Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Fishing on Orfű, a vénnek is való vidék

Fishing on Orfű, a vénnek is való vidék

Két napot lőttünk be az idei Fishing on Orfű fesztiválon, ami kitűnő húzásnak bizonyult. Egyrészt a fene se bír már végiginni 4 napot, másrészt két különböző időjárást sikerült kifogni, a csütörtöki napon rohadtunk meg a hőségben, míg péntek este már 8-kor látszott a leheletünk a márciusra hajazó hőmérsékletben.

A Fishingről mindenki a családiasságot, osztálytalálkozó feelinget emeli ki, ezt nagyon nem is húznánk tovább, inkább arra érdemes figyelni, hogy van egy olyan buli, ahol apu és anyu nyugodtan elmehet kiereszteni a gőzt, senkit nem nézi ki az őszülő haj miatt a többezres tinicsorda. Maga a program is úgy van összeállítva, hogy a 20-30 éve nyomuló pop-rock sztárokra nyugodtan lehet nosztalgiázni a nagyszínpad előtt, a most befutni szándékozóknak, pedig ott az eggyel vagy pár számmal kisebb deszka, lehet bizonyítani. Mondjuk, nem nagyon változott az évek során a headlinerek névsora, de ez is egy látlelete a magyar popiparnak, illetve az igényeknek.

Nincs az az Isten, hogy egyszer annyira elcsesződjön, vagy érdektelenné váljon a 30-as, de inkább 40-es korosztálynak a Hiperkarma vagy a Pál Utcai Fiúk, hogy kirobbantsák őket a katlan elől.

Egy igazi nosztalgiabuli lett a FOO-ból, de okosan van meghatározva a célközönség és komoly igény van rá. Nem véletlen, hogy a Coelho-hip-hopban utazó Halott Pénz vagy a Punnany Massif már kiesett a játékból, annyira hiányoztak onnan, mint egy segglyuk a könyökünkre.

MTI Fotó: Sóki Tamás (Kattintson a képre a galériáért!)

A zenei felhozatalból fájóan hiányzott egy olyan külföldi „húzónév”, mint tavaly volt a Red Fang, az öregedő magyar popsztárok egyre kevésbé érdekelnek, így maradtak a kisebb színpadok, amivel már a fiatalabb korosztályt célozták meg. Sokkal izgalmasabb volt azt látni, ahogy az Uzipov letépi az arcokat, mint a 273. Quimby, de a fesztivál egyik legjobb helyszínén, az erdőben felhúzott miniszínpadon fellépő The Devil’s Trade is szerzett pár új rajongót magának. A Jónás Vera Experiment koncertjébe került egy kis politika is, ha már impotens módon reagálta le a Stop Sorost az ellenzék, legalább egy gondolkodó zenész felemelte a hangját. Kiderült, ha régen is így viszonyultak volna a menekültekhez ebben az országban, akkor ez a zenekar egészen biztosan nem jön létre, mert az énekesnő meg sem születik. A közönség sem szart be és nagy tapssal jutalmazta a kiállást.

MTI Fotó: Sóki Tamás (Kattintson a képre a galériáért!)

A Fishing nagy dobása az Apey & the Pea Tasmán Ördög nagyszínpados fellépése volt. A sok alteros szöszmötölés, csörömpölés és világmegváltás után üdítően hatott egy tökös metálbanda komoly hangosítással. Amellett, hogy a fesztivál a Kispál és a Borz generációjának a bulija, kellenek az ilyen seggberúgós bandák és szerencsére évről-évre meglépnek egy hasonló váratlan húzást a szervezők.

A fesztiválnak két gyenge pontja volt évekig. Az egyik az utazás, a Pécsről minden este kiugró embereknek meg kellett küzdeni évről-évre a hektikus buszközlekedéssel, amit viszont sikerült valamennyire gatyába rázni, ma már légkondis turistabusszal lehet kimenni csapatni. Visszafelé már rázósabb a helyzet, mert az éjjel 3-kor induló busz simán elhúz negyedórával hamarabb és akkor a taxisok tarolhatnak. Talán jövőre ez is megoldódik. A másik gyenge pont az időjárás, a hegyek között egy hidegebb nap megágyazhat a sátrazóknak egy alapos tüdőgyulladást. Ilyenkor persze a töményezés is beindul, viszont az esőtől felázott domboldalon a közlekedés – már, ha nem a betonozott részre korlátozzuk – felér innentől kezdve egy kalandtúrával.

Péterfy Borin egy nő a partfalon leereszkedve akkorát esett, hogy a mentők vitték el hordágyon. Bokatörés.

Ezen nagyon nem lehet változtatni, amit eddig lehetett ezzel tenni az már megvolt, például két helyszín között lefedték a szervezők a betonlapokkal kirakott mély árkot. Éveken át adott munkát a pécsi traumatológiának az a pár méter.

MTI Fotó: Sóki Tamás (Kattintson a képre a galériáért!)

Azon ritka emberek közé tartozom, aki szereti a fesztiválkajákat végigkóstolni. Az árak úgy lettek belőve, hogy 1200-1500 forintért lehet jól lakni, ami a korábbi évekhez képest drágább. Jó választás volt a Mecsek Bistro pljeskavicája 1400-ért, vagy a Manófalvi Sütöde langallója, de egy másik helyen az 1300 forintos mindennel megpakolt (még juhtúróval és baconnel is) lángost már túlzásnak éreztem, mert mégiscsak egy lángosról beszélünk! Ivás szempontjából ár-érték-hatás arányában a fröccs a király, bár a borminőség hektikusnak bizonyult, így maradtunk páran inkább a sörnél, a 800 forintos korsó Pilsner a másnaposságtól rettegőknek jó választás, igaz nem pénztárcabarát megoldás. A csütörtöki kánikulában, 7-8 úgy lecsúszott, hogy meg se kottyant, a pénteki grönlandi nyárban viszont már az a paradox helyzet állt elő, hogy a 10 fokban kapaszkodunk a 8 fokos sörbe, hogy ne fázzunk. Pár Unicum kellett hozzá, hogy feloldjuk az ellentétet és beköszöntsön a világbéke, de az jött menetrendszerűen. Ahogy Orfűn minden évben.