Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

MSZP-s kritika ment az MSZP-nek, miközben beindultak az elnökjelöltek

MSZP-s kritika ment az MSZP-nek, miközben beindultak az elnökjelöltek

Noha bő hónap eltelt már a választás óta, a szocialistapárt-szervezetek bénult állapotban vannak: hivatalosan az április 8-i eredmény „értékelése” zajlik, továbbá „nagy a készülődés” a júniusi kongresszusra, de markáns kritika és/vagy a szimpatizánsok számára elérhető iránymutatás nem fogalmazódott meg az újabb kudarc után. A minimumcélt teljesítve az MSZP – szövetségben a Párbeszéddel – ott van a Parlamentben, ám aligha elégedett az eredménnyel. Ahogyan a vezetők egyike megjegyezte a Zoom.hu munkatársának az Országgyűlés alakuló ülése után:

„Húszan voltunk a párbeszédesekkel együtt, és mint valami megtűrt, lesajnált, orron pöckölt mostohatesó, úgy tébláboltunk a Parlamentben. Borzalmas volt látni, ahogyan a szembe jövő, nagy garral közlekedő fideszek lesajnálóan néznek ránk és csak röhögnek rajtunk.”

Név nélkül a megyei pártelnökök már megosztottak néhány kemény mondatot a vereség okairól a Zoom.hu olvasóival, „névvel” viszont az MSZP sporttagozata az első, amely vállalta a belső kritika megfogalmazását, egyúttal igyekezett valamifajta iránymutatást is adni. A dr. Vincze Géza vezette bizottság lapunkhoz eljutott, április 24-én keltezett levelében gyakorlatilag mindenkit hátralépésre szólít fel, aki nem ért el megfelelő egyéni teljesítményt: eszerint a hibás döntéseket hozó elnökségi tagok mellett a listára magukat felsíró képviselőknek is „pihenőt ajánl” a tagozat, egyebekben felszólítja az érintetteket, ne vállaljanak semelyik MSZP-szervezetben vezető szerepet.

A kép a választás előtt készült. Fotó: Veres Viktor

Mint Vinczéék írják:

„Az április 8-i választások újabb, még súlyosabb vereséget hoztak pártunk számára. Demokratikus pártokban ilyen esetben a teljes vezetés lemond, ez most először meg is történt. A második lépés, hogy a kudarc részesei lemondanak listás mandátumaikról. Erre szolgált követendő példával Gőgös Zoltán elnökhelyettes.

Nagyon logikus és az egyetlen vállalható lépés, hogy a kudarcot vallók hátrább lépnek és az új vezetésben semmilyen szerepet nem vállalnak. A legjobb, ha visszatérnek az alapszervezetükbe és ott dolgoznak, azaz követnék Burány Sándor példáját, aki, miután lejárt a mandátuma, mint budapesti elnök, a kispesti szervezetben végzett munkájával négy év után egyéni képviselő lett, majd idén megismételte egyéni győzelmét.

Az elmúlt nyolc év választásai bebizonyították, hogy ha nincs erős MSZP, akkor a baloldal nem tud váltópártot kiállítani. Az idei választás rávilágított, hogy

bűnös módon hagytuk szétesni, megszűnni vidéki szervezeteinket, ami az eddigi elnökségek sara.

A következő két év kiemelt feladata a vidéki hálózat tényleges újjáépítése! A következő kongresszuson döntést kell hozni ennek módjáról és szervezeti kereteiről” – így a dokumentum, amely javaslatokat is megfogalmaz:

„Választani kell egy főfoglalkozású elnökhelyettest, továbbá meg kell bízni 4 régiófelelőst, akik szintén főfoglalkozásúak és fejenként 22 választó körzetben végzik a pártszervezést az elnökhelyettes irányításával.”

Megjegyzik: „Ha nem lépünk nagyon gyorsan ezen a téren, akkor a Momentum be fog jönni a légüres térbe, és pártunk a csendes agónia felé vészi az irányt. Példa a FIDESZ jobboldali térnyerése 1994 után.”

A sporttagozat szerint „életet kell lehelni az ifjúsági vonalunkba”, s az új elnökség figyelmébe ajánlja „a szakszervezetekkel és az erre nyitott civil szervezetekkel való tényleges és folyamatos együttműködés kiépítését, az általuk fontosnak tartott kérdések képviseletét a parlamentben”.

Vinczéék amondók, hogy ehhez a feladathoz „olyan sikeres politikusainkat kell megválasztani, akik egyéni győzelmeikkel (országgyűlési képviselő vagy polgármester) már bizonyítottak”. Tudniillik

„ebben az esetben azt is igazolni tudjuk, hogy megszűntünk »listás párt« lenni, azaz a társadalom szolgálatát választottuk a megélhetési politikusokra jellemző tevékenység helyett”.

Eközben a háttérben – a hagyományoknak megfelelően – meglehetős mozgolódás tapasztalható a pártelnöki tisztségre.

Háttérbeszélgetések alapján íme, a helyzet.

Kunhalmi Ágnes. Az MSZP budapesti elnökének már a választások előtt felvetődött a neve, s nem csupán azért, mert aktív volt, tüzelte a szimpatizánsokat, továbbá „konfliktusokat is vállalva nyomta a megoldás felé a szocialista vezetőket meg az ellenzéket” (belső fórumokon például többször is határozottan cselekvésre szólította fel a tétovázó Molnár Gyulát, illetve kiállt a teljes összefogásért); hanem azért is, mert a mérések alapján legismertebb és legelfogadottabb szocialista politikussá vált, s karakteres véleménye, a „be se nyomod a gombot, de már mondja” stílusa sokak szerint nagyot lendíthet „a nehézkesnek, széttartónak tetsző, a megszűnés szélén álló” szocialista párton. Hibájaként róják föl ugyanakkor, hogy „nem mindenhez van meg a mélységi tudása, így sokszor nem mindig tudja pontosan, miről beszél”, továbbá „túlbeszél dogokat”, emellett akadnak „Szeszélyes évszakok-villámtréfákra” hajazó rövidzárlatai, nem utolsósorban „amekkora előny, akkora hátrány is lehet konfrontatív stílusa”. Ezzel együtt – a tagság mellett – „az MSZP még valamennyire létező holdudvarában szintén sokan látnák szívesen elnökként” (s látták már volna tavaly télen is Molnár Gyula helyén), ha máshogy nem, úgy, hogy személyét-pozícióját megerősítik „egy ügyvezető alelnök típusú, higgadt, sokat dolgozó, technokrata” potentáttal; például Tóth Bertalannal. Ugyanakkor Kunhalmitól „több befolyásos szocialista tart is, sőt van, aki fél is, mert minden sérelmet szóra pontosan megjegyez és számon tart, s ha egyszer valaki »megkínálta«, azt soha nem felejti el”.

Kunhalmi Ágnes az MSZP idei kampányzáróján. Fotó: Halász Nóra

Tóth Bertalan. Előnye éppen az, ami a Kunhalmi-passzus végén olvasható; vagyis az, hogy a „háttérben rengeteget dolgozó, operatív vezető prototípusát” csaknem rá szabták. Hátránya viszont körülbelül ugyanez, azaz „ha bemegy egy tévéstúdióba és elkezd beszélni, akkor észre sem veszed, kevésbé médiaképes, nem sugároz erőt, nincs kisugárzása”, az emberek számára „megjegyezhetetlen”. Szintén ellene szól, hogy a megyei elnökök (vö. erős emberek) közül többen nem támogatják, sőt, már frakcióvezetőségét sem támogatták, mivel „Berci annyira semmilyen, annyira színtelen-szagtalan ember; ha ő lesz az elnök, többen is lemondunk”. Ugyanakkor – „amellett, hogy egy markáns vezető mögött kiváló háttérember lehet” – van „egy misztikus lebegtetés” az esetében: a szintén baranyai Puch László, a szocialisták erős háttér- és pénzembere „szeretné elnöknek Bercit, mert akkor a »saját embere« vezethetné a pártot, s neki is nagyobb rálátása-ráhatása lenne a folyamatokra”. Több forrás viszont éppen arról beszélt lapunknak, hogy Puch „pontosan látja Berci előnyeit és hátrányait”, ezért „inkább lebeszélné őt az elnökségről”. Mi több: „A helyzet az, hogy Berci igazából találta ki saját magának elnöknek, ám párton belül nincs meg a támogatása ehhez”.

Tóth Bertalan napirend előtt felszólal. MTI Fotó: Kovács Tamás

Mesterházy Attila. Korábban csak lebegtette, de mostanság „egyre konkrétabb jelzéseket ad, hogy szívesen visszavenné a posztot”. Nevéhez fűződik a miniszterelnök-jelöltként és pártelnökként abszolvált 2014-es „bukta”, habár „akkor jobb eredményt értünk el, mint most”, továbbá „a pártszervezet és a -működés is rendben volt, Attila kemény kezű vezetőként rendben tartotta a csapatot.” Ha „ő lesz, akkor félő, hogy a párt megint bezárkózik”, mert „a házon belüli szervezetépítés megy a legjobban neki”, jóllehet „vezetési tapasztalata mellett korábbról van jelentős államigazgatási gyakorlata is, nem utolsósorban kiterjedt európai kapcsolatrendszere”. Ellene szól, hogy „amíg a 2014-es frakció az ő listája alapján állt össze, a mostaniban már alig vannak benne az emberei, a párbeszédesekkel együtt meglévő húsz fő legalább kilencven százaléka elutasítja Attilát”. Miként azt is sokat fölhozzák vele kapcsolatban, hogy bizonyos kapcsolatai révén „túlságosan is jóban van néhány meghatározó fideszessel”. Ha Mesterházy „mégis ringbe száll, akkor nagyot kockáztat, egy esetleges újabb buktával végérvényesen leírja magát a pártban, pedig még csak negyvennégy éves”, jóllehet „nagyon elszántnak és ambiciózusnak látszik, és elég nagy lelkierő kell ahhoz, hogy valaki akkorát kockáztasson: egy esetleges önkormányzati választási zakó véglegesen partvonalon kívülre teszi”.

MTI Fotó: Marjai János

Bonus track:

Karácsony Gergely. Bizony, ezt a lehetőséget sem lehet kizárni, már csak azért sem, mert a tagság „a választási kampány alatt igencsak megkedvelte ezt a közvetlen, normális, jó dolgokat mondó fiút”, aki nélkül „kiestünk volna a Parlamentből, legalábbis nagyon sokan a párton belül ezen a véleményen vannak”. Kérdés azonban, hogy „»Karigeri« mit akar”. Többen rebesgetik, hogy csak „a megfelelő ajánlatra vár”, habár „Zuglóban nyugiban dolgozhat, még azzal együtt is, hogy Tóth Csaba biztosan többször nekimegy majd”. Környezete szerint Karácsony az „MSZP–Párbeszéd-szövetség nyomvonalán, megerősített civil csapattal ernyőszervezet kialakításában” gondolkodik, ám „a napi darálótól távol akar építkezni, ezért is adta vissza a parlamenti mandátumát”. Noha Karácsony „viszolyog a klasszikus típusú, elvtársias, levegőtlen, saját emberek hálózatára építő szocialista vezető- és vezetéstípustól”, ha új szervezetet akar, „nem tudja „megspórolni magának a belső harcot, pontosabban azt, hogy az MSZP-t a maga képére formálja, a letűnt hatalmi struktúrát megváltoztassa és új irányt jelöljön ki”, ehhez azonban „valamilyen pozíció, akár formális, feltétlenül kell”. Pláne, hogy „a párt- és frakciószövetség az ő nevéhez fűződik”, vagyis „nyilván nem vonulhat ki teljesen; már az is necc, hogy bevitte a csapatot a Parlamentbe, majd azzal a lendülettel vissza is adta a mandátumát”. Összességében „többen vannak, akik azt pedzegetik, hogy e pillanatban ő lenne a legmegfelelőbb MSZP-elnök”. Igaz, „amennyiben a párt erős emberein múlik, akkor ez az elképzelés simán megbukhat – a bebetonozottak bárkit elkaszálnak, ha a saját érdekük és érdekcsoportjuk fenntartása a tét –, ha viszont a tagság akarata lenne a döntő, simán megválasztanák”.

Karácsony Gergely kampányol. Fotó: Halász Nóra

És még:

Bródy Gábor. Ügyvezető alelnöke a párt kulturális és közművelődési tagozatának, s maga jelentkezett be a tisztségre. Miután nagypolitikailag ismeretlen, s lobbiereje sincs, forrásaink szerint minimális az esély arra, hogy potens jelölt legyen.

Borítókép: Kunhalmi Ágnes, Tóth Bertalan, Mesterházy Attila, Karácsony Gergely. Fotó: MTI/Zoom.hu