Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

OECD-jelentés: a Fidesz rommá adóztatja a magyar családokat

OECD-jelentés: a Fidesz rommá adóztatja a magyar családokat
  • Az egész OECD-ben csak öt ország vett el többet egy egyedülálló, átlagosan kereső munkavállaló pénzéből, mint Magyarország.
  • A magyar adórendszer családbarát, a gyerekes munkavállalókra alacsonyabb adó- és járulékterhet pakol, mint a gyerektelenekre.
  • Azonban messze nem a magyar adórendszer a legcsaládbarátabb, Lengyelországban például sokkal inkább a családok felé billen a mérleg nyelve.
  • A magyar állam minden családtípusra több adóterhet rak, mint az OECD-átlag, és szinte minden családtípusra többet, mint a többi visegrádi ország.
  • Ráadásul a magyar áfa a világon az egyik legmagasabb, vagyis a magyar állam a fogyasztási oldalon is alaposan megsarcolja a már amúgy is alaposan megsarcolt fizetéseket.

A magyar állam nemzetközi összehasonlításban nagyon sok sápot szed adók és járulékok formájában, a bérek után a munkavállalóktól és a munkaadóktól egyaránt. Az adórendszer családbarát, mivel a családosoktól jóval kevesebbet von az állam, ugyanakkor messze nem a legcsaládbarátabb, sőt minden családkategóriában elmarad az átlagtól – két mondatban így lehetne összefoglalni az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) friss elemzéséből levonható tanulságokat. Az elemzésben a tagországokban a bérekre rakódó adóterheket hasonlítják össze a 2017-es és a 2016-os évre.

A magyar állam egy átlagos dolgozó pénzének majd’ felét elveszi

2017-ben Magyarországon 46,2 százalék volt az adóék, ami az átlagkeresetből élő, gyermektelen munkavállalókat illeti. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók teljes bérköltségének 46,2 százaléka az állam zsebébe vándorolt (az átlagkeresetű, gyermektelen munkavállalók esetében). Az adóékben benne vannak a munkáltató által fizetett járulékok, illetve a munkavállalók által fizetett járulékok. Vagy máshogy fogalmazva,

egy munkáltatónak 100 forint kiadást jelentett, hogy a dolgozója végül kapjon 53,8 forint nettó fizetést.

Ez az adóék nemzetközi összehasonlításban nagyon magas, Magyarország az OECD-listán a hatodik lett vele, csak Belgium, Németország, Olaszország, Franciaország és Ausztria előzik. A listavezető Belgiumban 53,7 százalék volt az adóék. A lista végén Chile végzett 7 százalékkal. Az OECD átlaga 35,9 százalék volt.

Öröm az ürömben, hogy az egész OECD-ben

Magyarországon csökkent legnagyobbat az adóék 2016-ról 2017-re,

2,1 százalékot, ezt csak Luxemburg tudta megközelíteni 1,76 százalékos csökkenéssel. A magyar mutatót a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó csökkentése húzta lejjebb. Az adó 27-ről 22 százalékra mérséklődött, ami egy átlagkeresetű dolgozó adóékében 3,15 százalékos olvadást okozott (az erre a csoportra számított jövedelemadó és munkavállalói járulékok szintje picit nőtt).

Az állam egy átlagos dolgozó bruttójának harmadát elveszi

Ami a munkavállalói terheket illeti, a magyar dolgozóktól OECD-összahesonlításban nagyon sokat vont az állam. A jövedelemadót (szja) és a járulékokat is figyelembe véve egy átlagkeresetű, gyermektelen munkavállaló adóterhe 33,5 százalék volt. Ez magyarul azt jelenti, hogy 100 forint bruttó fizetésből 33,5 forint ment az államkasszába, a dolgozó csak 66,5 forintot kapott kézhez nettó fizetésként. Ennél több terhet csak a németek, a belgák, a dánok, és a szlovénok fizettek. Az OECD átlaga 25,5 százalék volt.

A magyar adórendszer családbarát, de messze nem a legcsaládbarátabb

Eddig az átlagot kereső, gyermektelen munkavállalókról volt szó, a Fidesz azonban ars poeticája szerint családbarát és gyermekvállalást ösztönző politikát folytat, aminek elvileg egyik fontos eleme, hogy a gyermekvállalást adókedvezményekkel (családi adókedvezmény) kívánja ösztönözni. A családbarát adópolitika próbaköveként két összehasonlítást használhatunk:

  • Hogy mennyivel hárul kevesebb teher a gyermekes munkavállalókra, mint a gyermektelenekre,
  • Illetve mennyivel hárul kevesebb teher a magyar, gyermekes munkavállalókra, mint más országokban élő társaikra.

Az OECD átlagában a családok adóéke alacsonyabb, mint a gyermektelen munkavállalóké, mert egyáltalán nem csak Magyarország támogatja fiskális eszközökkel a családokat. Ha család alatt két felnőttet értünk, akik közül csak egy keres, méghozzá az átlagfizetést, két gyerekkel, akkor egy család adóéke 26,1 százalék volt az OECD átlagában, míg egy átlagosan kereső munkavállalóé 35,9 százalék.

Magyarországon a családok adóéke 30,8 százalék volt (vagyis magasabb, mint az OECD-átlag), az átlagosan kereső munkavállalóké 46,2 százalék (szintén magasabb, mint az OECD-átlag). A különbség 15,4 százalék, tehát egy magyar család ennyivel kevesebb közterhet vitt a vállán, mint egy gyermektelen dolgozó.

A legcsaládbarátabb országok Lengyelország és Luxemburg voltak.

Ezekben az államokban a családok adóéke több, mint 20 százalékkal volt kisebb a gyermektelen munkavállalókénál. Lengyelország ráadásul tehercsökkentésben is megelőzte Magyarországot, 2016-ról 2017-re egy lengyel család adóéke 4,35 százalékkal csökkent, míg egy magyaré csak 3,05 százalékkal. Lengyelországban a gyermektelenek adóéke gyakorlatilag nem változott, míg Magyarországon az általános szociálisadó-csökkentés miatt az övék is kevesebb lett 2,1 százalékkal.

Egy lengyel család adóéke 2017-ben így kerek 10 százalék lett, ami csak harmada a magyar 30,8 százaléknak, és az egyik legkisebb az egész OECD-ben.

A magyar szám a középmezőny elejére volt elég,

a régióból a szlovák és a cseh családok adóéke is kisebb volt.

A visegrádi országok közül a magyar rendszer a legcsaládbarátságtalanabb

A helyzet magyar szempontból nem csak az egykeresős, kétgyerekes családokban rossz, hanem gyakorlatilag minden háztartás/család-típusban. A következő grafikonon azt ábrázoltuk, mekkora volt az adóék pénzbeli juttatásokkal együtt (például családi pótlék) a visegrádi országokban és az OECD átlagában az alábbi háztartástípusokban:

  1. Egyedülálló munkavállaló, az átlagkereset 67 százalékán,
  2. Egyedülálló munkavállaló, az átlagos kereseten,
  3. Egyedülálló munkavállaló, az átlagkereset 167 százalékán,
  4. Egyedülálló munkavállaló, két gyerekkel, az átlagkereset 67 százalékán,
  5. Két felnőtt, két gyerekkel, a felnőttek közül csak egy keres, méghozzá az átlagot,
  6. Két felnőtt, két gyerekkel, a felnőttek közül egy az átlagot, egy az átlag 33 százalékát keresi,
  7. Két felnőtt, két gyerekkel, a felnőttek közül egy az átlagot, egy az átlag 67 százalékát keresi,
  8. Két munkavállaló, gyerek nélkül, egy az átlagot, egy az átlag 33 százalékát keresi.

A magyar pénzbeli juttatásokkal együtt számolt adóék minden családtípusban magasabb volt, mint az OECD átlaga. Sőt egy kivételével minden típusban a legmagasabb volt, a kivételt az egyfelnőttes, kétgyerekes családok jelentették. Az adóék minden típusban Lengyelországban volt a legkisebb, a pénzbeli juttatások miatt az egyfelnőttes családokban ráadásul negatív volt, vagyis az ilyen családokra nemhogy nem jutott teher, de nettó nyertesei voltak a rendszernek.

A helyzet a fentihez hasonló, ha nem a teljes adóéket, hanem csak a munkavállalók által fizetett közterheket nézzük (tehát azt, hogy a munkavállalók bruttójának mekkora részét szedte be az állam) pénzbeli juttatásokkal együtt:

Az eddigiekhez hozzátartozik, hogy a Fidesz 2010 óta szándékosan és felvállaltan leépíti a pénzbeli juttatásokat, a családi pótlék összege például 2008 óta nem változott, infláció viszont volt, ezért a juttatás sokat vesztett az értékéből. A Fidesz a pénzbeli juttatások helyett kedvezményeket vezetett be a rendszerbe, például a családi adókedvezményt. (Azt most hagyjuk, hogy ez mennyire tekinthető igazságosnak az alacsony keresetű családokkal és e családok gyerekeivel szemben.)

Azonban a helyzet az, hogy ha a háztartások adóterhelését pénzbeli juttatások nélkül nézzük, a magyar állam akkor is többet von a családoktól, mint az OECD-átlag, sőt a visegrádi országok közt a legtöbbet. Méghozzá minden családtípusban, ebben az összehasonlításban még az egyfelnőttes családok adó- és járulékterhelése is a legmagasabb volt a V4-ek közt:

És akkor a világbajnok áfáról még nem beszéltünk

Zárszóként még érdemes megjegyezni, hogy a világon egyetlen ország van, ahol magasabb a forgalmi adó (áfa) legfölső kulcsa, mint a magyar 27 százalék: India, ahol 28 százalékos a legfölső kulcs. A magyar adórendszerben van 18 és 5 százalékos áfakulcs is, de összességében kijelenthető, hogy a magyar áfaterhelés az egyik legmagasabb a világon. Az áfa technikailag nem a kereseteket terheli, hanem a fogyasztást, ezért az OECD éves jelentése nem tér ki rá.

Ugyanakkor ha a lakosság és a családok adóterheléséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel a lakosság és a családok a keresetük jelentős részét magyarországi vásárlásokra költik, így minden vásárláskor (újra) adót fizetnek az államnak. Összességében magyar állam nemzetközi összehasonlításban nagyon sokat von el a keresetekből, aztán újra nagyon sokat von el, amikor a munkavállalók a boltban beállnak a kasszához, hogy fizessenek valamiért a már alaposan megcsapolt keresetükből.