Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Most akkor tényleg meghalt volna a metál?

Most akkor tényleg meghalt volna a metál?

Sokmindenről szólnak a 2010-es évek zenéi, a hiphop végső felvirágzásától egészen a DJ-k térhódításáig, de egyelőre az biztos, hogy a gitárzene az évtized nagy vesztese. Ennek már a legmagasabb szinten is vannak jelei, elég csak megnézni, mennyi kifejezett rockzene van a Sziget amúgy nagyon aktuális húzónevei között idén (segítünk: egy darab, az Arctic Monkeys), de lejjebb még nyomasztóbb a helyzet: a metálzene nagyszínpadokra is bedobható része gyakorlatilag meghalt, és már csak a maradékból élnek az kifejezetten ebben utazó fesztiválok. Nem csak Magyarországon, az egész világon.

A tévékből és rádiókból amúgy is hagyományosan kitaszított stílus 2018-ban kis túlzással minden tartalékát felélte, a fesztiválok pedig már nem csak a poszterek tetejét töltik meg minimum 20, de inkább 30 éves zenekarokkal, hanem már a kisebb betűvel írt fellépők helyeit is átvette a kifelé tartó korosztály. Az állítás nem rosszindulatú vagy metálellenes, elég csak megnézni Európa legmenőbb metálfesztiváljainak főfellépőit, zárójelben az alakulásuk dátuma:

Download (Anglia): Avenged Sevenfold (1999), Guns ‘N’ Roses (1985), Ozzy (1980-ban adta ki első szólólemezét, akkor már tíz éve a zeneipar része volt)

Wacken (Németország): Judas Priest (1969), Nightwish (1996), Running Wild (1976), Dimmu Borgir (1993)

Hellfest (Franciaország): Avenged Sevenfold, Iron Maiden (1975), Judas Priest

Nova Rock (Ausztria): Marilyn Manson (1994), Avenged Sevenfold, Volbeat (2001) – melléjük jön a metálnak nem mondható Die Toten Hosen, Prodigy és Billy Idol is, ők szintén nem mai nevek.

Iron Maiden MTI Fotó: Beliczay László

Magyarországon fesztiválozni egy ideig kifejezetten metálos szórakozásnak számított, de azóta már csak dunaújvárosi Rockmaraton és valamennyire a székesfehérvári Fezen mondható metálfesztiválnak (utóbbi jól fel is húzta a rockereket azzal, hogy meghívta az idei bulira Pitbullt). A Rockmaraton így néz ki a teljesség igénye nélkül: Cannibal Corpse (1988), Overkill (1980), Iced Earth (1985), The 69 Eyes (1989).

Ami sokatmondó adat még, hogy az utolsó arénákba jutott generáció, a Korn, Limp Bizkit és Deftones nevekkel leírható nu metál képviselői is másodvonalas nosztalgiazenekarokká változtak, akik általában a nagy öregek előtt lépnek fel.

Mivel nincs új zenekar, ezért nincs nagyon friss közönség sem:

egy tizenéves hamarabb ugrál Steve Aoki tortadobálására a Balaton Soundon, mint négy hosszú hajú szakállas faszi gitártépésére, hiszen az valami új és fiatalos, szemben a fingszagú öreg rockerekkel.

„A metál színtéren nagyon látszik az amúgy is folyamatos népességfogyás: egyre kevesebb a fiatal a közönségben és a feltörekvő zenekarok is fogynak, nem csak Magyarországon. A Rockmaraton méretű fesztiválokra még elég 5-6 ezer ember, annyi mindig meglesz, de a legnagyobb fesztiválokkal nem tudom, mi lesz, ha elvesznek a sok embert csináló zenekarok” – mondta Zoom.hu-nak a Rockmaraton főszervezője, Varga Zoltán.

Varga szerint a metál, punk és társai haldoklásának leginkább a kiüresedés az oka: „Az elmúlt 15 évben nem érkezett olyan punkzenekar, ami bármit is mondana, a fiatalok számára meg elfogynak ezek a szubkulturális közegek. Nem alap a lázadás és a többiekkel való szembe helyezkedés, a metálnak és a punknak meg ez az alapvető eleme, ezért is dühösek ezek a zenék.”

Buli a Nova Rockon MTI Fotó: Mohai Balázs

A civilben pedagógusként is dolgozó Varga egyszerű jövőt lát: „Csehországban már van külön grindcore, heavy metál, black/death metál és punk/hardcore fesztivál is, szerintem ebbe az irányba halad a világ az óriási bulik helyett. Most már arra sincs esély, hogy akár egy Korn méretű zenekar megszületik, úgyhogy marad a kisebb lépték.”

Bár nem volt minden évben mérvadó, a Sziget tavaly visszavonult főszervezője, Gerendai Károly már a 2014-ben az Indexnek adott interjújában felvázolta, miért nem bír el egy ekkora kaliberű és ilyen árkategóriájú fesztivál metált: „A metalszínpad akkor szűnt meg, amikor az amúgy 10 ezres befogadóképességű téren összesen két-három olyan koncert volt egy hét alatt, amire több mint 3 ezer ember lett volna kíváncsi. Minden évben megnézzük, hogy mire mekkora igény van, az biztos, hogy ha az országban hirtelen mindenki rocker lesz, én nem fogom majd erőltetni a dj-ket” – mondta akkor, és úgy tűnik, azóta sem lett mindenki rocker.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Az egyértelmű, hogy aki még akarja látni a Régi Nagyokat, annak iparkodnia kell: a soproni Volton most végülis magához képest erősödött a keményzene azzal, hogy van Iron Maiden, és még Limp Bizkitre is lehet szégyenkezni, a Fezen pedig a másodvonalban erős a maga Ministry-Helloween-Accept triójával, de úgy általában véve senki nem lepődne meg, ha ezek a zenekarok szép lassan feloszlanának úgy, ahogy a Slayer is már a búcsúturnéját tapossa.

Aki kortárs metált akarna, annak azért van egy jó hírünk: bár Magyarországon a metálban még nem jelent meg meg az olyan kifejezetten kis közönségre belőtt fesztiválok, mint más vonalon a Bánkitó vagy a Kolorádó, a Dürer Kerthez hasonló klubok Budapesten nagyon szépen kielégítik azt a párszáz embert, akit vonz a hipster black metal, a deathcore és a többi jól hangzó kifejezés. Ezek egytől egyig őrült jó zenekarok tudnak lenni, csak azt kell elfogadni, hogy ezek már nem sztárok, nincs showműsor, nincs elérhetetlenség, csak zene és fekete pólós emberek.