„Van akinek soha nem sikerült kitörnie a szegénységből”

„Van akinek soha nem sikerült kitörnie a szegénységből”

Magyarországon hét generáció kell ahhoz, hogy kiemelkedjen az ember nehéz anyagi helyzetéből. Éppen mint Indiában vagy Kínában.

Egy újabb Európai Unió-s lista aljára kerültünk, ezúttal a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szegénységre vonatkozó felmérés alapján készült rangsorban végeztünk hátul.

Az uniós országok közül ugyanis nálunk a legnehezebb kitörni a nehézsorból. Átlagosan hét generáció kell hozzá. A szervezet a társadalmi mobilitást vizsgálta, valamint azt, hogy az ország mélyszegénységben élő családjai hány generáció alatt képesek kilépni ebből a csoportból és elérni az országos átlagjövedelmet. A 7 generációs magyar adat meglepő módon éppen ugyanannyi, mint Kína vagy India mutatója. (Tudniillik a felmérés nemcsak az EU-ra vonatkozott, hanem a világ több országát is vizsgálta. Brazília, Kolumbia és Dél-Afrika még nálunk is alacsonyabb helyen végzett.)

A kitörés esélyei

Tóth László szociológus szerint több olyan mechanizmus is van, amely meggátolja a szegénységből való kiemelkedést. Ezek közül több a családi életben keresendő, például az időszemlélet vagy a táplálkozás és persze a család lakóhelye is – hiszen a legtöbb eset az mutatja, ha valaki egy kis tanyán látja meg a napvilágot, nagy valószínűséggel, nem tud kitörni abból a környezetből.

„Persze előfordul, hogy néhány ember kiugrik az előző generációk árnyékából, de inkább az a jellemző, hogy az utódai visszaesnek ugyanabba a helyzetbe.

Ezeket a folyamatokat csak hosszú távon lehet korrigálni” – magyarázta a szociológus.

Ahhoz, hogy megértsük a magyarországi folyamatokat, érdemes megfigyelni az 1945 és 1989 közötti időszakot is, amelyre a magas társadalmi mobilitás volt a jellemző. Tóth saját kutatásai során az 1945 előtti generációkat is megfigyelte, ezek során azt tapasztalta, hogy amelyek 1945 előtt szinte „nincstelenek” voltak, azok közül többen magasabb társadalmi pozícióba kerültek, de az utánuk következő generációk visszasüllyedtek a mélyszegénységbe. Azok pedig, amelyek a II. világháború előtt tehetősebbek voltak, 1945 után nehezebb anyagi körülmények közé kényszerültek, majd az utódaik 1989 után újra felkerültek a társadalom magasabb rétegeibe. A rendszerváltás után pedig beszűkült a társadalmi mobilitás, amelyhez később hozzájárultak az egyetemi tanulmányokkal járó magas költségek is (például másoddiploma).

Család és iskola

A szakértő szerint a szociológia egyik nagy kérdése, hogy a társadalmi helyzet alakulásában mely tényezőnek van nagyobb szerepe: az iskolai végzettségnek vagy a származásnak. Mindenesetre ha valaki nehezebb anyagi körülmények között élő családba születik, kénytelen minél hamarabb munkába állni, ugyanis amíg tanul, nem tud pénzt keresni, és így segíteni a családot. Ezt figyelembe véve

a kormány 2012-es intézkedése, amely szerint a tankötelezettség felső korhatárát 18-ról 16 évre szállította, csak tovább rontja azoknak az esélyeit, akik megpróbálnának kilépni a szegénységből.

A családot vizsgálva pedig megállapítható, hogy „három gyerektől kezdődően megnő a család szegénnyé válásának kockázata, legalább 40 százalékkal” – mondta a Zoom.hu-nak Tóth László – „Minél több gyermeket vállal valaki, a kockázat annál nagyobb” – folytatta.

Kettős társadalom

A szakértő szerint az Orbán-kormány egy patrónus-kliens viszonyt épít ki a magyar társadalomban, amely a társadalmi erőforrásokkal bírók és a tőlük függő embercsoportokat takarja. „Ez a modell már 12. században megjelent, így mondhatnánk, hogy Magyarország fejlődésébe szinte bele van építve a hatalmon lévők erőforrás koncentrációja és a függőségi viszony. Napjainkig

újratermelődik a kettős társadalmi szerkezet, amelyben a személyes kapcsolatok válnak fontossá, és így egyre csak erősítik a hatalmon lévők uralmi pozícióját,

ahelyett, hogy a teljesítmény és a gazdasági ésszerűség számítana” – nyilatkozta a szociológus.

Borítókép forrása: MTI / Balázs Attila