Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Lelketlen utaláshalom lett a Han Solo-film

Lelketlen utaláshalom lett a Han Solo-film

Korrekt film a Solo, de hiába az ikonográfia tisztes megidézése, a Star Wars-bizsergés nem járja át az embert. Spoilermentes kritika.

A Solo: Egy Star Wars-történet nem is lett olyan vészes film, ahhoz képest, hogy a promócunamit is elsöpörték a hírek arról, milyen sok probléma volt a forgatás körül. Mint emlékezetes, a főszereplő Alden Ehrenreich-et például színészmesterség órákra járatták, a franchise keménytökű úrnője, Kathleen Kennedy pedig kidobta a forgatókönyvíró-rendező párost, Phil Lordot és Chris Millert, majd a már 80%-ban leforgatott filmet az új kinevezett direktor, Ron Howard szinte teljesen újraforgatta.

De akkor mi vele a baj? Hogy összetákolt.

Nem lehet persze látni, hogy merre vannak a határvonalak, mik azok, amiket A Lego-kaland rendezői és mik azok, amiket a rendes iparos Howard pakolt bele a végleges filmbe (de ismerve a fentebbi két figurát, valószínűleg számos improvizatív geg került kukába), így a nézőnek csak egy dolga van, keseregni vagy örülni a film milyenségén. Ettől még minden stábtagnak rémálom lehetett a forgatás körüli hercehurca, hogy ez a film elkészüljön a múlt heti Cannes-i premierre. Az persze, hogy Európában ott adták le először (a világpremier egyébként Los Angelesben volt május 10-én), egy patinás, nagyon fontos filmmustrán – jelzésértékű intézkedés, mert ezzel a Lucasfilm képes megmutatni, kézben tartják a dolgokat, pontosan tudják, mit miért csinálnak, és ők továbbra is egy kínosan jól működő gépezet munkatársai.

Ez látszik is a Solón, mármint a precizitás, hiszen kerek, sallangmentes, jól összerakott alkotást kapunk, amire azért nem lehet azt mondani, hogy rossz film, de azért ennél jóval többet is ki tud főzni a Disney/Star Wars boszorkányműhely.

Az a baj, vele, hogy nincs lelke, pedig a Star Wars-filmek egyik legkarizmatikusabb alakja van a középpontba állítva.

Han Solo, Chewbacca és a Millennium Falcon már önmagukban is olyan ikonikus popkulturális termékek, hogy bármit el lehet adni velük, így amikor a Lucasfilmnél kitalálták a sormintát (egyik évben folytatás, a köztes években spinoff), érthető volt, hogy az ő kalandjuk is érkezik.

Na de mi kell egy Han Solo-filmhez? Nyilván az, hogy kiderüljön, Chewie-val miként lettek örök barátok, hogyan szerezte a Millennium Falcont, milyen formában tudta 12 parszek alatt megtenni a Kessel-futamot; a köztes matériát pedig fel kell tölteni vicces, akciódús jelenetekkel, amik jobban árnyalják a csempész jellemét. Nem ördöngösség ez, a Solo: Egy Star Wars-történet pedig ennek részben meg is felel.

A gond az, hogy ennél többet nem tesz. Az, hogy rengeteg Star Wars-utalás kerül egymás mellé, attól az még nem biztos, hogy Star Wars, mert például egy baráti sörözésnek is lehet ez az ismérve. A varázs az, ami hiányzik.

Az Egy új remény klasszikus hős útja-történet volt, és a Solo esetében is valami ilyesmi történik, de itt Han Solo az első pillanattól fogva Han Solo, vagyis az a csávó, aki azt hiszi magáról, hogy a galaxis legjobb pilótája. Még úgy is, hogy szarfalván nőtt fel, és kiadós vasárnapi ételt sem látott életében, nemhogy hiperhajtóművet. Ez valahol persze igaz Luke Skywalkerre is, de vele legalább ott volt az Erő. Ha nagyon akarjuk, akkor tudunk felnövéstörténet-vonalat erőltetni a filmbe, ahol a főhősnek azt kell megtanulnia, hogy senkiben sem szabad megbízni, és körülötte senki sem az, mint akinek látszik, de minden dramaturgiai fordulat olyan tessék-lássék módon történik, hogy a néző viszonylag kevésszer fog meghökkenni.

Utóbbit persze igazságtalan felróni egy Star Wars-filmnek, hiszen „Én vagyok az apád”-típusú reveláció csak egy volt az egész filmes franchise-ban, és bármilyen banálisan hangzik, valójában mindig a baromi nagy szív vitte el ezeket a filmeket. Az a meseszerű hangulat, ami miatt kortól függetlenül lehetett rajongani. A varázslat most viszont nem működik. A stáblistán felirat még sosem érintett meg ennél jobban: based on characters created by George Lucas. Vagyis

A George Lucas által létrehozott karakterek alapján készült.

Vagyis hiába ismerősök a nevek, a történések, sőt, nagyon ügyesen van összefűzve ezzel a résszel az új és a régi trilógia is, sőt utalás szinten a Zsivány Egyes is, ettől még a Solo egy idézethalom. Egy kedves rajongói film, amiben ugyan volt pénz, csak az ötlet kevés. Hangulatában egy űrwesternre emlékeztet, viszonylag kis téttel bíró cselekménnyel, amihez például pont az a fajta kurázsi kellett volna, ami érezhetően akkor távozott a produkcióból, amikor a Phil Lord-Chris Miller párost kipenderítették.

Ráadásul a cuki/fura lények és az idegesítő droidok mellett ugyan hiába kellőképpen mocskos film a Solo, mint az Egy új remény és a Zsivány Egyes is, egyszerűen képileg is hangulattalan. A John Williams által készített zenék pedig tökéletesen ötlettelen módon lettek áthangszerelve, egy olyan taktus sincs, ami ott maradna a néző fülében.

Nem biztos, hogy a Star Wars útja a kedvelt karakterek előtörténetének elmesélése felé kell, hogy vezessen és köszönöm, már most tolom el magamtól a Kenobi-filmet. A Zsivány Egyes minden hibájával együtt azért tudott üde színfoltja lenni a Star Wars filmes-univerzumának, mert csak jelzésszinten dolgozott a franchise fontosabb karaktereivel, a történet eddig ismeretlen helyekre vitt és ismeretlen szereplőkkel operált. A Solo pedig aláhúzza, a fősodor-filmek mellett (amiben Rey-ék világmegmentenek), inkább a kisebb téttel bíró, univerzumot tágító sztorik kellenének, nem eredettörténetek. Az internet új sztárja, Donald Glover által megformált Landón ugyan látszott, hogy van benne valami karizmaszerűség, ami predesztinálná arra, hogy önálló filmet kapjon (pletykálnak is erről), de ahhoz kéne valami olyan pimaszság rendezői és írói oldalról egyaránt, amit ebből a produkcióból pont kivettek.

A Solo: Egy Star Wars-történet felejthető lett, jöhet is a következő.

Solo: Egy Star Wars-történet (Solo: A Star Wars Story). Amerikai sci-fi, 2018. Magyar premier: 2018. 05. 24. Értékelés: 6/10