Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Végre elmondták a magyar nők, mik a legnagyobb problémáik

Végre elmondták a magyar nők, mik a legnagyobb problémáik

Amikor a Friedrich-Ebert Alapítvány budapesti képviselete Gregor Anikó szociológus és a Závecz Research kutatóintézet közreműködésével tavaly ősszel átfogó felmérést készített arról, hogyan látják saját problémáikat a magyar nők, még nem gondolták, hogy alig több mint fél évvel később különösen aktuális lesz az eredményekből született tanulmánykötet.

A miniszterelnök választási győzelme után, éppen egy hónapja beszélt arról, hogy átfogó megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel. Eskütétele után mondott beszédében pedig megismételte, hogy a népességfogyást tekinti az ország legsúlyosabb problémájának. Csak egyet felejtett el: megkérdezni a nőket, hogy ők mit akarnak.

argitszigeten. A kormány ösztönzi a gyerekvállalást, ezt azonban a nőlk többsége tehernek éli meg. Fotó: Halász Nóra

Megtette ezt helyette a Nőügyek 2018 című kutatás, amelynek eredményeit Kováts Eszter, a FES „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” programjának vezetője és Gregor Anikó szociológus, az ELTE TáTK adjunktusa mutatta be csütörtök este. Ebből kiderült: a nők nem a médiát komolyabban érintő témákat tartják a valós problémáknak, sokkal inkább

az anyagiak, valamint a munka és az anyaság össze (nem) egyeztethetősége okozza számukra a legnagyobb feszültséget.

A kutatók semmit nem bíztak a véletlenre: először fókuszcsoportos interjúkat végeztek az ország több pontján, majd a felmerült témákat felhasználva egy ezerfős, országos kérdőíves reprezentatív felmérést nők és férfiak körében egyaránt. A fókuszcsoportos adatfelvétel középpontjában az alacsonyabb iskolai végzettségű és társadalmi státuszú nők álltak.

Pénz nincs, rabszolgaság van

Ennek fényében is kiugró volt, hogy a megkérdezettek problémái között abszolút a megélhetés dominált. A résztvevők mind a hat csoportban elsők között a béreket, az árakat, a hiteleket és a lakhatás említették. Kivétel nélkül súlyos szavakkal illették a munkaerőpiacot: a legtöbbjüknek a kizsákmányolás és rabszolgaság jutott róla eszükbe, függetlenül attól, van-e gyerekük vagy nincs.

„Egy férfi főnök nem tisztel, ha ő csinálja a beosztást, nem fogja az ünnepeket nézni, és nem érdekli a gyerek betegsége, mert az ő családjában nem ő marad otthon, és azt sem tudja, mi az, hogy lázgörcs” – mondta egy fiatalabb, fővárosi résztvevő.

A beteg gyerekeket és az időseket jellemzően a nők ápolják, és női családtagjaik segítenek benne. Fotó: Veres Viktor

Nőként már bekerülni is nehéz a munkahelyekre: ha még nincs gyerek, akkor azért, ha már van, akkor azért. A munkaadók nem tolerálják, ha a kicsi beteg lesz, és akkor sem együttműködőek, ha a beosztást kell megváltoztatni emiatt. Nem járnak sokkal jobban az idősebb generáció tagjai sem, nekik hiába repültek már ki a gyerekeik, a koruk miatt senkinek nem kellenek.

Ápolni női dolog

A közbeszédben szinte meg sem jelenik, a nők többsége mégis hatalma feszültségnek éli meg az idősek, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyerekek ápolását. Ezzel a feladattal a nők szinte teljesen egyedül maradnak, sokszor egészséges gyerekeik ellátása mellett. Ez persze nemcsak pszichésen nagy kihívás, a megalázóan alacsony ápolási díjak miatt a gondozók napi megélhetését is veszélyezteti.

„Ma már nem engedheti meg magának a fiatal, hogy az idős mellett ott legyen, neki is meg kell élni, több generáció nem él együtt. Rohan az élet, van egy szülő, hiába van gyereke, a gyerek a saját gyerekére dolgozik, hogy meg tudjon élni és nem elég napi nyolc óra, és se ereje, se ideje arra, hogy a szülőt istápolja hosszan” – mondta egy idősebb szolnoki megkérdezett.

Minden csoportban problémaként merült fel, hogy a kormánypártok bevallottan nagy figyelmet fordítanak a gyerekvállalás ösztönzésére. Az üzenet átment, hogy

a három gyermek vállalása az ideális, ezt azonban a nők teherként élik meg,

hiszen egy vagy két gyereket sem tudnak eltartani, nemhogy hármat.

Sokan megemlítették azt is, hogy a propaganda hiába ösztönzi őket a szülésre, a gyerekek megszületése után már nem kapnak támogatást az államtól, és nagyon alacsony a családi pótlék.

Szülnének a nők, de sok esetben nem tehetik meg az anyagiak miatt. MTI Fotó: Balázs Attila

A kérdőíves kutatásban a szociológusok már konkrétabban rá tudtak kérdezni, hogy a felmerült problémák közül melyiket érzik a legsúlyosabbnak a nők (és velük együtt a férfiak is). Ebből kiderült, hogy ugyan minden nőket érintő problémát annak élnek meg, de van, amit jobban. Ezek:

  • egyedülálló szülőként nehéz a gyereknevelés
  • részmunkaidős bérből nem lehet megélni
  • tartósan beteg kisgyerek ápolása
  • egy gyerek felnevelése tetemes anyagi kiadásokkal jár.

A lista aljára került a párkapcsolaton belüli erőszak, a szexuális zaklatás, a fogamzásgátláshoz való hozzáférés, valamint az, hogy kevés beleszólásuk van abba, hogyan akarnak szülni.

Amikor felmerült, hogy a nehéz helyzetekben ki segíthetne, ott is a női családtagokat nevezték meg, igaz, itt már előtérbe kerültek a férfiak is. Természetesen igény lenne az állam szerepére is különösen a gyes/gyed utáni munkanélküliség, és a párkapcsolaton belüli erőszak ügyében.

Csak kampány idején fontosak

A bizalmatlanság a politikai pártokra is igaz, a beszélgetések alatt egyedül Szél Bernadett neve került elő, mint olyan politikusé, aki kiáll a nők ügyeiért. A megkérdezettek egyik pártról sem gondolják, hogy a nők helyzetére különleges figyelmet fordítanának, ha mégis, akkor azt a családok, nem pedig a nők vonatkozásában, illetve a kampányok idején.

Résztvevők a Nagycsaládosok Országos Egyesülete rendezvényén. A sokgyerekeseket az egygyerekesek is irigylik néha. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A válaszadók eleve nagyon kritikusan vélekedtek a pártokról, és elégséges osztályzatot adtak nekik a nőügyek képviseletében. Ez még akkor is igaz volt, ha a saját pártjukról volt szó,

55 százalék nem lát olyan pártot, amely képviselné a magyar nők problémáit.

Viszont csak a válaszadók negyede gondolta úgy, hogy ha több női politikus lenne a parlamentben, az változtatna a helyzeten.

Másnak miért jobb?

Különösen érdekes része volt a felmérésnek a társadalmi csoportok között uralkodó feszültség, ami még a nők közötti szolidaritást is felülírta. A fókuszcsoportos beszélgetések jelentős részét töltötték ki olyan történetek, amelyekben a beszélők egy másik társadalmi csoportot tettek felelőssé a megélt problémáikért.

Sokan említették, hogy a nyugdíjasok milyen sok támogatást kapnak, miközben a családi pótlék összege 10 éve nem emelkedett. A gyerektelenek és egy-vagy kétgyermekesek pedig azt nehezményezték, hogy a háromgyerekesek sokkal több támogatást kapnak, de terítékre kerültek a határon túli magyarok, és néhány városban a romák is.

„Te is mehettél Zánkára, úttörőtáborba, az iskolán keresztül mindkét gyerekem volt ott. Most meg az van, hogy ki mehet? A határon túliak meg a kisebbség” – mondta egy idősebb szolnoki résztvevő.

„Nem szólom le a nyugdíjasokat, én is hamarosan remélem, az leszek, de könyörgöm! Nyolc éve úgy nevelem a három gyerekemet, hogy két forintot nem emeltek a családi pótlékon, és a nyugdíjat azóta hányszor emelték? Most megint azért emelik, mert lesz a választás, meg megint azért kapnak nyugdíjprémiumot. Hányszor kaptunk családipótlék-prémiumot?” – hangzott el az egyik vélemény Szolnokon.

A szerzők a kötet végén javaslatokat is megfogalmaztak. A következtetésekből azt vonták le, hogy az államnak

  • több figyelmet kellene fordítania arra a problémára, hogy a nők nagy hátránnyal küzdenek amiatt, hogy elsősorban ők látják el a gondoskodói feladatokat. Ezért növelni kell a gondoskodó szakmák megbecsültségét, a kiskorú, tartósan beteg, fogyatékos vagy idős hozzátartozójukat ápolók anyagi támogatását
  • csökkenteni kellene a munkavállalás és a család ellentétét, ehhez a nőjogi szervezeteknek együtt kellene működniük a szakszervezetekkel, a fogyatékos gyereket nevelő anyák, nőközpontú szülési ellátásért küzdők, ápolónők, bölcsődei dolgozók mozgalmaival
  • javítani kellene a munkakörülményeket, változtatni kellene az intézményes gyerek-, idős-, és tartósbeteg-gondozás feltételein és meg kellene emelni a tíz éve alacsony GYES és a családi pótlék összegét
  • célravezetőbb lenne a nők élet- és munkakörülményeinek javítását helyezni előtérbe, és ezen keresztül jutni el a nők és férfiak egyenjogúságának követeléséig
  • Külön érdemes figyelni a nyugdíj előtt álló 50-59 éves nőkre, akik speciális problémákkal küzdenek.