Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Berkecz: Az ellenzék a túlélésre hajtott, nem a kormányváltásra

Berkecz: Az ellenzék a túlélésre hajtott, nem a kormányváltásra

Berkecz Balázs, az Együtt volt alelnöke az ellenzéki bénázások, csaták és alkuk hátteréről, a Karácsony Gergely-féle hangfelvételről, továbbá pártja jövőjéről is beszélt a Zoom.hu-nak adott interjújában.

Mi lesz az Együtt-tel?
Június másodikán lesz küldöttgyűlésünk, ahova a tagság is meghívást kapott. Az a helyzet, hogy a 150 millión kívül, ami az elnökséget terheli, még van 30-40 millió forint mínusz: az Állami Számvevőszék bírsága, ami teljesen nonszensz, mert egy nem létező probléma miatt büntettek minket és még van 25 egyéni jelölt, akiknek az 1 millióját is vissza kell fizetni, mert nem érték el a 2 százalékot. Szerintem a legésszerűbb döntés, ha a felszámolás irányába visszük el a pártot, viszont van egy jó a közösség, amit össze kell tartani, ennek a formájáról is beszélni kell majd a küldöttgyűlésen.
Alapítanának egy új pártot?
Szerintem más irányba kell elmozdulni. A választási eredményeket figyelembe véve nincs sok értelme egy újnak, hacsak az az új párt nem egy olyan néppárt tud lenni, ami a többi pártból képes bevonzani a hiteles szereplők többségét. Viszont számomra az is kiderült az elmúlt években, hogy

az ellenzéki politikusok közül a látszat ellenére többeknek nem az az érdeke, hogy kormányváltás legyen, hanem sokkal inkább a túlélés vagy a Fidesz kiszolgálása.

Van olyan párt most a palettán, amelyikhez tudnának csatlakozni?
Én biztosan nem, mert nem látok hiteles ellenzéki pártot az Együttön kívül. A Momentumnak egyébként megvolt a lehetősége arra, hogy magához vonzza a hiteles szereplőket a NOlimpia kapcsán, de sajnos nem ebbe az irányba indultak el, hanem önálló pártot alapítottak, mindenkitől elzárkóztak, és végül ezzel a kamikaze politizálással bezuhantak a parlamenti küszöb alá.

Az LMP-nek hatalmas felelőssége van abban, hogy egyrészt nem jött létre egy új pólus, amivel meg lehetett volna feszíteni a külön paktumot kötő MSZP-t és DK-t, másrészt több fontos választókerületben jutott miattuk mandátumhoz a Fidesz.

Nálam a Jobbik is elásta magát, túl azon is persze, hogy a szélsőjobbal mindig is hadilábon álltam: 2016-ban Hadházy Ákos hívott össze egy beszélgetést, amiben a Fidesznek kedvező választási rendszerrel szembeni alternatívát vázolt fel, amivel nyomás alá lehetett volna helyezni a kormányt és egy új választási törvényjavaslattal előállni. Ettől a Jobbik kapásból elzárkózott, és mivel a legnagyobb ellenzéki erőről beszélünk, a kezdeményezés legitimitása komolyan sérült. Ugyanezt a politikát követték a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésével szemben is, ahol egy nyolcpárti javaslat megszületett arra, milyen módon kellene egy új választási törvényjavaslatot létrehozni, de a Jobbik nélkül nem lehetett azt állítani, hogy az egész ellenzék javaslata lenne.

„Nálam a Jobbik is elásta magát”

A Fidesz benne lett volna bármilyen módosításban? Nekik ez nem lett volna érdekük.
Túl azon, milyen Orbán Viktor megítélése az EU-ban, az ellenzék asszisztálásával azt a látszatot még mindig fenn tudja tartani, hogy itt demokrácia van és demokratikus módon megválasztják őt az emberek. Pedig az EBESZ-jelentés rámutatott, hogy a Fidesz az első kétharmadával visszaélve olyan versenyhelyzetet teremtett a hazai választási rendszerben, ahol Orbánék a legprofibb futócipőben, hátszéllel nyargalhatnak, míg a többi ellenzéki szereplő csak zsákban ugrálva képes bukdácsolni. Komoly üzenete lett volna annak, ha a Fideszen kívül mindenki azt mondta volna: amennyiben nem egyenlítődnek ki egy markáns jogszabályváltozással a feltételek, akkor nem indulnak el a választásokon. Sajnos ez a Jobbik miatt bukott el.
És mit lehetett volna tenni?
A nehéz helyzeten csak egy Veszprémben és Hódmezővásárhelyen is bizonyított, széles, legalább 40 választókerületben megvalósuló koordináció segíthetett volna, viszont Karácsony Gergely szocikkal való lepaktálásakor vált számomra egyértelműen világossá, hogy érdemi koordináció nem lesz.

A többi párt csak arra hajtott, hogy listán bejusson a Parlamentbe, esetleg egy-két egyéni jelöltje megnyerje a körzetét, és csók.

Az intő jeleket látva számomra csupán az volt a kérdés, hogy a Fidesznek lesz-e kétharmada. Mondok egy példát. Az Együtt alelnökeként több egyeztetésen is részt vettem tavaly ősszel, az első megbeszélés az MSZP vezetőivel volt, az egyik oldalon Hiller István, Molnár Gyula és Tóth Bertalan vett részt, míg a másik oldalon az Együtt és a Párbeszéd vezetői. Ezen a beszélgetésen mondták el a szocialisták, hogy az ellenzék egykori reménysége, Botka László 2017 februárja óta hétről hétre abban a hiszemben tartotta őket, hogy a következő héten meglesz a széleskörű ellenzéki megállapodás, miközben a valóságban valódi tárgyalások nem voltak, például az Együtt vezetőivel sem.

Erre a szociknál állítólag már csak akkor derült fény, amikor Botka visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, és ez jelentős belső feszültségeket gerjesztett.

Molnárék már ezen az első tárgyaláson világossá tették, hogy nagyon nehéz lesz velük visszalépésekről beszélni, mert egyben kell tartaniuk a pártjukat, ezért elsősorban a DK-val akarnak megegyezni, és távozáskor megjegyezték, hogy az Együttnek, illetve a Párbeszédnek legfeljebb 1-2 választókerületben tudnak csak visszalépni.

Már ebből lehetett látni, hogy érdemi megállapodás és széleskörű koordináció helyett egy zsarolós, kisstílű játékra lehet számítani.

Végül novemberben Karácsony Gergely közölte, hogy megkereste őt az MSZP, amitől ő és a Párbeszéd nem zárkózott el, sőt vele üzentek, hogy az Együtt is menjen közös listára a szocikkal. Persze Gergő azt tudta, hogy egy 2016-os küldöttgyűlési határozatunk szerint nem tudunk az MSZP-vel közös listára menni, sőt, éppen a megújulás jegyében dolgoztunk vele együtt az Új Pólus összehozásán. Miután a jóvágású ex-LMP-s beadta az MSZP-nek a derekát, már mindenkinek világos lehetett, hogy semmilyen érdemi koordinációra nem lehet itt számítani, hiszen a szociknak csak az ő arca kellett ebből a csapatból.
Karácsony elhíresült mondatait ezt követően hozta nyilvánosságra?
Az Együtt és a Párbeszéd 2017 novemberében már a szövetségi megállapodás tervezetének véglegesítésénél tartott, amikor Karácsony Gergely 10 napos vekengés közepette közölte velünk, hogy ő nem hisz lényegében semmiben, elmondta, hogy szerinte ma már csak az a kérdés, hogy kétharmada vagy négyötöde lesz-e a Fidesznek, így nem is akarja ezt az egészet végigcsinálni, miközben valójában az Együttet legalább annyira szereti, mint a saját pártját, de annak ellenére elfogadja Molnár Gyula ajánlatát, hogy tudja, az Együtt és a DK sem fog közös listára menni az MSZP-vel, viszont a széles koordináció így még lehetetlenebbé válik.

Emiatt nagyot csalódtam Karácsony Gergelyben, és az Együtt elnöksége előtt elmondott mondatait idegességemben azért osztottam meg a közösségi oldalamon, mert komoly rizikót láttam abban, hogy hozzám hasonlóan sokan elhiszik neki, ő valóban a kormányváltás érdekében küzd, miközben egy olyan párt listájának az élére lépett, amelyről néhány éve azt mondta egy fórumon, hogy jobban utálja, mint a Fideszt.

És persze az is bennem volt, hogy a választóknak tudnia kell arról, ha valaki valójában nem akar miniszterelnök lenni, hiszen akkor csak fél szívvel tud küzdeni. És azért vettem le a közösségi oldalamról az anyagot a posztolást követően perceken belül, mert rájöttem, hogy ezzel sokat ártok az Együtt közösségnek, amelyért nagyon sokat dolgoztam, és sok mindent feláldoztam. Karácsonnyal az eset után körülbelül két héttel leültünk Pécsett, hogy rendezzük a viszonyunkat. Bocsánatot kértem, megbeszéltük a nézeteltéréseinket, és azt is, hogy a KariGeri bloghoz semmi közöm, amiről ő is tudott, sőt, elmondta azt is, hogy szerinte ki volt az a szocialista vezető, aki a blog mögött állhat.
Térjünk rá a választásra…
Oké, még annyi, hogy decemberben a Karácsony-affér miatt felfüggesztettem az Együttben az elnökségi tagságomat, majd január elején, az etikai vizsgálat lezárása után – ahol megrovásban részesítettek – már újra alelnökként, egyfajta vezeklésként magam döntöttem úgy, hogy nem szereplek az Együtt listáján. Addigra a baloldali pártokkal és szereplőkkel történt egyeztetéseken történtek után már egyáltalán nem hittem abban, hogy a kormányváltás lehetséges, ezért azt javasoltam az Együtt elnökségének, hogy ne induljunk el a választáson, inkább szervezzünk a választások után egy utcai mozgalmat.

Viszont az Együtt elnökségének többsége nálam sokkal jobban bízott abban, hogy az ellenzéki oldalon kialakult felelőtlen chicken game-ben az utolsó pillanatban mégis kikényszeríti a közvélemény a széleskörű koordinációt, ami révén letörhető lehetett volna a Fidesz többsége.

Elsősorban ez a stratégiai nézetkülönbség vezetett odáig, hogy február 7-én végül lemondtam az alelnökségről, amit azért nem kommunikáltam, hogy ne ártsak a kampányban az Együttnek, majd segítettem megszervezni az ajánlásgyűjtést a Dél-Dunántúlon, illetve indultam egyéniben a Baranya 2-es körzetben.

Berkecz Balázs

Ott miért nem működött az ellenzéki jelöltek visszalépése egy esélyes jelölt javára? A Baranya 2-ben végül Hoppál Péter nyert a Fidesz színeiben, aki 40 százalékot kapott, míg az ellenzékiek összesen 60-at.
Megpróbáltam összehívni az ellenzéki jelölteket, hogy legyen megegyezés, de senki sem volt kapható erre. Ha sikerült volna megállapodni, akkor Pécsnek két ellenzéki képviselője lenne most, nem csak Mellár Tamás.
Min bukott el a megegyezés?
A Közös Ország Mozgalom mérte a Baranya 2-es körzetet is, amiben azt vizsgálták, ha egy jelölt egyedül indul Hoppál ellen, akkor milyen integratív ereje van. A jobbikos jelölt és én is a Hoppállal szembeni önálló indulás esetén 42%-ot kaptunk volna, 44-et a DK-s, 46-ot az LMP-s és 36 %-ot a momentumos. Az látszott a felmérésből, a hódmezővásárhelyi győzelemből és a körzet 2014-es eredményéből is, hogy ha pénzfeldobással is döntjük el, ki maradjon egyedüli kihívóként, akkor bármelyikünknek esélye lett volna a győzelemre. Ezért hívtam találkozóra az összes mérhető jelöltet, hogy oldjuk meg ezt a helyzetet: bárki is marad állva, a lényeg, hogy ne a fideszes nyerjen.

A jobbikos egyből jelzett, hogy rendben van, akár az ő irodájában is lehet ez a találkozó, a többiektől aznap délutánig nem jött visszajelzés. Estére a Jobbik jelöltje is visszatáncolt, majd másnap reggel a momentumos jelölt jelezte, hogy beszélgetne, de neki mindennap este 9 után jó, az LMP-s jelölt egy visszalépést tiltó küldöttgyűlési határozatukra hivatkozott, de azt mondta, szívesen beszélget. Végül a DK-s elmondta kerek perec, hogy ő nem lép vissza semmiképpen, ezért felesleges is beszélgetni.

Innentől kezdve végképp világos volt: nem a győzelem érdekelte őket, hanem a töredékszavazatok, és az a DK-s alelnökökkel való beszélgetéseim után vált kristálytisztává, hogy a vidéki körzetekből csak erre számítanak. De nem csak ők.
Vagyis csak a túlélés volt a fontos?
Igen. Azért javasoltam az Együtt elnökségének még januárban, hogy ne induljunk el, mert itt április kilencedikén az emberek jogos meglátása lesz az, hogy az ellenzék ezt a választást eladta, miközben az Együtt a legjobb szándékkal dolgozott a kormányváltásért. Ráadásul az ellenzéki oldalon mindenki tudhatta, velünk normális körülmények között bármikor meg lehetett volna állapodni, meggyőződésem, hogy ezért nem hívtak minket érdemi egyeztetésekre egészen az utolsó pillanatig, amikor mindössze két helyen lépett vissza nekünk az MSZP, DK páros.
Nem az volt a probléma, hogy az Együttet 1 százalékra mérték?
Az lehet, de én az egy százalékot részben önbeteljesítő jóslatnak tartom, amiben a taktikai szavazásra buzdítóknak hatalmas felelősségük van. Ott van például a KOM-os mérés, amely szerint esetemben is lett volna akkora átszavazási hajlandóság, mint a jobbikos jelöltnél. Egyébként voltak több helyen erős jelöltjeink, például Baranyi Krisztina, Vajda Zoltán, Szabó Szabolcs. Utóbbi esete mutatja, hogy a szocialisták mennyire vették komolyan a választást: ha fontos lett volna nekik a kormányváltás, akkor helyben már a kezdetektől is a 2014-ben bizonyított jelölteket támogatják, Csepelen például nem a valahonnan Észak-Magyarországról odahozott Bangónét erőltetik.
És most mik a tervek? Politizál tovább?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmámtól az elmúlt 5 évben sem szakadtam el, miközben nagyon sok munkát tettem bele, hogy kormányváltás legyen. Sajnos nem csak kormányváltás nem lett, de most újabb kétharmaddal nyúlhat le mindent a maffia. Érdemes mindenkinek elgondolkodnia, hogy miként lehet mégis normális hellyé tenni Magyarországot. Én is ezt teszem, de közben több időt fogok szentelni a családomra és a zenekaromra is. Ha lesz a megszűnő Együttön kívül olyan hiteles politikai formáció, amellyel érdemes újra munkának látni, akkor lehet rám számítani. Természetesen főépítészként és területfejlesztési szakemberként amúgy sem tudok elszakadni a közügyektől, hiszen az a munkám szerves része.