Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Veres Viktor: Most akkor legyen Air Race vagy ne legyen?

Veres Viktor: Most akkor legyen Air Race vagy ne legyen?

Aki ismer, tudja, hogy szeretem a repülőket, a repülést, mint ahogyan rajtam kívül több százezer (millió) ember az országban. Az elmúlt napokban az ő hangjukat nem lehetett hallani, kizárólag a repülőverseny ellenzői kaptak egyre nagyobb teret a közbeszédben,

ezért most a repülést szeretők hangja fog megszólalni.

Tehát rögtön az elején felteszem a kezem: a következő sorok – a tények mellett – némi elfogultságot is tartalmaznak.

Napok óta forr a legnépszerűbb közösségi média felülete a Red Bull Air Race miatt; óránként tucatjával ugranak be a „Nekem semmi bajom a repülőversennyel, csak otthon a négy fal között csinálják”, valamint a „Reggeltől estig zajonganak a repülőgépek a belvárosban” tematikájú, az adott posztoló felháborodását világba kiáltó bejegyzések.

Fotó: Veres Viktor (Kattinson a képre a galériáért!)

Természetesen megértem és elfogadom, hogy sokakat zavar a sportrepülés Forma–1-ének tartott versenyben részt vevő, csúcsteljesítményű repülőgépek által keltett – valóban nem kicsi – zaj. Mint ahogyan azt sem vitatom: a Duna pesti és budai partjához közel eső területek közlekedését alaposan felbolygatja a rendezvény.

Az valóban érthetetlen, hogy a főváros miért csak – aprópénznek tetsző – 13 millió forint közterület-használati díjat kért a szervezőktől, miként a dúsgazdag energiaital-gyártó multi 1,9 milliárdos állami támogatása is jelentős kérdéseket vet fel.

A rendezvény közpénzkiesést okozó gazdasági része miatt mégsem volt kommentcunami, a fővárosi lakosok egy részénél „mindössze” a zaj és a dugók ütötték át az ingerküszöböt.

A felháborodás hétfő reggelre értő fülekre is talált, Tarlós István bejelentette: amíg ő a főpolgármester, „nem lesz többé ilyen verseny ilyen feltételekkel a belvárosban”.

Vagyis nagyon úgy látszik: Tarlós (de facto) jelenlegi formájában betiltotta a Red Bull Air Race-t, mivel nyolc év után feltűnt neki, hogy a repülőgép működés közben zajt bocsát ki, valamint az, hogy a környéken dugók alakulnak ki.

Megszokhattuk, hogy így megy ez kis hazánkban; vagyis ha valamivel kapcsolatban felvetődik egy vagy több probléma, akkor nem annak/azoknak a megoldására törekszünk, hanem kaszálunk válogatás nélkül.

A repülőverseny budapesti futamát az Air Race Monacó-i Nagydíjának is szokták nevezni, ugyanis a versenysorozatban

ez az egyetlen pálya, amelynek egy belváros csodálatos panorámája biztosítja a hátteret.

Pontosan úgy, mint a Forma–1 Monte Carló-i pályájának esetében, ahol a versenyautók a város legszebb részein keresztülfutó aszfaltcsíkon száguldanak.

Ha a zajterhelést és annak időtartamát nézzük – a Forma–1 esetében a verseny minimum 1 óra 45 perc, plusz a szokásos három-négy betétfutam (egy óra/futam) –, akkor gyors számolással kijön:

a kaszinóváros lakóinak az edzések és a verseny napján bizony napi 5-6 órán át el kell viselniük a motorbőgést.

A másik, indulatokat kiváltó tényező a forgalomkorlátozás és a terelőutakon kialakult – valóban nagy – dugó volt.

Ismét Monte Carló-t hozva példának: a nagyvárosban rendezett „földi” verseny értelemszerűen jóval nagyobb lezárásokkal és legalább akkora zajjal jár, mint egy levegőben zajló futam, de eddig valahogy nem botlottam olyasféle hírekbe, amelyek szerint a derék és dúsgazdag Monte Carló-i polgárság öklöt rázva lázadt volna fel a száguldó cirkusz ellen. Akár a zaj, akár a lezárások okán.

Nézzük először a zaj kérdését!

A repülőverseny alatt naponta összesen maximum két és fél óra volt az az időtartam, amikor a belváros fölött repültek a gépek. A Master Class (a profi liga) 14, míg a Challenger (utánpótlás) 6 pilótából áll. Egy Master Class-pilóta a pályát 56-62 másodperc (átlag 58 másodperc), míg egy Challenger-pilóta 60-70 másodperc (átlag 65 másodperc) alatt teljesítette. Ehhez jön hozzá a pályára beérkezés ideje, ami körülbelül 15 másodperc minden egyes pilóta esetében.

Vasárnap volt egy döntő a hat utánpótlás pilótának, ami összesen nyolc perc Belváros fölötti repülést jelent. És volt a Master Class pilótáknak egy 14-es döntő (17 perc a belváros fölött), majd a továbbjutó legjobb nyolc pilóta repült (10 perc), végül a négyes döntő (5 perc a Duna fölött) következett.

Ez összesen 32 perc.

Ha ehhez hozzáadjuk a Challenger-pilóták nyolc percét, kijön, hogy összesen 40 perc volt az az időtartam, amelynek során a versenyben részt vevő gépek valóban a belváros fölött zajongtak.

Fotó: Veres Viktor (Kattintson a képre a galériáért!)

És volt még Besenyei Péter műrepülő-bemutatója (10 perc), valamint egy kötelék-műrepülése (10 perc), amely hasonló hanghatással járt; ez így kereken egy óra zajongás. Ha még ehhez hozzáadjuk a Red Bull történelmi repülőgépeinek bemutatóját (20 perc) és a Magyar Honvédség repülőgépeinek, valamint a Pápai NATO Nehéz Légszállítási Ezred C-17-es óriásgépének az igen látványos és nagy sikert arató áthúzásait (összesen maximum 5 perc), akkor az van, hogy vasárnap 10-18 óra között összesen 1 óra és 25 perc volt az az időtartam, amikor valóban intenzív volt a zajterhelés.

A pénteki és szombati edzésnapokon volt, aki többször is „lerepülte” a pályát, így ezen a két napon 10 és 18 óra között két-két és fél óra volt a valóban zajos időtartam. Vagyis

a három nap alatt összesen legfeljebb hat és fél óra volt a valóban hangos időszak.

Mégis nagyságrendekkel nagyobbnak tűnik a zaj miatti felháborodás, mint például szilveszter környékén. Amikor jórészt csak azok hangját lehet hallani, akiknek a házi kedvence – megrémülve az ország egész területén éjjel-nappal hallható tűzijátékozástól és petárdázástól – világgá szaladt vagy egy sarokban reszketett napokon keresztül.

De ide sorolhatnám a Sziget környékének lakóövezeteit is, ahol egy héten át kora délutántól késő estig dübörög a zene, vagy éppen a népszerű Duna-parti szabadtéri szórakozóhelyeket, amelyeknek köszönhetően tavasztól késő őszig legalább heti négy estén keresztül zakatol a basszus a környékbeliek füleiben.

Mégsem érzem az elemi erejű felháborodást, holott például az említett szórakozóhelyeken rendezett koncertek – főleg a basszus – néha még szűkebb pátriámban, a nyolcadik kerületben is „szórakoztatnak”.

Fotó: Veres Viktor (Kattintson a képre a galériáért!)

A lezárások miatti elemi erejű felháborodást jogosnak tartom, ugyanakkor azt gondolom: erről legkevésbé sem a versenyben résztvevők és a verseny szervezői tehetnek. Tapasztalatból merítve: szerintem

a fő gondot az jelentette, hogy bár lezártak több forgalmas főútvonalat, de a terelőutak mint olyanok nem léteztek.

Például egy adott útszakaszra ráterelték a normális forgalom két-háromszorosát, de az áteresztő kapacitását nem növelték meg – mondjuk – a jelzőlámpák átprogramozásával vagy rendőri forgalomsegítéssel, így értelemszerűen bedugultak a környező utak. Ez kezelhető probléma lett volna megfelelő odafigyeléssel és szervezéssel. Korántsem mellesleg a dugók miatti felháborodás akkor lenne igazán hiteles, ha ugyanekkora felzúdulást váltanának ki az elhúzódó fővárosi nagyberuházásokkal járó, a repülőversenyhez kapcsolódóhoz képest nagyságrendekkel kiterjedtebb területű és időtartamú korlátozások.

Hogy csak egy konkrét példát említsek,

a mostani lezárások miatti felháborodásnak a töredéke sem tapasztalható például a 4-6-os villamos pályájának a „szokásos”, szinte évente történő újjáépítése és az ezzel járó hónapokig tartó hatalmas lezárások és torlódások miatt, miközben a 3-as metró felújítása miatt egymásba érnek a pótlások és a pótlások pótlásai.

De felhozhatnám a körúttal párhuzamos, azaz akár menekülőútnak is használható Dózsa György úton a Podmaniczky utca és a Városligeti fasor között jelenleg is zajló mélyépítési munkákat és a vonatkozó méretes dugókat: amiatt se látnom az elemi erejű elégedetlenséget, a polgármesteri felszólalásokat. Márpedig ezek a lezárások hosszú hónapokon át akadályozzák a közlekedést, miközben megfelelő munkaszervezéssel ezeket a felújítások, így a velük járó lezárások időtartama is drasztikusan csökkenthető lenne.

Amondó vagyok,

ezek a lezárások sokkal több embernek okoznak sokkal nagyobb érdeksérelmet, mint a repülőverseny miatti, sokkal kisebb területre koncentrálódóak.

Bizony el kellene fogadni, hogy egy nagyvárosban vannak olyan tömegrendezvények – legyen az futóverseny, kerékpáros felvonulás, Pride vagy éppen a Sziget-fesztivál –, amelyek szintén jelentős forgalomkorlátozással járnak az adott rendezvény környékén. Tudniillik a metropoliszok éppen ezektől a rendezvényektől és programoktól lesznek színesebbek és élhetőbbek; ezektől lesz Budapest olyan nyitott főváros,

ahol – természetesen megfelelő szervezéssel – az év egy adott időpontjában mindenki megtalálja az őt szórakoztató rendezvényt vagy sporteseményt.

Elnézve az elmúlt napok százezres tömegét: ilyen az Air Race is. Vagy ha a repülőversenynek valóban nincs helye Budapesten, akkor azokat az eseményeket is kilőhetnék Budapestről, amelyek egy évben egyszer, néhány órán át „zavarnak”. Nem mellékesen ajánlom a fanyalgók figyelmébe: az Air Race záróakkordjaként áthúztak a belváros fölött a Magyar Honvédség Gripenjei (egy Mi-17-es helikopter két Zlin kiképzőgép kíséretében), továbbá áthaladt az egyik újonnan beszerzett Airbus A-319-es szállítógép és a legnagyobb látványosság, a sokak által várt C-17-es szállítógép is, miközben

számos országban nemhogy szokás, egyenesen elvárás hogy a haderő legalább egyszer egy évben megmutassa az adófizetőknek, mire költik a beszedett adót.

Egyébként a borítóképen a riói Megváltó Krisztus-szobor látható újragondolva, köszönet érte az ausztrál Matt Hallnak. Csak ezt a néhány perces mutatványt több tízezres tömeg nézte szájtátva és tapsolva a Duna partján.