Zombik a mamahotelben: videojáték-függők drámája Magyarországon

Zombik a mamahotelben: videojáték-függők drámája Magyarországon

A videojátékozók kevesebb mint tíz százaléka produkál problémás tüneteket. A videojátékra szakosodott pszichológus szerint a függőség sokszor menekülőút a problémák elől, s a hazai egészségügy nincs felkészülve, hogy ezeket az embereket kezelni tudja.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is a mentális rendellenességek közé sorolta a videojáték-függőséget. A napokban bemutatott betegségek új nemzetközi osztályozási listája szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben. De kiket, hány embert és hogyan érint a jelenség Magyarországon?

Egy, az ELTE-n készült 2012-es kutatás szerint a videojátékozók ötödénél jelentkeztek valamilyen mértékben problémás játékhasználat jelei. A kutatásban részt vevő fiatalok válaszai alapján arra jutottak a kutatók, hogy a magyar játékosok három százaléka súlyosan, míg tizenöt százaléka közepesen veszélyeztetett, bár ettől még nem számítanak függőnek. Tóth Dániel videojátékokra szakosodott pszichológus saját tapasztalatai alapján is hasonló számokról tud beszámolni.

– A legfrissebb statisztikák szerint az aktív videojátékosok kevesebb mint tíz százaléka produkál problémás tünetet – mondja a pszichológus, aki szerint a videojáték önmagában nem probléma, veszélyei viszont vannak, akárcsak a szerencsejátéknak vagy az alkoholnak. – Nem az a helyzet, hogy valaki vagy videojáték-függő, vagy nem az. Sokkal inkább egy skálán mozognak a videojátékozók, amelynek egyik végén a játék jótékony hatásai vannak, és fokozatosan fordul ez át negatív hatásokba úgy mint kényszeresség, elvonási tünetek és hasonlók.

Szélsőséges esetben előfordul, hogy valaki már a saját testi épségét veszélyeztetve 24-48 órát játszik megállás nélkül.

Ázsiában és az Egyesült Államokban előfordultak tragédiák, amelyek során a videojátékozás közben végkimerülésbe haltak bele emberek, és itthon is hallottam hasonló esetről, de ez egyrészt nagyon ritka, másrészt az ilyen eseteknél vitatható, hogy a videojátékozás okozta a halált. Az elhunytaknak általában egyéb mentális problémái is álltak a háttérben, több betegségük is volt – mondja a szakember, aki szerint ha a videojátékosok már egy százalékával történne ilyen eset, ezrével történnének tragédiák.

A pszichológus szerint a videojátékozásnak számos előnyös hatása van. Jó stresszlevezető, fejleszti a szociális készségeket, növeli a figyelmi kapacitást és jótékony hatással van a memóriára. A spanyolországi De Mar Kórház kutatóorvosai 2442 hét és tizenegy év közötti gyereket vizsgáltak, hogy kiderítsék, milyen összefüggés van a videojáték és a kognitív képességek között. Az Annals of Neurology című szaklapban megjelent cikkben arra jutottak, hogy heti egy óra videojáték után a gyerekek motoros képességei és iskolai teljesítménye javultak, viszont a heti több óra játék már magatartásproblémákat, a gyerekek közötti konfliktust, a társas kapcsolatokban történő romlást idéztek elő.

„Elmúlt harminc és még nem volt párkapcsolata”

S hogy kik a potenciális játékfüggők? Tóth Dániel szerint főleg a 2010 előtt születettek, tehát a mai tizenévesektől kezdve, a fiatal felnőtteken át egészen az időskorúakig vannak érintettek. A nyugdíjas korosztálynál azért alakul ki függőség, mert a való életben már nem képesek aktív életet élni.

A szakembert itthon heti rendszerességgel keresik, jellemzően gyermekiékért aggódó szülők és iskolák.

Sok olyan szülő kéri a pszichológus segítségét, akinek gyereke már látszólag semmi más iránt nem érdeklődik, és sok olyan fiatal, aki elmúlt harminc, mégsem volt még párkapcsolata vagy munkája, vagy nem tud megmaradni a munkahelyén pár hónapnál tovább.

– Azt tapasztalom, hogy a videojáték-függőség jól kombinálható a mamahotel jelenséggel, mikor a felnőtt gyerek inkább otthon marad és játszik, mintsem hogy saját magánéletét és karrierjét építse – magyarázza a szakember, aki szerint a jövőben a gazdaságra is hatással lesz a jelenség.

A pszichológust egyszer megkereste egy húszas évei végén járó játékos, aki úgy érezte, nem halad előre az életben, mintha megrekedt volna a serdülőkorban. Várva, hogy majd az élete magától megoldódik, naponta órákat játszott különböző videojátékokkal. Néhány hónapnyi önismereti munka során letisztult benne, hogy min szeretne változtatni, és hogy ehhez neki kell tennie. Némi keresés után talált munkát, és ahogy jobb viszonyba került saját magával, a rég vágyott barátnőre is rátalált.

Ha valakinek rendben van az élete, nem válik függővé

A pszichológus úgy látja, hogy a játékfüggőség sokszor csak tünet, az ember problémáinak kicsúcsosodása vagy épp elfedője, egyfajta menekülőút. Ugyanis míg azok a játékosok, akiknek rendben halad az élete, a játékhoz való hozzáállásuk sem mutat szélsőségeket. Míg a problémás felhasználók – ahogy Tóth Dániel nevezi a videojáték-függőket – élete nem halad előre, nem érzik jól magukat az iskolában, valamilyen magánéleti, illetve munkahelyi akadállyal állnak szemben. Pont emiatt van szükség a függőség megelőzésében, illetve leküzdésében a szülőkre.

– Sajnos gyakran ők sincsenek képben a videojátékokkal, így az ő edukációjukon sok múlik. Ha 5-6 éves játékfüggő gyerek miatt keresnek meg, ott kizárólag a szülővel dolgozok együtt. Serdülők esetében már a gyermekkel is, fiatal felnőttek esetében pedig csak a játékossal találkozok – mondja.

A videojáték-függőségnek számos tünete van. Idegesség, izzadás és egyéb feszültség-tünetek. Gyakori, hogy a függők szervezete játék hiányában pont úgy viselkedik, mint veszélyhelyzetben.

Betegség már van, csak képzett orvos hiányzik

A pszichológus úgy látja, hogy bár változott a videojáték-függőség megítélése – mostantól mentális betegnek lehet minősíteni a videojáték-függőket –, a hazai egészségügy nincs felkészülve, hogy kezelni tudja ezeket az embereket.

A mentális kezelést végző pszichiáterek és pszichológusok többsége túl van a negyvenen, és nincs kellő jártassága a témában.

Egy szülő azzal fordult a pszichológushoz, hogy mivel nincs megfelelő tudása a videojátékokról, nem tud kommunikálni a tizenéves gyerekével, emiatt sok a konfliktus is közöttük. A szülő attól félt, hogy gyereke függő. A szakember némi beszélgetés után felvilágosította a szülőt, hogy miről szól a függőség, s hogy mik az ismérvei. A felvilágosítás után kiderült, hogy a helyzet nem olyan szörnyű, mint ahogy azt a szülő érzi, amitől a szülőnek csökkent az előítélete a játékokkal szemben, és tinédzser gyermekével is tudott beszélni a játékokról. A szülő-gyermek viszony azóta konfliktusmentes.

– Ma Magyarországon az a gyakorlat, hogy a mentális betegek bekerülnek egy intézménybe, ahol aztán beindul a flipper, és ide-oda küldözgetik egymás között a beteget – magyarázza Tóth Dániel. – Vagy nincs rá kapacitás vagy nincs szakképzettség és marad a gyógyszerezés. Jó esetben a problémás felhasználó életéből elhárul az akadály, és magától kijön a függőségből, vagy pedig beáll a „szoba-zombi” üzemmód, amelyet már csak gyökeres életmódváltozással lehet gyógyítani. Ezt azonban nem érdemes megvárni. Ha szülőként észleljük a problémát, tájékozódjunk, kérjünk segítséget. A hatékony változtatás érdekében egyaránt szükség van a szakemberre és a szülőre.