Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Így néz ki a keresztény Európa, amit Orbán Viktor annyira meg akar védeni

Így néz ki a keresztény Európa, amit Orbán Viktor annyira meg akar védeni
  • Nyugat-Európa lakóinak mindössze 22 százaléka jár templomba.
  • A többség szerint az államnak semmilyen keresnivalója nincs az egyházi ügyekben
  • A vallásos keresztények kevésbé elfogadóak a muszlimokkal és a zsidókkal szemben
  • A hitnek a nacionalizmus kialakulásában is van szerepe
  • Soha ilyen átfogó kutatás nem készült még a nyugat-európai kereszténységről

„A mi válaszunk, a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy a zátonyra futott liberális demokrácia helyett inkább felépítettük a XXI. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására. Mi kereszténydemokraták vagyunk, és kereszténydemokráciát akarunk.” (Orbán Viktor miniszteri eskütétele után elmondott beszéde.)

Megvédeni a keresztény kultúrát – aki hallgatta mostanában a magyar miniszterelnököt, az nem egyszer találkozhatott ezzel a vízióval. De milyen is valójában az a keresztény Európa, amit Orbán Viktor annyira óvni akar? Ha egy szóval akarnánk jellemezni: teljesen más, mint amit a magyar miniszterelnök gondol. Egy kedden publikált, minden eddiginél átfogóbb felmérés szerint

Nyugat-Európa mára a Föld egyik legszekularizáltabb régiója lett.

A kutatást készítő Pew Research Center semmit nem bízott a véletlenre: összesen 24 ezer 599 emberrel készített telefonos interjút 15 európai országban*. Mivel a felmérés kifejezetten Nyugat-Európára vonatkozott, Magyarország nem került fel a listára, de ettől még tanulságos képet ad arról, hogyan viszonyulnak a kontinens lakói a hithez és az egyházakhoz.

A Fátimai Szűz Mária szobrát kísérik Portugáliában: egyre kevesebben vesznek részt hasonló szertartásokon. (MTI/EPA/Ricardo Graca)

Megkeresztelve, de nem vallásosan

A felmérés legfontosabb tanulságát egyszerűen össze lehet foglalni: bár az európaiak döntő többségét gyerekkorában megkeresztelték, ha kérdezik, nem sorolják magukat a keresztény vallásúak közé. Néhányan fokozatosan távolodtak el a hittől, másokat az egyház botrányai vagy társadalmi megnyilvánulásai idegenítettek el, és alig járnak templomba. A nyugat-európaiak többségét ők, a vallásukat nem gyakorló keresztények teszik ki. Olaszország kivételével minden országban többen vannak, mint a gyakorló keresztények (ők azok, akik legalább havonta egyszer elmennek misére).

A nem gyakorló keresztények többen vannak a nem vallásosaknál (ateisták, agnosztikusak) is. Ez a megnövekedett migrációs hullám ellenére sem változott, hiszen a felmérés szerint sokkal, de sokkal több vallását nem gyakorló keresztény él Európában, mint az összes többi vallás képviselői együttvéve (muszlimok, zsidók, hinduk, buddhisták stb.)

Keresztények aránya a vizsgált 15 nyugat-európai országban. Forrás: Pew Research Center

A kutatás eredményei arra is rámutattak, hogy Orbán Viktornak egy dologban mindenképpen igaza van:

a kereszténység fontos részét képezi az európai identitásnak.

Megvédeni azonban egyáltalán nem kell, hiszen a keresztények nemcsak sokan vannak, hanem hatással is vannak az európai értékekre.

A gyakorló és a nem gyakorló keresztények, valamint a nem vallásosak politikai és kulturális nézetei ugyanakkor erősen különböznek egymástól, amit a lenti példák is jól jellemeznek.

  • A templomba járó keresztények Isten bibliai alakját fogadják el, míg a nem gyakorló vallásosak ezt a képet elutasítják, hisznek viszont valamilyen „felsőbb lényben, vagy spirituális erőben”.
  • A gyakorló keresztények jó véleménnyel vannak az egyházról, de a nem gyakorlók sem elutasítóak. Ők úgy gondolják, az egyházak fontos társadalmi munkát végeznek, például közösséget építenek, vagy segítik a szegényeket.
  • A jövőre nézve az egyháznak mindenképpen fel kell arra készülnie, hogy egyre kevesebb vallásos ember él majd Európában. Akik nem járnak templomba, azok nem nevelik vallásos szellemben a gyerekeiket, ez az ateistákra is igaz.
  • A megkérdezettek 60 százaléka – függetlenül attól, hogy vallásos, vagy nem – azt nyilatkozta, hogy a vallást teljesen külön kell kezelni a kormányzati intézkedésektől. Az ellenkezőjét mindössze 36 százalék támogatná.

Inkább ne legyen zsidó és muszlim

Az általánosságokon kívül a kérdezőbiztosok attól sem riadtak vissza, hogy feltegyenek néhány, a társadalom számára provokatív kérdést is. Az egyik ilyen az volt, hogyan vélekednek az európai keresztények a más vallásúakról és a bevándorlókról.

Fotó: Matthew Lloyd/Getty Images

Az biztos, hogy Nyugat-Európa ebből a szempontból sokkal elfogadóbb, mint a közép-európai országok, nem beszélve Magyarországról. A kutatásban résztvevő 15 ország legtöbb lakója szívesen venné, ha muszlim, vagy zsidó lenne a szomszédja, és elutasítja a diszkriminációt. Ráadásul a válaszadók közül sokkal többen fogalmaztak úgy, hogy a bevándorlók becsületesek és szorgalmasak, mint azok, akik ennek ellenkezőjét állítják.

Egy dolog így is szembetűnő:

a templomba járó és a vallást nem gyakorló keresztények közül többen osztanak bevándorló- és kisebbségellenes nézeteket, mint az ateisták.

Jó példa erre az Egyesült Királyság, ahol a vallásosak 45 százaléka és a nem gyakorló keresztények 47 százaléka értett egyet azzal, hogy az iszlám nem összeegyeztethető a brit értékekkel és kultúrával. Az egyáltalán nem vallásos lakosoknak mindössze 30 százaléka állította ugyanezt.

A zsidókkal hasonló a helyzet: a felmérés szerint a vallásosak valamivel hajlamosabbak arra, hogy elutasítsák annak lehetőségét, hogy zsidó kerüljön a családba, valamint a negatív előítéletekkel is inkább egyetértenek. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a keresztények többsége hasonló nézeteket oszt, a felmérés csak a különbségre mutat rá a vallásosak és a nem vallásosak között.

Franciaország a franciáké?

Valamennyire a fenti témához kötődik a nacionalizmus is. A nyugat-európai régióban országonként változik, mennyire fontos az ott lakóknak a nemzeti identitás. Olaszországban és Portugáliában például valamivel többen vannak azok, akik szerint olasz vagy portugál ősök kellenek ahhoz, hogy valaki a néphez tartozónak vallja magát.

A Cristo de las Injurias testvériség vörös csuklyás vezeklői nagyheti körmeneten vesznek részt a közép-spanyolországi Zamorában (MTI/EPA/Mariam A. Montesinos)

A felmérés azt is kimutatta, hogy a nacionalizmus a társadalmakon belül leginkább a gyakorló keresztényeknek fontos. Franciaországban a templomba járók 72 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy francia ősök kellenek ahhoz, hogy valaki igazi franciának hívhassa magát. Ugyanez az arány a nem gyakorló keresztényeknél 52, az ateistáknál pedig 43 százalék.

A két első csoport a vallástalanokhoz képest jobban osztotta azt az állítást is, hogy „a népünk nem tökéletes, de felsőbbrendű másoknál”.

Abortusz és melegházasság

Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a templomba járó keresztények társadalmi kérdésekben sokkal konzervatívabbak, mint a többi keresztény, vagy nem vallásos ember. Az utóbbiak sokkal elfogadóbbak az abortusszal és az egyneműek házasságával szemben, a kérdést viszont nemcsak a hit, hanem a végzettség is befolyásolja.

Templom Németországban: a németek közül utasítják el legtöbben a zsidó és a muszlim szomszédot. Fotó: Maja Hitij/Bongarts/Getty Images Fotó: Maja Hitij/Bongarts/Getty Images

Az érettségivel rendelkezők közül sokkal többen támogatják a művi terhességmegszakítás és a melegházasság legalizálását, mint az alacsonyabb végzettségűek. És egy a kérdésben a nemek között is különbséget lehet tenni: a nők elfogadóbbak a homoszexuálisok házasságával szemben, mint a férfiak, az abortusz kérdésében viszont nagyjából egyezik a véleményük.

*A felmérést a következő 15 országban végezték: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország.