem Maradonát, sem a foci körüli világot nem érti.

  • Ő volt az az ember, aki Isten kezének állított be egy nyilvánvaló csalással szerzett gólt az ősellenség Anglia ellen 1986-ban, és még különösebben le sem kellett tagadnia.

Fotó: Getty Images/Bob Thomas

  • Ő az az ember, aki ugyanezt az 1986-os világbajnokságot gyakorlatilag egyedül nyerte meg Argentínának (gondoljunk csak az angolok elleni második, kábé hatvanméteres szólógóljára).
  • Ő az az ember, akit azért nem küldtek drogtesztre a Boca Juniorsban lejátszott utolsó szezonjaiban, mert bár mindenki tudta, hogy állandóan kokainozik, az összes csapat nézőszámát ő csinálta meg.
  • Ő az az ember, aki 1994-ben légpuskával masírozott ki a háza előtt várakozó újságírók és fotósok elé, s ha már így tett, kicsit lövöldözött is rájuk.
  • Ő az az ember, aki mikor 2000-ben két napig kómában volt, gyakorlatilag senki nem gondolta, hogy valaha is felébred, pláne mert kokain-túladagolás miatt történt a dolog. Ehhez képest visszatért, nem is akármilyen belépővel (idézet az ügynökétől): „Egyik este benyitottam hozzá a kórházban, erre azt látom, ott fekszik a testéből lógó csövekkel, és annyit mond nekem: »Guillermo, hozz nekem egy steaket tükörtojással, aztán vigyél ki innen. Egyáltalán hol vagyok?«”
  • Ő az az ember, aki 2004-ben egy hónapon belül hordott ki két szívrohamot, ekkorra már elképesztő túlsúllyal küszködött.
  • Ő az az ember, aki az Együtt a békéért nevű, 2016-os jótékonysági meccsen anyázva szidta Sebastian Verónt, aki ráadásul a csapattársa is volt.
  • Ő az az ember, aki a 2018-as hangsúlyozottan nemdohányzó világbajnokság első argentin-meccsén óriási szivart füstölve nézte a dolgokat a VIP-ból, miközben amolyan habonyárpádi értelemben vetten törölgette az orrát.

Nyilván ezer történetet lehet róla mondani, de Diego Maradonát csesztetni azért, mert azt hozza 57 évesen, ami egyenesen következik a fiatalságából, nagyjából az a szint, mintha azon rinyálnánk, hogy Hugh Hefner haláláig pucér nőkkel vette körbe magát, Mick Jagger nála jóval fiatalabb nőket hajt vagy Soros György rá akarja szabadítani a Sátánt Magyarországra, hogy az általa teremtett bevándorlók megerőszakolják a nőinket és megöljék a gyerekeinket.

Fotó: AFP/Europress

Az a helyzet, hogy

Diego Maradona pontosan attól tudott a nép gyermekévé válni, mert arra használta a tehetségéből fakadó előnyöket, amire Argentínától Kínán át Magyarországig minden egyszerű ember vágyik: beleszart a világba.

Maradona, ha akar, Fidel Castro vendégeként éldegél Kubában; ha úgy tartja kedve, napokon keresztül a világát sem tudja; ha úgy tartja kedve, rágyújt a nemdohányzó stadionban, miközben senki nem meri megmondani, hogy hagyja abba, mert ő megteheti.

Aki őszintén meg tud azon rökönyödni, hogy valaki nem teljesen szalonképes állapotban mutogat az ellenfél szurkolóinak egy győztes meccs után, az valószínűleg nem is sejti, hogy a stadionban még sokan mások minimum tökrészegek voltak, miközben mutogattak az ellenfél szurkolóinak. Ők az egyszerű szurkolók, akiket annyi különböztet meg Diego Maradonától, hogy utóbbi valamivel jobban tudott focizni, ezért ő a VIP-ba került.

Az a helyzet, hogy pontosan ezért szeretik az emberek, és ne finomkodjunk:

hasonló okok miatt imádjuk mi is Puskás Ferencet,

aki még pocakosan is hülyét tudott csinálni bárkiből a pályán, két meccs között pedig leginkább fröccsöt szeretett fogyasztani. Így lett ő nemcsak focista, hanem egy közülünk, és így teljesíti be Diego Maradona a csóró munkás vagy az unatkozó irodista álmát: az embert, aki már bármit megtehet.

(források: Vice, ESPN)