Pintér elszántan nyomoztat, kiket fizetett le az olajos alvilág a ’90-es évek belháborújában

Pintér elszántan nyomoztat, kiket fizetett le az olajos alvilág a ’90-es évek belháborújában

Sorra nevezik meg a ’90-es években felderítetlenül maradt ügyek feltételezett elkövetőit. De vajon az is kiderül majd, hogy anno kik üzleteltek az alvilággal és kik védték őket a rendőrséggel szemben?

A rendőrségnek 2010 óta sikerült bíróság elé állíttatnia az 1996-ban a nyílt utcán kivégzett Prisztás József gyilkosait, a néhány héttel Prisztás megölése után Lakatos Csaba hajtó életére törő orvlövészt és társait. Szintén elítélték már Fenyő János gyilkosát, aki 1998 februárjában végzett a médiamogullal, miként az 1998 nyarán négy halálos áldozatot követelő és több mint húsz embernek súlyos sérülést okozó Aranykéz utcai robbantás megbízóját és végrehajtóját is.

Ám még így is maradt restanciája a rendőrségnek a ’90-es évek közepén kirobbant alvilági belháború felderítetlen ügyei nyomán. Ezért nevezte ki újra a belügyminiszter, Pintér Sándor miniszteri biztosnak a ’90-es évek megoldatlan gyilkosságainak, valamint az úgynevezett olajügyekkel összefüggő robbantásos-leszámolásos és más bűncselekmények hatékony felderítésének irányítására Horváth András nyugalmazott rendőr dandártábornokot.

Budapest,1996. november 1. A III. kerületi Ladik u. 5. előtt november 1-én 11 órakor egy eddig ismeretlen személy lelőtte Prisztás Józsefet, az éjszakai életben ismert személyt. MTI Fotó: Mihádák Zoltán

Pintér először 2013. június 26-án bízta meg Horváth Andrást a feladattal, azóta félévente hosszabbítja Horváth miniszteri biztosi kinevezését. A munka, ami a tábornokra vár, még hatalmas, a miniszteri biztosi kinevezés viszont legfeljebb hat hónapig tarthat, utána újra ki kell nevezni az illetőt.

Horváth kinevezésének alapötlete állítólag egy ügyvédtől származik. Amikor nem sokkal a második Orbán-kormány hivatalba lépése után a rendőrség elővette a ’90-es évek „tettes ismeretlen” jelzéssel lezárt ügyeit, és elkezdte újra kihallgatni

a szóban forgó ügyekben érintett egykori maffiózókat, többen együttműködőnek bizonyultak. Volt, akinek sikerült elérnie, hogy vallomásai jutalmaként bevegyék a tanúvédelmi programba.

Azonban néhány azt kérték, hogy lehetőleg olyan nyomozók hallgassák ki őket, akik nem csak hallomásból ismerik a régi eseteket, és akiknek nem kell Ádám-Évától elmagyarázni, hogy húsz éve ki kinek a körébe tartozott, ki mivel foglalkozott, és hogyan zajlottak az olajügyek.

Mik azok az olajügyek?

A ’90-es években kétféle gázolaj létezett a piacon. Az autókba és erőgépekbe tankolt gázolaj, valamint a fűtésre használt, amit háztartási fűtőolajnak neveztek. Ez abban különbözött a motorikus gázolajtól, hogy pirosra festették és jóval drágább volt. Miután az autósok tömegesen tankoltak gázolajat a kutaknál, az állam – adóbevételeiért aggódva – előbb elterjesztette, hogy a hto-t megszínező vörös festék tönkreteszi a motor belsejét [nem jött be], majd büntetni kezdte a hto-val autózó dízeleseket. Ennek hatására jött létre egy új magyar iparág, az olajszőkítés. Számos módon igyekeztek kivonni a vörös festéket a gázolajból, végül oda jutottak, hogy a legegyszerűbb lefizetni a vámosokat, akiknek a tartálykocsikon beérkező gázolajat a határon meg kellett volna festeni. Pár tízezer forintért [akkor még ez nem kis kenőpénz volt] több százmillió forint adótartalmú motorikus gázolaj érkezhetett az országba papíron hto-ként. A tetemes mennyiségű olajat mezőgazdasági vállalkozások és fuvarcégek, köztük több Volán-társaság vásárolta fel az alvilági kézben lévő cégektől, amelyek az olaj eredetét hamis papírokkal igazolták.

Valószínűbb azonban, hogy amikor Pintér Sándor második belügyminiszteri ciklusa kezdetén elhatározta: rács mögé küldi az egykor a rendőrséggel és olykor a politikával is összejátszó „olajos alvilág” életben maradt vezetőit, már eleve olyan embert keresett a nyomozás vezetésére, aki ismerte az ügyeket, azok főszereplőit, és akiben szakmailag és emberileg is maximálisan megbízott.

Pintér Sándor belügyminiszter és Horváth András nyugállományú rendőr dandártábornok 2011 tavaszán a Sándor-palotában. És most? MTI Fotó: Soós Lajos

Horváth minden szempontnak megfelelt. Pest megye rendőrfőkapitányának bűnügyi helyetteseként maga is több, a hazai alvilághoz köthető gyilkosság és gazdasági bűnügy nyomozását irányította.

Ismeri az összes szereplőt, az esetek többségét is, valamint azokat a rendőröket, akik 15-20 éve nyomoztak a tettesek után.

Pintér be akarta fejezni azt, amit 1998 és 2002 között nem tudott. Rács mögé akarta küldeni azokat, akik a ’90-es évek közepén (kis túlzással) hetente lövöldöztek vagy robbantottak Budapesten; akik az akkori szófordulat szerint „közbiztonsági válságba sodorták az országot”, és akik miatt – kevéssel a Prisztás-gyilkosság után – Horn Gyula leváltotta őt az ORFK éléről.

Jozef Rohác összebilincselt lábai a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma dísztermében 2013. április 2-án. MTI Fotó: Kovács Attila

Tisztában volt azonban Pintér azzal, hogy akiket bíróság elé akar állíttatni, azoknak kitűnő rendőrségi, titkosszolgálati kapcsolataik voltak. Ezért csúszhattak ki majd két évtizeden keresztül a rendőrség kezéből. A Nemzeti Nyomozó Irodán belül ezért egy külön titkos csoport alakult a régi ügyek felderítésére. És – a korábbi gyakorlattól eltérően – most tényleg semmi nem szivárgott ki. Olyannyira nem, hogy

a Vizoviczki-ügyben érintett két, a szervezett bűnözéssel foglalkozó NNI-is vezető, Gulyás Imre és Hopka Lajos is csak akkor döbbentek rá, hogy lebuktak, amikor kattant a bilincs a csuklójukon.

Horváth miniszteri biztosi jogköre emellett lehetővé tette azt is, hogy titokban olyan egységeket is bevonjon a nyomozásokba, amelyeknek elvileg nem lenne hatáskörük az adott ügyre. Így, bár formailag minden nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda végez, az ügyek többségében fontos szerepet kapnak – mások mellett – a Nemzeti Védelmi Szolgálat emberei. Ami nem véletlen. Bolcsik Zoltán, a védelmi szolgálat jelenlegi vezetője volt az NNI első igazgatója.

Nem tudni, hogy Horváth Andrástól mely megoldatlan ügyek felderítését várja el Pintér Sándor: a megoldandó ügyek listáját nem hozták nyilvánosságra. Nyilvánvaló azonban, hogy az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság a képzeletbeli lista élén állhattak. E két gyilkosság elkövetőjét – Jozef Rohácot – már jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Ahogyan az Aranykéz utcai robbantás felbujtóját is. A Fenyő-gyilkosság feltételezett megrendelőit, az egykor az olajügyekben kulcsszerepet játszó Portik Tamást és Gyárfás Tamást, a Magyar Úszó Szövetség volt elnökét, médiamogult viszont csak a közelmúltban gyanúsították meg.

Felderítetlen azonban még – más ügyek mellett – az 1999-es Seres-gyilkosság. Az alvilág egyik nagy öregjére 1999. április 12-én egy Kalasnyikovból nyitottak tüzet Tahitótfaluban. Seres és olasz üzletfele a helyszínen meghalt, a Seres Bentley-jének hátsó ülésén utazó tolmácsot azonban életben hagyták a bérgyilkosok. A támadók – két férfi – egy motorral elmenekültek.

Megoldatlan a Tárnokról eltűnt Radics család esete is, ami az eddig nyilvánosságra került adatok szerint összefüggésben lehet a Seres-gyilkossággal. Radics Attila, élettársa és három éves kislányuk, Sára 2002. január 23-án tűntek el otthonukból. Ellentmondó hírek láttak akkoriban napvilágot arról, hogy „vödörnyi” vagy csak pár csepp vért találtak a nyomozók a házban, valamint a síró nyolc hónapos Zsuzsikát, a Radicsék kisebbik lányát.

Több bűnbánó maffiózó is vallott arról, hogy Radics volt a Seres-gyilkosságot végrehajtó motorosok egyike.

A család 2002-es eltűnése után tíz évet kellett várni, hogy gyilkosság gyanújával nyomozni kezdjenek.

Addig eltűntként keresték a családot.

Tíz évvel később elfogták Radics feltételezett társát, B. Lászlót, akit öt hónapi letartóztatás után végül csak azzal gyanúsítottak, hogy motorral ő vitte a tetthelyre Radicsot. Radicsról azonban nem lehet tudni, hogy hol van. Hivatalos bejelentést a rendőrség még nem tett arról, hogy megtalálták volna-e a holttestét. Az ügy ilyeténképpen lezáratlan. Radicsot ugyan minden bizonnyal megölték, ahogyan élettársát és gyermekét is, de a rendőrök még senkit nem gyanúsítottak meg sem a Radics család meggyilkolásával, sem pedig felbujtóként a Seres-gyilkossággal.

Portik Tamás és Jozef Rohác az Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőperének tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

Radics Attilának – bűnbánó maffiózók vallomásai szerint – valószínűleg azért kellett meghalnia, mert túl sokat fecsegett arról, hogy ő Portiknak dolgozik és miféle megbízásokat kapott tőle. A vallomások sejtetni engedik, hogy az alvilág Portikot sejtette a gyilkosság hátterében: egyszerűen elhallgattatta az árulót. Ám Radics élettársának és hároméves lányának az „eltüntetése” már az amúgy a gyilkosságtól annyira nem idegenkedő maffiózók körében is kivágta a biztosítékot. Volt, aki névtelen bejelentést is tett az ügyben.

Néhány ügy végére azonban vélhetően soha nem kerülhet pont. A Cinóber-gyilkosság és részben a Seres Zoltán ellen még 1997 nyarán elkövetett robbantásos merénylet-kísérlet is (pokolgépet tettek a Bentley-je alá, de a bomba leesett, amikor a kocsi nagy sebességgel elindult) vélhetően lezáratlan marad. A bíróság mindkét esetben bizonyítottság hiánya miatt felmentette a vádlottakat, és igen kicsi az esélye, hogy belátható időn belül új, s főleg perdöntő bizonyítékok kerüljenek elő. Még akkor is, ha

mind a két bűntény hátterében ismét csak Portik Tamást sejtetik a hatósággal ma már együttműködő egykori bűntársai.

De az is kétséges, hogy meglesznek-e valaha is a Parlamentnél és a Mátyás templomnál 1994 nyarán elkövetett robbantások tettesei.

Politikai robbantások

Az Aranykéz utcai robbantás előtt három kisebb bomba robbant Budapesten, amelyekről később kiderült, hogy a szlovák titkosszolgálat egyik raktárából valók és összetételük azonos az Aranykéz utcai bombáéval. Torgyán József kisgazda pártelnök lakásánál 1998. március 16-án robbant fel egy félkilós pokolgép, Szájer József lakása ajtajában május elsején, két héttel később pedig a Fidesz Lendvay utcai székházánál. Személyi sérülés egyik helyen sem történt. Korábban találtak egy, az előbbi hárommal azonos szerkezetű pokolgépet a kisgazdapárt Belgrád rakparti épülete előtt is, de az nem robbant fel.

Egyelőre homály fedi a politikusok elleni merényletek hátterét és a végrehajtók kilétét is. A történtek idején kiszivárgott információk szerint vélhetően mind a négy bombát ugyanaz a személy vagy csoport készítette. A pokolgépekhez használt robbanóanyag pedig megegyezett az Aranykéz utcai bombához használt anyaggal.

Az Aranykéz utcai robbantásért Jozef Rohácot ítélték el, akiről a szlovák sajtó mint a Meciar-féle titkosszolgálat egyik alvilági kapcsolatáról és végrehajtó emberéről írt. A pártirodák, illetve a politikusok lakása elleni támadásokkal Rohácot azonban még nem gyanúsították meg.

Horváth Andrásnak azonban vélhetően nemcsak a megoldatlan konkrét ügyeket kell felderítenie. Arra is választ kell adnia, hogy miért voltak eredménytelenek a tizenöt-húsz évvel ezelőtti nyomozások. Milyen mélyen épült be az alvilág annak idején a rendőrségbe, hány rendőrt tartott a markában fenyegetéssel vagy kenőpénzzel, és hogy az érintett rendőrök közül kik vannak még a testületnél magas beosztásban.

Vasúti tartálykocsik a fennállásának 130. évfordulóját idén ünneplő Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. telephelyén 2014. május 29-én.
MTI Fotó: Krizsán Csaba

Tisztázandó továbbá: a rendőrség által már jól ismert alvilági figurák hogyan válhattak – szinte egyik napról a másikra – olajnagykereskedővé? Nehéz elhinni, hogy egy állami vagy többségi állami tulajdonban álló cég vezetője – anélkül, hogy lefizették, megfenyegették volna vagy egy befolyásos illetékes „odaszólt volna neki” – hirtelen másra cseréli régi olajbeszállítóját, mert valaki pár forinttal olcsóbb gázolajat kínál. És persze az is kérdés, miért nem tűnt fel senkinek – vagy ha feltűnt, miért nem tett senki semmit –, amikor kiderült, hogy egyes semmiből jött cégek olcsóbban kínálták a gázolajat, mint a saját finomítóval rendelkező nemzeti olajtársaság.

Pintér azonban minden bizonnyal arra kíváncsi a leginkább, hogy az illegális

olajügyekből befolyt milliárdokból mely pártok, vagy mely pártok holdudvarához tartozó vállalkozók részesedtek.

És akik részesültek az olajmilliárdokból, milyen szolgáltatásokat nyújtottak cserébe az alvilági támogatóiknak.

Tisztázandó továbbá, hogy milyen szerepük volt a titkosszolgálatoknak az olajügyekben, a gyilkosságok eltussolásában. Az olajos alvilág prominensei jó kapcsolatokat ápoltak a katonai titkosszolgálattal, de állítólag nem csak azzal. Az ügyeket ismerő volt rendőrök szerint az alvilág titkosszolgálati kapcsolatai nem egy ügyben betartottak nekik. Nyilván most majd ezeket betartásokat is előveszik majd.

Portik Tamás például 1996 őszétől vezette a rendőrség TOP 100-as körözési listáját, majd 2003-ban – elévülés címén – megszüntették a körözését. Az a hír járta róla, hogy amíg körözték, az Egyesült Államokban bujkált. Csakhogy számos bizonyíték van arra, hogy ez nem igaz. Járt az USA-ban, nem is egyszer (körözöttként hogyan jutott útlevélhez és vízumhoz?), de itthon is élt, sőt fel is jelentették családon belüli erőszakért. Nem indult eljárás ellene. Vajon miért nem?

Borítókép: az Aranykéz utcai robbantás. MTI Fotó: Mihádák Zoltán